2014. május 6., kedd

10. rész :)

Naaaa drágáim...meghoztam a 10. részt, a 11. részt 2-3 komi után hozom. Jó olvasást!:* Ne feledjétek el, hogy imádlak titeket és persze Szaby-t is!:*

10. rész

    Az elmúlt napokban nem ettem semmit, inni is alig akartam. Az alvásról meg már ne is beszéljünk, egész nap az ágyban feküdtem és próbáltam aludni, de egyszerűen nem ment. A szellem figyelmeztetése óta esténként legalább kétszer felriadtam ugyanabból a rémálomból. 
  Viktor jött be a szobámba. Valami furcsát láttam a szemében. Ahogy megindult felém rögtön rájöttem, hogy részeg.
-Egy álszent kis ribanc vagy, ugye tudod? -kérdezte rekedt hangon.
-Mi? -eléggé meglepett.
-Azt hiszed, hogy minden körülötted forog. Szegény kicsi Barbit bukottak üldözik és el akarják venni tőle a porontyát. Itt sajnáltatod magad, miközben észre sem veszed, hogy rajtad kívül mindenkinek nagyobb problémája is van! -köpte az arcomba a fájó szavakat, majd zaklatottan elhagyta a szobámat. 
    Nagyon fájtak a szavai. Tényleg álszent kis ribanc lennék? Ismét sírni kezdtem. Viktor szavai még mindig a fejemben visszhangoztak. "Itt sajnáltatod magad, miközben észre sem veszed, hogy rajtad kívül mindenkinek nagyobb problémája is van!" Igaza van, csak magammal törődök. Felálltam az ágyról, majd lementem a nappaliba. Viktor megvető tekintettel méregetett, a többiek meg nagyon meglepődtek. 
-Jól érzed magad? -kérdezte anyu.
-Azt hiszem. -mosolyogtam, majd bementem a konyhába ahol Szaby is ott volt. Szorosan magához ölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Jobban vagy? -kérdezte. Óvatosan bólintottam, majd leültem az asztalhoz. -Éhes vagy? -láttam a szemén, hogy nagyon aggódott miattam és most egy kicsit megkönnyebült. 
-Igen. -feleltem végül. Szaby egy tál levest tett elém. Megfogtam a kanalat és elkezdtem enni, de csak egy keveset tudtam magamba erőltetni. 
-Barbiiiii! -hallottam meg Aliz hangját, majd arra eszméltem fel, hogy a földön fekszem. Aliz lassan feltápászkodott, engem is felsegített.
-Én is örülök neked. -motyogtam.
-Barbi, szeretném bemutatni neked a barátomat, Ricsit. Ricsi, ő itt Barbi. -mutatott be minket egymásnak Aliz.Rámosolyogtam Ricsire, magamba erőltettem a maradék levesemet Szaby legnagyobb örömére. 
    Elgondolkoztam azon, hogy vajon ezek után képes leszek-e arra, hogy lefeküdjek életem szerelmével. Valószínűleg képes leszek rá, de félek attól, hogy megint teherbe fogok esni és ismét el fog menni. Ettől nagyon félek, de ha valahogy kiiktatjuk a bukottakat akkor utána minden olyan lesz mint régen és Szabyval családot alapíthatunk. Akkor tényleg boldogok lennénk.
-Tudom, hogy mire gondolsz. -szólalt meg Szaby. -Hidd el, hogy képes vagy rá. Nem kell félned attól, hogy terhes leszel, mert ha a bukottak azt akarják, hogy terhes legyél akkor valahogy elintézik, hogy az legyél, szóval ne aggódj. -mosolygott rám. Igaza van. A bukottak bábként játszanak velünk, minden kénye-kedvük szerint történik, ez ellen nem tehetünk egyelőre semmit.
  Mikor egyedül maradtam fura rezgésekre lettem figyelmes. Kerestem a hangok forrását, és megláttam Viktor telefonját a kanapé matracai közé csúszva. Egy idegen szám hívta, azt hittem ő az és keresi a telóját, de egy lány hangja szólalt meg, amikor felvettem és Viktort kereste. Elmagyaráztam a lánynak, hogy mi a helyzet, és hagyott neki üzenetet. Felhívtam Dávidot, mivel Viktorral szomszédok, és elmondtam neki, hogy nálam van a telója.
  Reggel csörömpölésre keltem fel. Lementem a konyhába, hogy megtudjam mi volt a zaj forrása. Amikor megláttam nem bírtam ki nevetés nélkül. Szaby ott ült a földön, csupa liszt volt mindene és körülötte evőeszközök voltak szétterülve a padlón.
-Én csak....Ne haragudj! Felkeltettelek? 
-Mit művelsz te itt? -kérdeztem nevetve.
-Reggelit akartam neked csinálni, de leejtettem egy tojást és elcsúsztam rajta. -már ő is nevetett saját magán. Csengettek. Az ajtó előtt Viktor állt. Amikor meglátta Szabyt, dőlt a röhögéstől. Nem bírtam ki, és én is folytattam a nevetést.
  Viktor visszahívta a lányt, aki telefonon kereste, aztán segített a konyhában összepakolni. Próbáltam faggatni a lányról, mert fura volt, hogy nem mondja el, de témát váltott. Nem erőltettem, majd elmondja ha akarja. 
  Délután filmeztünk Szabyval, közben háááááááát, szóóóóvaaaaaaaal....ööö.....kényeztettük egymást kicsit, de nem volt semmi szex, mert arra még nem igazán vagyok felkészülve....Szaby megértette, és nem akart kényszeríteni semmire, bár láttam a tekintetén, hogy többre vágyik, és ha nem történtek volna meg ezek a rossz dolgok akkor most azonnal letépné rólam a ruhát. A negyedik film után már nagyon zsibbadt mindenem, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek kicsit sétálni. Szaby nem jött velem, mert fáradt volt.
  Már sötét volt kint. Az egyik kocsma előtt állt két illuminált állapotú, középkorú férfi, akik eléggé megbámultak. Elköszöntek egymástól, majd az egyik elindult abba az irányba amerre én. Kicsit gyorsítottam, hogy ne érjen utol, de ő is gyorsított. Nem is kicsit megijedtem, nem tudtam, hogy mit akar, csak sejtettem. Elkezdtem futni, erre ő is. Amikor utolért elkapta a csuklómat és csókolgatni kezdett. Nem tudtam kiszabadulni a karjaiból.
-Nyugi kislány, jó lesz.
-Hagyjon engem békén. Mégis mit akar tőlem? -kiáltottam. Persze ez csak költői kérdés volt, nagyon is tudtam, hogy mit akar.
-Fogd be a szád, azt másra fogod használni. -morogta. Az egyik kezével erősen lefogott, a másikkal kigombolta a sliccét, utána a barna csőnadrágom slicce következett. Benyúlt a bugyimba és durván simogatott odalent. Sikítani akartam, de a mocskos kezével befogta a számat. A falhoz szorított. A nemi szervét hozzám nyomta és próbálta lehúzni a nadrágom, amikor valaki hátulról elhúzta...Földbe gyökerezett a lába a meglepettségtől. Rögtön visszahúztam a nadrágom sliccét, aztán figyeltem ahogy megmentőm sorba adja annak a rohadéknak a jobb és bal egyeneseket...