2013. december 26., csütörtök

7. rész:)

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!*---* Meghoztam a 7. részt:) 2-3 komi után hozom a 8. részt, de most sokkal gyorsabb leszek :D Jó olvasást mindenkinek!!:3 


7. rész

    Szédülni kezdtem és elkapott a hányinger.....kb 1 hete kezdődött el ez az egész....nem tudom, hogy mi bajom van, de nekem nagyon nem tetszik ez az egész...fura előérzetem van. 
    Hirtelen elájultam....az volt az utolsó emlékem, hogy a földön fekszek és Szaby aggódva guggol le mellém. 
    Amikor kinyitottam a szememet láttam, hogy egy kórházi szobában vagyok.....biztos vagyok benne, hogy Szaby hozott be. Körbenéztem....rajtam kívül senki sem volt a szobában. Óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé. Mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, valaki benyitott én meg seggre estem. 
-Óóó bocsánat. -hallottam meg egy ismeretlen férfi hangot. A férfi felsegített a földről majd illedelmesen bemutatkozott. Elmondta, hogy ő az én orvosom és, hogy kellene néhány vizsgálatot végeznie rajtam. 
     Amint kimentünk a szobából Szabi aggódó tekintettel figyelte minden mozdulatomat. Egy fura szobába vezetett be.....a doktor úr elkezdett faggatni, hogy mit érzek, fáj-e valamim, szedek-e gyógyszereket, cukorbeteg vagyok-e stb...stb... Végül megmérte a pulzusomat. 
-Mondja csak kisasszony, mikor feküdt le utoljára a barátjával?
-Kb egy hónapja és két hete. -emlékeztem vissza.
-És szokott hányni, szédülni? 
-Igen.
-Mióta vannak ezek a tünetek?
-Azt hiszem, hogy egy hete.
-Hmmm....értem. -mondta majd kotorászni kezdett a fiókjában majd elővett valamit. -Kérem csinálja meg ezt a tesztet.
-Ez nem egy.....
-De igen. -mondta majd beterelt a fürdőbe. 
    Remegett a kezem miközben a terhességi tesztet tartottam a kezemben. Remegő kézzel megcsináltam a tesztet. Kimentem a fürdőből és meg sem várva az eredményt odaadtam a doktornak. Néhány perc múlva a doktor úr felnézett rám. 
-Kisasszony.....-szólalt meg.
-Igen?
-Örömmel kijelenthetem, hogy maga terhes. -az utolsó szó egyfolytában ismétlődött a fejemben. Terhes. Terhes. Terhes. Nem hittem el, hogy terhes vagyok. De ez hogy lehet? Hiszen mi védekeztünk...
-De az nem lehet. Mi védekeztünk....
-Lehet, hogy hibás volt az óvszer. -mondta a doki, mintha csak arról beszélgetnének, hogy milyen jó idő van ma. 
    Felálltam és kimentem a szobából....Le vagyok sújtva...nem lehetek terhes....ez teljességgel lehetetlen, de mi van ha tényleg igaza van a dokinak? Óóó basszus. Szaby mit fog ehhez szólni? Nagyon ki fog akadni? 
    Visszamentem a szobámba, lefeküdtem és összegömbölyödtem a takaró alatt. A nap hátra levő részében csak feküdtem az ágyon és nem ettem egy falatot sem. Este lefekvés előtt a doki bejött hozzám, hogy elmondja holnap kiengednek a kórházból. 
    Másnap reggel 10 körül anyu értem jött és haza vitt. Otthon megkérdezték, hogy mit mondott az orvos, de nem szóltam egy szót sem...Nem akartam erről beszélni...persze örülök a babának....csak azt nem tudom, hogy Szaby örülni fog-e neki, félek attól, hogy mit fog rá reagálni, amikor elmondom neki. 
    Már órák óta feküdtem az ágyon, amikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Nem fordultam meg. Csak remélni tudtam, hogy ne Szaby legyen az.
-Mi a baj? -hallottam meg Szaby hangját.
-Semmi. -mondtam.
-Tudom, hogy baj van. Tegnap nem akartál enni és senkit sem akartál látni, ma is olyan fura vagy. Mi a baj? Segíteni szeretnék.
-Nem hiszem, hogy tudnál segíteni.
-Csak mond el, hogy mi a baj. -Szaby mellém feküdt és hátulról átölelt. Felé fordultam...csak néhány centire volt az arca az enyémtől.
-Azt mondta a doki, hogy terhes vagyok. -Szaby nagyon meglepődött.
-De az meg, hogy lehet? Hiszen védekeztünk...
-A doki azt mondta, hogy "Lehet, hogy hibás volt az óvszer." -próbáltam utánozni a doktor hangját. Egy percig csendben volt.
-Ez bántott annyira? -az arcomat fürkészte.
-Nem. Inkább az, hogy hogyan fogsz rá reagálni.
-Egy gyerek nagy felelősség, de úgy gondolom, hogy nagyszerű anya lenne belőled. -simított végig az arcomon. Hozzá bújtam és csillogó szemekkel néztem fel rá.
-Ugye tudod, hogy szeretlek?
-Igen, tudom, de most pihenj. -mosolygott. Becsuktam a szemem és próbáltam aludni. Hamar elaludtam. 
    Amikor felébredtem már este volt és Szaby már nem volt mellettem. Felkeltem és lementem....mindenki ott volt a nappaliban. 
    Szaby amint meglátott odajött hozzám és átkarolta a vállam és segített menni. Nagyon jólesett, hogy így törődik velem. Úgy látszik, hogy az a tudat, hogy apa lesz ezt váltja ki belőle. Olyan aranyos, amikor ennyire odafigyel rám....persze máskor is nagyon aranyos, de most....awwww...
    Csinált nekem vacsorát és meg is akart etetni.....az utóbbi egy kicsit túlzás volt, de attól még nagyon aranyos. Vacsora után együtt lezuhanyoztunk majd a szobámban a laptopomon néztünk egy filmet. Nagyon jól éreztem magam....Szaby a tökéletes srác a számomra. 

2013. december 10., kedd

6. rész:)

Hááát meghoztam a 6. részt :3 Nem lett olyan hosszú, de remélem, hogy tetszeni fog :33  2-3 komi után hozom a 7. részt *--* Jó olvasást!! *--* :* <333


6. rész

    A háttérben mintha valaki röhögött volna, rájöttem, hogy csak szórakoznak velem.
-Na jó, ez jó vicc volt. Ki vagy?
-Már meg sem ismersz? -kérdezte Ádám.
-Te rohadék. -elnevettem magam. 
    Még sokat beszélgettem Ádámmal és végül úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni. Felmentem a szobámba és felvettem egy melltartót és egy hozzá illő francia bugyit majd lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyba. 
    Próbáltam elaludni, de nem tudtam. Csak Szabyra és Alizra tudtam gondolni. Mind a ketten hátba támadtak, ezt nem fogom egyhamar megbocsájtani nekik. Felálltam és amint kiléptem az erkélyre megláttam Szabyt a fűben feküdni. 
    Hallottam ahogy énekel. Valahogy minden haragom elszállt, amikor őt hallgattam. Olyan megnyugtató amikor énekel. 
    A korlátra könyököltem és úgy hallgattam tovább. Észrevette, hogy őt nézem. Odajött az erkélyhez és elkezdte énekelni Passenger-től a Let her go című dalt. Majdnem elsírtam magam, de eszembe jutott, hogy mit is tett. Be akartam menni a szobámba, de Szaby felkiáltott.
-Sajnálom! -nem válaszoltam ezért Szaby felmászott az erkélyemig....Az erkélyem mellet lévő fa segítségével tudott felmászni.
-Kérlek ne haragudj rám...hülye voltam és sebezhető, Aliz ezt kihasználta és.....megtörtént. Ne haragudj.
-Csak, hogy nem én voltam az, aki elküldött a francba aztán lefeküdt az exe tesójával. -mondtam miközben hátat fordítottam neki.
-Most Rómeó és Júliát játszunk? -kérdezte Szaby. Ránéztem ő meg elmosolyodott.
-Miért játszanánk Rómeó és Júliát? A mi helyzetünk még csak nem is hasonlít az......-leesett, hogy miről beszél. -Óóóóó. -mondtam.
-Csak a sebetlen gúnyol így sebet.
  De csitt, mi fény nyilal az ablakon?
  Ez itt Kelet és Júlia a napja! -
  Kelj, szép Nap, és az irigy  holdat öld meg,
  Mely már beteg és bútól sápadoz,
  Mivel te, a szolgálólánya szebb vagy.
  Ne légy cselédje hát, irigykedik rád.
  Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját
  Viselje a bolond, de nem te, vesd le.
  Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem!
  Ó, bár tudná, hogy az! -
  Beszél, de nem hallom szavát. Sebaj.
  Szeme beszél, majd felelek neki.
  Jaj, vakmerő én: nem hozzám beszél:
  Az ég két legtündöklőbb csillagának
  Tán dolga volt s megkérték, hogy szemével
  Csillogjon addig, míg ők visszatérnek.
  És hogyha fönn ragyogna a szeme -
  A csillag elsápadna fényes arcán,
  Mint mécs a napban, és szeme az égen
  Úgy égne, hogy minden madárka dallal
  Köszöntené, azt vélve, itt a hajnal.
  Ni, most lehajtja arcát a kezére!
  Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén,
  Hogy az arcához érjek!
-Jajjj. -sóhajtottam.
-Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
 Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
 Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
 A visszatorpanó, döbbent halandók
 Fehéren-égre-ámuló szemének,
 Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
 A lég hullámain és elvitorláz. -annyira meghatott, hogy eljátszotta nekem Rómeót, hogy folytattam a szöveget.
-Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?
 Tagadd meg atyád, és dobd el neved,
 S ha nem teszed, esküdj édesemmé
 És nem leszek Capulet én se többé. -mondtam miközben közelebb mentem Szabihoz.
-Nem akarlak elveszíteni. Nagyon sajnálom. -mondta és meg akart csókolni, de nem hagytam magam.
-Az arcomon az éj álarca, látod, 
 Másképp leányos pír kendőzné arcom,
 Azért, amit ma éjjel elkotyogtam.
 Az illem -ó-, az illem azt kívánná,
 Hogy visszaszívjam, ámde félre illem!
 Szeretsz-e? Majd így szólsz -tudom-: "Szeretlek"-
 S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj,
 Mert a szerelmesek hitszegésén
 Jupiter is kacag. Ó, Rómeó,
 Valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves:
 Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem,
 Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
 Hogy udvarolj, másképp nem, a világért.
 Szép Montague, lásd, lágy vagyok, nagyon, 
 S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam,
 De bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád,
 Mint kik ravaszdin kelletik maguk.
 Talán magam is ezt teszem -bevallom-,
 De észre sem vettem, mikor kilested
 Bús vallomásom: most azért bocsáss meg,
 S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem,
 Mit a sötét éj fölfedett neked.
-Szeretlek! -mondta, amikor a szemembe nézett. Még egyszer kimondta, odamentem hozzá Szabi meg megcsókolt. 

2013. december 1., vasárnap

5. rész:)

Tudom, hogy megint késtem, de családi problémáim vannak és emiatt nem tudtam gyorsan megírni a részt.... :// Na mindegy is.....az a lényeg, hogy sikerült megírnom :) 2 komi után hozom a 6. részt :) Jó olvasást!! :* <333

5.rész

~Barbi szemszöge~

    Kicsit sokáig tartott az út, de az a lényeg, hogy épségben Kanadába értem. A reptéren Robi várt rám.
-Jajj Barbi, hiányoztál. -mondta és megölelt. Könnycseppek égették az arcomat. -Ne sírj, kérlek. - óvatosan bólintottam. Haza mentünk és megmutatta nekem a szobámat, miután kipakoltam a ruháimat bementem a nappaliba a Robihoz.
-Miért? -kérdeztem.
-Mit miért?
-Miért mondtad azt a Szabynak, hogy adja át nekem azt az üzenetet mi szerint nagyon jól érezted magad tegnap előtt este és mihamarabb szeretnéd megismételni??
-Mert jól éreztem magam és szeretném megismételni.
-Ezt, hogy érted? -kérdeztem. Szerintem leesett neki, hogy miről beszélek, mert meglepett arcot vágott.
-Jaaa neeeem....én a hülyéskedésre értettem, azt hitte, hogy mi ketten lefeküdtünk??
-Igen! Hiába mondtam neki, hogy Kanadában vagy nem hitt nekem. -dühös voltam.
-Ne haragudj, de én nem mondtam semmi rosszat sem, az az ő hibája ha félreértette azt amit mondtam.
-Azért te is fogalmazhattál volna egyértelműbben, de mindegy. Szaby úgysem akar hallani rólam és ezt tegnap este szépen ki is fejezte. -ideges voltam...
    Úgy terveztem, hogy kb 1 hónapot maradok, szóval július elején már haza is megyek vagy nem is tudom....
    Egy hónap. Kereken egy hónap telt el azóta, hogy eljöttem otthonról....Ez alatt az egy hónap alatt nem történt olyan sok minden....Robi nagyon kedves volt és bemutatott néhány haverjának, ők is kedvesek voltak, kivéve az egyiket, aki nagyon nem csípett engem, vele nagyon nem is beszélgettem, de elég sok csípős megjegyzést vágott a fejemhez, de nem érdekelt. Nekem mindig azt mondták, hogy a rosszat hagyjam figyelmen kívül és csak a jóra koncentráljak. Ez az egy hónap jót tett nekem, mivel nem gondoltam Szabyra és egy kicsit élvezhettem ezt a kis "nyaralást". 
-Biztos vagy benne, hogy menni akarsz? -érdeklődött Robi. Bólintottam. 
    Hazautaztam. Anyuék már nagyon hiányoztak és már Szabyt is látni akartam annak ellenére, hogy ő látni sem akar. 
    Amint haza értem anyuék nagy örömmel fogadtak, utána felmentem a szobámba és kicsomagoltam. Az volt az első dolgom, hogy elmentem Szabyhoz. Bekopogtam. Aliz nyitott ajtót.
-Huppsz. -szólalt meg.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem és végig mértem. Csak egy köntös takarta el pucér testét.
-Aliz, ki jött? -hallottam meg Szaby hangját, könnybe lábadt a szemem.
-Hogy tehetted ezt? -szóhoz sem jutott. Sírva elrohantam. 
    Egy elhagyatott gyárba mentem be, hiába volt kiírva egy táblára, hogy "Vigyázat, omlás veszély!" nem érdekelt a kiírás csak egyedül akartam lenni. Lekuporodtam az egyik sarokba és sírtam.

~Aliz szemszöge~

    Tudtam, hogy mikor jön haza Barbi és hogy az lesz az első dolga, hogy eljön a kis Szabykájához, ezért mivel Szaby össze volt törve eljátszottam, hogy mennyire sajnálom és végül lefeküdtünk, többször is, és amikor ma kopogtak az ajtón tudtam, hogy Barbi lesz az, először tönkre teszem őt, majd megölöm. Eljátszottam a kislányt, aki nem akart rosszat a nővérének, miután Barbi sírva elfutott visszamentem Szabyhoz.
-Ki volt az? -kérdezte.
-Senki....valaki biztosan csak szórakozott. -mondtam majd levettem a köntöst és visszabújtam mellé az ágyba.

~Barbi szemszöge~

    Este felé kisírt szemekkel mentem haza. Amint beléptem a házba anyu odajött hozzám.
-Hol voltál? -érdeklődött.
-Sehol. -mondtam, felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Egy törölközőbe csavarva mentem be a szobámba, kezdtem éhes lenni, gondoltam szólok anyunak, hogy csináljon nekem vacsorát.
-Anyu! Csinálnál nekem.......-mondtam miközben lementem a lépcsőn, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert amikor a nappaliba  értem, láttam, hogy Szaby és Aliz a kanapén fetrengenek. Köhintettem.
-Remélem, hogy nem zavarok. -mondtam gúnyosan mire ijedten elváltak egymástól. 
    Egy megvető pillantást vetettem mindkettejükre majd bementem a konyhába. Egész végig azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy Aliz erőszakoskodott és azért feküdt le vele Szaby és most is azért csókolóztak olyan vadul a kanapén.

~Aliz szemszöge~

    Ma estére egy nagy durranást terveztem Barbi számára......Mivel én két felé nem szakadhatok ezért kerestem magamnak egy bűntársat, aki majd megöli Barbit ma este, nem baj ha a kicsi Szabynak is baja esik....Jó volt vele szexelni, de nekem sokkal jobban bejön a bűntársam. Vigyázz Barbi, mert ma este meg fogsz halni.

~Barbi szemszöge~

    Aliz bejött a konyhába.
-Gondolom éhes vagy, had csináljak neked vacsorát.
-Nem kell tőled semmi sem. -mondtam durván.
-Sajnálom, hogy lefeküdtem a Szabyval, de.....
-Semmi "de"!! Tudtad, hogy szeretem őt, tudtam, hogy.....mindegy.....nem érdekes. -mondtam végül.
-Csak had tegyem jóvá. -mondta.
-Azt csinálsz amit akarsz, leszarom. -mondtam és kimentem a konyhából. Szaby pont a konyhába akart menni. -Remélem tetszik a műsor. -mondtam csípősen,
-Barbi.....-megfogta a kezemet, kirántottam a kezei közül a kezemet majd felé fordultam.
-Csak hagyj engem békén! Nem érdekel, hogy mi van veled, nem érdekel, hogy mit csinálsz csak szállj le rólam! Ja és ha nagyon tudni akarod akkor elmondom, hogy a Robi azért mondta azt amit mondott, mert az az előtti este telefonon beszélgettem vele és hülyéskedtünk te meg olyan hülye voltál, hogy ezt félreértetted és még csak meg sem vártad amíg elmagyarázom a dolgokat. Te csesztél el mindent! Ismét! -mondtam dühösen.
-Én.....sajnálom.
-Sajnálod? Képzeld, mert én is, sajnálom, hogy hittem neked már megint. -mondtam és fel akartam menni a szobámba, de Aliz megállított.
-Csináltam neked vacsorát....a kedvencedet ..kérlek ne haragudj. -mondta ártatlanul.
-Ne hidd, hogy ettől még puszi pajtások lettünk. -mondtam majd bementem a konyhába. 
    Amint ettem belőle egy falatot rohantam a mosdóba....Hányni kezdtem.
-Jól...jól vagy? -érdeklődött aggódva Szaby. Nem tudom őt gyűlölni..pedig sokkal jobb lenne ha gyűlölném.
-Azt hiszem, hogy már igen. -mondtam és fogat mostam. Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Hirtelen megcsörrent a telefon. Felvettem.
-Haló? -szóltam bele.
-Barbi..micsoda egybeesés...amikor először találkoztunk akkor is törölközőben voltál. -nevetett a gyilkos. Megijedtem, újra kezdődik az egész, meg fog ismétlődni.....
-Hol vagy?
-A házatokban...