7. rész:)

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!*---* Meghoztam a 7. részt:) 2-3 komi után hozom a 8. részt, de most sokkal gyorsabb leszek :D Jó olvasást mindenkinek!!:3 

7. rész

    Szédülni kezdtem és elkapott a hányinger.....kb 1 hete kezdődött el ez az egész....nem tudom, hogy mi bajom van, de nekem nagyon nem tetszik ez az egész...fura előérzetem van. 
    Hirtelen elájultam....az volt az utolsó emlékem, hogy a földön fekszek és Szaby aggódva guggol le mellém. 

    Amikor kinyitottam a szememet láttam, hogy egy kórházi szobában vagyok.....biztos vagyok benne, hogy Szaby hozott be. Körbenéztem....rajtam kívül senki sem volt a szobában. Óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé. Mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, valaki benyitott én meg seggre estem. 

-Óóó bocsánat. -hallottam meg egy ismeretlen férfi hangot. A férfi felsegített a földről majd illedelmesen bemutatkozott. Elmondta, hogy ő az én orvosom és, hogy kellene néhány vizsgálatot végeznie rajtam. 
     Amint kimentünk a szobából Szabi aggódó tekintettel figyelte minden mozdulatomat. Egy fura szobába vezetett be.....a doktor úr elkezdett faggatni, hogy mit érzek, fáj-e valamim, szedek-e gyógyszereket, cukorbeteg vagyok-e stb...stb... Végül megmérte a pulzusomat. 

-Mondja csak kisasszony, mikor feküdt le utoljára a barátjával?

-Kb egy hónapja és két hete. -emlékeztem vissza.

-És szokott hányni, szédülni? 

-Igen.

-Mióta vannak ezek a tünetek?

-Azt hiszem, hogy egy hete.

-Hmmm....értem. -mondta majd kotorászni kezdett a fiókjában majd elővett valamit. -Kérem csinálja meg ezt a tesztet.

-Ez nem egy.....

-De igen. -mondta majd beterelt a fürdőbe. 
    Remegett a kezem miközben a terhességi tesztet tartottam a kezemben. Remegő kézzel megcsináltam a tesztet. Kimentem a fürdőből és meg sem várva az eredményt odaadtam a doktornak. Néhány perc múlva a doktor úr felnézett rám. 

-Kisasszony.....-szólalt meg.

-Igen?

-Örömmel kijelenthetem, hogy maga terhes. -az utolsó szó egyfolytában ismétlődött a fejemben. Terhes. Terhes. Terhes. Nem hittem el, hogy terhes vagyok. De ez hogy lehet? Hiszen mi védekeztünk...

-De az nem lehet. Mi védekeztünk....

-Lehet, hogy hibás volt az óvszer. -mondta a doki, mintha csak arról beszélgetnének, hogy milyen jó idő van ma. 
    Felálltam és kimentem a szobából....Le vagyok sújtva...nem lehetek terhes....ez teljességgel lehetetlen, de mi van ha tényleg igaza van a dokinak? Óóó basszus. Szaby mit fog ehhez szólni? Nagyon ki fog akadni? 
    Visszamentem a szobámba, lefeküdtem és összegömbölyödtem a takaró alatt. A nap hátra levő részében csak feküdtem az ágyon és nem ettem egy falatot sem. Este lefekvés előtt a doki bejött hozzám, hogy elmondja holnap kiengednek a kórházból. 
    Másnap reggel 10 körül anyu értem jött és haza vitt. Otthon megkérdezték, hogy mit mondott az orvos, de nem szóltam egy szót sem...Nem akartam erről beszélni...persze örülök a babának....csak azt nem tudom, hogy Szaby örülni fog-e neki, félek attól, hogy mit fog rá reagálni, amikor elmondom neki. 
    Már órák óta feküdtem az ágyon, amikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Nem fordultam meg. Csak remélni tudtam, hogy ne Szaby legyen az.

-Mi a baj? -hallottam meg Szaby hangját.

-Semmi. -mondtam.

-Tudom, hogy baj van. Tegnap nem akartál enni és senkit sem akartál látni, ma is olyan fura vagy. Mi a baj? Segíteni szeretnék.

-Nem hiszem, hogy tudnál segíteni.

-Csak mond el, hogy mi a baj. -Szaby mellém feküdt és hátulról átölelt. Felé fordultam...csak néhány centire volt az arca az enyémtől.

-Azt mondta a doki, hogy terhes vagyok. -Szaby nagyon meglepődött.

-De az meg, hogy lehet? Hiszen védekeztünk...

-A doki azt mondta, hogy "Lehet, hogy hibás volt az óvszer." -próbáltam utánozni a doktor hangját. Egy percig csendben volt.

-Ez bántott annyira? -az arcomat fürkészte.

-Nem. Inkább az, hogy hogyan fogsz rá reagálni.

-Egy gyerek nagy felelősség, de úgy gondolom, hogy nagyszerű anya lenne belőled. -simított végig az arcomon. Hozzá bújtam és csillogó szemekkel néztem fel rá.

-Ugye tudod, hogy szeretlek?

-Igen, tudom, de most pihenj. -mosolygott. Becsuktam a szemem és próbáltam aludni. Hamar elaludtam. 

    Amikor felébredtem már este volt és Szaby már nem volt mellettem. Felkeltem és lementem....mindenki ott volt a nappaliban. 
    Szaby amint meglátott odajött hozzám és átkarolta a vállam és segített menni. Nagyon jólesett, hogy így törődik velem. Úgy látszik, hogy az a tudat, hogy apa lesz ezt váltja ki belőle. Olyan aranyos, amikor ennyire odafigyel rám....persze máskor is nagyon aranyos, de most....awwww...
    Csinált nekem vacsorát és meg is akart etetni.....az utóbbi egy kicsit túlzás volt, de attól még nagyon aranyos. Vacsora után együtt lezuhanyoztunk majd a szobámban a laptopomon néztünk egy filmet. Nagyon jól éreztem magam....Szaby a tökéletes srác a számomra. 

6. rész:)

Hááát meghoztam a 6. részt :3 Nem lett olyan hosszú, de remélem, hogy tetszeni fog :33  2-3 komi után hozom a 7. részt *--* Jó olvasást!! *--* :* <333

6. rész

    A háttérben mintha valaki röhögött volna, rájöttem, hogy csak szórakoznak velem.

-Na jó, ez jó vicc volt. Ki vagy?

-Már meg sem ismersz? -kérdezte Ádám.

-Te rohadék. -elnevettem magam. 
    Még sokat beszélgettem Ádámmal és végül úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni. Felmentem a szobámba és felvettem egy melltartót és egy hozzá illő francia bugyit majd lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyba. 
    Próbáltam elaludni, de nem tudtam. Csak Szabyra és Alizra tudtam gondolni. Mind a ketten hátba támadtak, ezt nem fogom egyhamar megbocsájtani nekik. Felálltam és amint kiléptem az erkélyre megláttam Szabyt a fűben feküdni. 
    Hallottam ahogy énekel. Valahogy minden haragom elszállt, amikor őt hallgattam. Olyan megnyugtató amikor énekel. 
    A korlátra könyököltem és úgy hallgattam tovább. Észrevette, hogy őt nézem. Odajött az erkélyhez és elkezdte énekelni Passenger-től a Let her go című dalt. Majdnem elsírtam magam, de eszembe jutott, hogy mit is tett. Be akartam menni a szobámba, de Szaby felkiáltott.

-Sajnálom! -nem válaszoltam ezért Szaby felmászott az erkélyemig....Az erkélyem mellet lévő fa segítségével tudott felmászni.

-Kérlek ne haragudj rám...hülye voltam és sebezhető, Aliz ezt kihasználta és.....megtörtént. Ne haragudj.

-Csak, hogy nem én voltam az, aki elküldött a francba aztán lefeküdt az exe tesójával. -mondtam miközben hátat fordítottam neki.

-Most Rómeó és Júliát játszunk? -kérdezte Szaby. Ránéztem ő meg elmosolyodott.

-Miért játszanánk Rómeó és Júliát? A mi helyzetünk még csak nem is hasonlít az......-leesett, hogy miről beszél. -Óóóóó. -mondtam.

-Csak a sebetlen gúnyol így sebet.

  De csitt, mi fény nyilal az ablakon?

  Ez itt Kelet és Júlia a napja! -

  Kelj, szép Nap, és az irigy  holdat öld meg,

  Mely már beteg és bútól sápadoz,

  Mivel te, a szolgálólánya szebb vagy.

  Ne légy cselédje hát, irigykedik rád.

  Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját

  Viselje a bolond, de nem te, vesd le.

  Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem!

  Ó, bár tudná, hogy az! -

  Beszél, de nem hallom szavát. Sebaj.

  Szeme beszél, majd felelek neki.

  Jaj, vakmerő én: nem hozzám beszél:

  Az ég két legtündöklőbb csillagának

  Tán dolga volt s megkérték, hogy szemével

  Csillogjon addig, míg ők visszatérnek.

  És hogyha fönn ragyogna a szeme -

  A csillag elsápadna fényes arcán,

  Mint mécs a napban, és szeme az égen

  Úgy égne, hogy minden madárka dallal

  Köszöntené, azt vélve, itt a hajnal.

  Ni, most lehajtja arcát a kezére!

  Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén,

  Hogy az arcához érjek!

-Jajjj. -sóhajtottam.

-Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben

 Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,

 Akár a mennyek szárnyas hírnöke,

 A visszatorpanó, döbbent halandók

 Fehéren-égre-ámuló szemének,

 Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,

 A lég hullámain és elvitorláz. -annyira meghatott, hogy eljátszotta nekem Rómeót, hogy folytattam a szöveget.

-Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?

 Tagadd meg atyád, és dobd el neved,

 S ha nem teszed, esküdj édesemmé

 És nem leszek Capulet én se többé. -mondtam miközben közelebb mentem Szabihoz.

-Nem akarlak elveszíteni. Nagyon sajnálom. -mondta és meg akart csókolni, de nem hagytam magam.

-Az arcomon az éj álarca, látod, 

 Másképp leányos pír kendőzné arcom,

 Azért, amit ma éjjel elkotyogtam.

 Az illem -ó-, az illem azt kívánná,

 Hogy visszaszívjam, ámde félre illem!
 Szeretsz-e? Majd így szólsz -tudom-: "Szeretlek"-
 S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj,
 Mert a szerelmesek hitszegésén
 Jupiter is kacag. Ó, Rómeó,
 Valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves:
 Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem,
 Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
 Hogy udvarolj, másképp nem, a világért.
 Szép Montague, lásd, lágy vagyok, nagyon, 
 S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam,
 De bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád,
 Mint kik ravaszdin kelletik maguk.
 Talán magam is ezt teszem -bevallom-,
 De észre sem vettem, mikor kilested
 Bús vallomásom: most azért bocsáss meg,
 S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem,
 Mit a sötét éj fölfedett neked.
-Szeretlek! -mondta, amikor a szemembe nézett. Még egyszer kimondta, odamentem hozzá Szabi meg megcsókolt. 

5. rész:)

Tudom, hogy megint késtem, de családi problémáim vannak és emiatt nem tudtam gyorsan megírni a részt.... :// Na mindegy is.....az a lényeg, hogy sikerült megírnom :) 2 komi után hozom a 6. részt :) Jó olvasást!! :* <333

5.rész

~Barbi szemszöge~

    Kicsit sokáig tartott az út, de az a lényeg, hogy épségben Kanadába értem. A reptéren Robi várt rám.

-Jajj Barbi, hiányoztál. -mondta és megölelt. Könnycseppek égették az arcomat. -Ne sírj, kérlek. - óvatosan bólintottam. Haza mentünk és megmutatta nekem a szobámat, miután kipakoltam a ruháimat bementem a nappaliba a Robihoz.

-Miért? -kérdeztem.

-Mit miért?

-Miért mondtad azt a Szabynak, hogy adja át nekem azt az üzenetet mi szerint nagyon jól érezted magad tegnap előtt este és mihamarabb szeretnéd megismételni??

-Mert jól éreztem magam és szeretném megismételni.

-Ezt, hogy érted? -kérdeztem. Szerintem leesett neki, hogy miről beszélek, mert meglepett arcot vágott.

-Jaaa neeeem....én a hülyéskedésre értettem, azt hitte, hogy mi ketten lefeküdtünk??

-Igen! Hiába mondtam neki, hogy Kanadában vagy nem hitt nekem. -dühös voltam.

-Ne haragudj, de én nem mondtam semmi rosszat sem, az az ő hibája ha félreértette azt amit mondtam.

-Azért te is fogalmazhattál volna egyértelműbben, de mindegy. Szaby úgysem akar hallani rólam és ezt tegnap este szépen ki is fejezte. -ideges voltam...
    Úgy terveztem, hogy kb 1 hónapot maradok, szóval július elején már haza is megyek vagy nem is tudom....

    Egy hónap. Kereken egy hónap telt el azóta, hogy eljöttem otthonról....Ez alatt az egy hónap alatt nem történt olyan sok minden....Robi nagyon kedves volt és bemutatott néhány haverjának, ők is kedvesek voltak, kivéve az egyiket, aki nagyon nem csípett engem, vele nagyon nem is beszélgettem, de elég sok csípős megjegyzést vágott a fejemhez, de nem érdekelt. Nekem mindig azt mondták, hogy a rosszat hagyjam figyelmen kívül és csak a jóra koncentráljak. Ez az egy hónap jót tett nekem, mivel nem gondoltam Szabyra és egy kicsit élvezhettem ezt a kis "nyaralást". 

-Biztos vagy benne, hogy menni akarsz? -érdeklődött Robi. Bólintottam. 

    Hazautaztam. Anyuék már nagyon hiányoztak és már Szabyt is látni akartam annak ellenére, hogy ő látni sem akar. 
    Amint haza értem anyuék nagy örömmel fogadtak, utána felmentem a szobámba és kicsomagoltam. Az volt az első dolgom, hogy elmentem Szabyhoz. Bekopogtam. Aliz nyitott ajtót.

-Huppsz. -szólalt meg.

-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem és végig mértem. Csak egy köntös takarta el pucér testét.

-Aliz, ki jött? -hallottam meg Szaby hangját, könnybe lábadt a szemem.

-Hogy tehetted ezt? -szóhoz sem jutott. Sírva elrohantam. 
    Egy elhagyatott gyárba mentem be, hiába volt kiírva egy táblára, hogy "Vigyázat, omlás veszély!" nem érdekelt a kiírás csak egyedül akartam lenni. Lekuporodtam az egyik sarokba és sírtam.

~Aliz szemszöge~

    Tudtam, hogy mikor jön haza Barbi és hogy az lesz az első dolga, hogy eljön a kis Szabykájához, ezért mivel Szaby össze volt törve eljátszottam, hogy mennyire sajnálom és végül lefeküdtünk, többször is, és amikor ma kopogtak az ajtón tudtam, hogy Barbi lesz az, először tönkre teszem őt, majd megölöm. Eljátszottam a kislányt, aki nem akart rosszat a nővérének, miután Barbi sírva elfutott visszamentem Szabyhoz.

-Ki volt az? -kérdezte.

-Senki....valaki biztosan csak szórakozott. -mondtam majd levettem a köntöst és visszabújtam mellé az ágyba.

~Barbi szemszöge~

    Este felé kisírt szemekkel mentem haza. Amint beléptem a házba anyu odajött hozzám.

-Hol voltál? -érdeklődött.

-Sehol. -mondtam, felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Egy törölközőbe csavarva mentem be a szobámba, kezdtem éhes lenni, gondoltam szólok anyunak, hogy csináljon nekem vacsorát.

-Anyu! Csinálnál nekem.......-mondtam miközben lementem a lépcsőn, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert amikor a nappaliba  értem, láttam, hogy Szaby és Aliz a kanapén fetrengenek. Köhintettem.

-Remélem, hogy nem zavarok. -mondtam gúnyosan mire ijedten elváltak egymástól. 
    Egy megvető pillantást vetettem mindkettejükre majd bementem a konyhába. Egész végig azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy Aliz erőszakoskodott és azért feküdt le vele Szaby és most is azért csókolóztak olyan vadul a kanapén.

~Aliz szemszöge~

    Ma estére egy nagy durranást terveztem Barbi számára......Mivel én két felé nem szakadhatok ezért kerestem magamnak egy bűntársat, aki majd megöli Barbit ma este, nem baj ha a kicsi Szabynak is baja esik....Jó volt vele szexelni, de nekem sokkal jobban bejön a bűntársam. Vigyázz Barbi, mert ma este meg fogsz halni.

~Barbi szemszöge~

    Aliz bejött a konyhába.

-Gondolom éhes vagy, had csináljak neked vacsorát.

-Nem kell tőled semmi sem. -mondtam durván.

-Sajnálom, hogy lefeküdtem a Szabyval, de.....

-Semmi "de"!! Tudtad, hogy szeretem őt, tudtam, hogy.....mindegy.....nem érdekes. -mondtam végül.

-Csak had tegyem jóvá. -mondta.

-Azt csinálsz amit akarsz, leszarom. -mondtam és kimentem a konyhából. Szaby pont a konyhába akart menni. -Remélem tetszik a műsor. -mondtam csípősen,

-Barbi.....-megfogta a kezemet, kirántottam a kezei közül a kezemet majd felé fordultam.

-Csak hagyj engem békén! Nem érdekel, hogy mi van veled, nem érdekel, hogy mit csinálsz csak szállj le rólam! Ja és ha nagyon tudni akarod akkor elmondom, hogy a Robi azért mondta azt amit mondott, mert az az előtti este telefonon beszélgettem vele és hülyéskedtünk te meg olyan hülye voltál, hogy ezt félreértetted és még csak meg sem vártad amíg elmagyarázom a dolgokat. Te csesztél el mindent! Ismét! -mondtam dühösen.

-Én.....sajnálom.

-Sajnálod? Képzeld, mert én is, sajnálom, hogy hittem neked már megint. -mondtam és fel akartam menni a szobámba, de Aliz megállított.

-Csináltam neked vacsorát....a kedvencedet ..kérlek ne haragudj. -mondta ártatlanul.

-Ne hidd, hogy ettől még puszi pajtások lettünk. -mondtam majd bementem a konyhába. 
    Amint ettem belőle egy falatot rohantam a mosdóba....Hányni kezdtem.

-Jól...jól vagy? -érdeklődött aggódva Szaby. Nem tudom őt gyűlölni..pedig sokkal jobb lenne ha gyűlölném.

-Azt hiszem, hogy már igen. -mondtam és fogat mostam. Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Hirtelen megcsörrent a telefon. Felvettem.

-Haló? -szóltam bele.

-Barbi..micsoda egybeesés...amikor először találkoztunk akkor is törölközőben voltál. -nevetett a gyilkos. Megijedtem, újra kezdődik az egész, meg fog ismétlődni.....

-Hol vagy?

-A házatokban...

4. rész:)

Na manócskáim.....tudom, hogy kicsit későn, de meghoztam a 4. részt és Németh Viktornak, köszönöm szépen, hogy besegített a 4. részben :3 Tudod, hogy imádlak Viktor :DDD :P 2-3 komi után hozom az 5. részt és ezúttal sokkal jobban igyekszem majd, ígérem :3 ;) :*

Nándorfehérvári Róbert:

4. rész

~Barbi szemszöge 2 héttel később~

    Nagyon jól kijövünk Szabyval, Ricsivel is szoktunk találkozni és én úgy vettem észre, hogy már túl van rajtam, mivel egy másik lánnyal volt. :DD De végül is Ricsiről van szó, nem igaz?? :DD Ő mindig lányokkal van együtt. :D Na mindegy, az a lényeg, hogy minden tökéletes...legalábbis eddig. Szaby még békésen aludt mellettem, nem akartam felébreszteni, ezért halkan felöltöztem és lementem a nappaliba. Anyuék a kanapén ültek és beszélgettek.

-Jó reggelt. -köszöntem.

-Neked is. -köszöntek mosolyogva, majd folytatták a beszélgetést. 
    Rájöttem, hogy nincs értelme annak, hogy lent vagyok ha egyszer a telefonom fent van és a Robi bármikor hívhat. Amúgy a Robi az én gyerekkori legjobb barátom, de sajnos kiköltöztek Kanadába és már nagyon régen nem láttam, de mostanában újra tartjuk a kapcsolatot egymással. 
   Gyorsan felmentem és amikor bementem a szobába Szaby éppen beszélt valakivel a telefonomon.

-Igen, megmondom neki. -mondta Szaby miközben engem nézett majd letette.

-Ki volt az? -kérdeztem.

-A te kis drágád. -mondta gúnyosan Szaby.

-Mi bajod van? -értetlenkedtem.

-Még van képed megkérdezni, hogy mi bajom van?? Hát ezt nem hiszem el. -mondta dühösen majd felöltözött és kiviharzott a szobámból. Utána mentem.

-Igen van, mert nem tudom, hogy mit követtem el.

-Hát akkor gondolkozz el rajta miközben a te kis Robikád mellett fogsz majd aludni, mert én végeztem veled. Azt hitted, hogy soha nem fog kiderülni?? Hát nagyot tévedtél! Befejeztem és soha többet ne keress meg. -mondta Szaby majd elment. Zokogva a szobámba rohantam. Szaby azt hiszi, hogy megcsalom őt a Robival?? Ez hülyeség!!!! Robi csak a gyerekkori legjobb barátom...Jajj most mi lesz? Szaby látni sem akar. Megcsörrent a telefonom.

-Haló? -szóltam bele.

-Mi a baj? -hallottam meg Robi aggódó hangját.

-Szaby szakított velem, mert azt hitte, hogy megcsalom őt veled. -zokogtam.

-Ne sírj! Kérlek! Mi lenne ha eljönnél hozzám amíg Szaby meg nem nyugszik?

-Ez jó ötlet, de ezek után nem is tudom..

-Jajj Barbi....csak egy kis időről van szó, addig Szaby megnyugszik és majd kibékültök.

-Hát legyen, holnap elutazok Kanadába. -mondtam kissé halkan. -De most leteszem....szia! -köszöntem el, majd letettem a telefont. 
    Kedvtelenül összepakoltam a cuccaimat majd megvettem a neten a repülőjegyemet, majd elmondtam anyuéknak, hogy egy kis időre elutazok a Robihoz. Nehezen akartak beleegyezni, mert úgy gondolták, hogy ilyen állapotban jobb lenne itthon maradni a családommal akik vigyáznak rám, de végül is sikerült rászednem őket. 
    Próbáltam elérni telefonon Szabyt, de nem vette fel. Nem is csodálkozom. Vajon mit mondhatott neki Robi amitől így kiborult?? Mindegy majd holnap megkérdezem tőle. De szándékosan biztos nem mondott semmi olyat amit nem kéne. 
    Bekapcsoltam a gépem és felnéztem facebookra. Láttam, hogy Szaby fent van ezért ráírtam. Nem válaszolt. Láttam az adatlapján, hogy az egyik haverja ma bulit rendez és Szaby is ott lesz. Gondoltam elmegyek én is, hátha úgy meg tudom beszélni vele a történteket. Hinnie kell nekem hisz nem csaltam meg soha senkivel, és nem is akarom, mert szeretem. 
    Felvettem a kedvenc ruhámat, kisminkeltem magam és elindultam a buliba. Útközben összefutottam Ricsivel és elmeséltem neki mi történt. Azt mondta, ha szeretném akkor megpróbál beszélni Szabyval, elfogadtam az ajánlatát, elbúcsúztam tőle majd néhány perc múlva oda is értem. Megláttam Szaby barátját és odamentem hozzá...

-Szia. Barbi vagyok, Szaby barátnője, vagyis azt hiszem már csak a volt barátnője. Figyelj, nem tudod hol van?

-Sziaaa...Szaby sokat mesélt rólad. Azt hiszem bármelyik percben itt lehet. Addig igyál valamit.

-Köszi. -mosolyogtam rá barátságosan és ittam egy pohár bort. 
    Pár perc múlva megláttam Szabyt amint bejön a kapun. Odasiettem hozzá és ahogy láttam nem repesett az örömtől.

-Mit akarsz? -förmedt rám.

-Ne kiabálj kérlek, mert mindenki minket néz. Csak szeretném megbeszélni a dolgokat. Nincs semmi köztünk a Robival. Hinned kell nekem.....

-Nincs köztetek semmi?? Azt mondod?? Akkor miért mondta, hogy adjam át az üzenetet mi szerint jól érezte magát tegnap este és szeretné megismételni mihamarabb?

-Miiii????? Biztosan csak viccelt. Kanadában van, hogy a francba lehettem volna tegnap vele? Gondolkozz.

-A francokat van Kanadában. Nem kell a mese. 9-kor mentem át hozzád, előtte biztos vele voltál. Most pedig hagyj békén, menj és enyelegj a szeretőddel. -elviharzott én pedig ott maradtam összetörve. 
    Keserves sírás tört rám és haza rohantam.....A szüleim a nappaliban TV-ztek, de szerencsére felfutottam mielőtt észrevették volna, hogy sírok. Magamra zártam a szobám ajtaját, ledobáltam a ruhám, bebújtam a takaró alá és álomba sírtam magam. 
    Nem tudom miért tette ezt Robi. Normális esetben lemondanám a holnapi utat, de csak azért is elmegyek, hogy számon kérjem. Ezt nem lehet telefonon elintézni. Látni akarom az arcát, amikor szembesítem a dologgal...
    Reggel a telefonom rezgésére ébredtem fel. SMS-t kaptam, megnyitottam:
Feladó:Ricsi
"Beszéltem Szabyval.....és....háááát....ő soha többet nem akar hallani rólad." Könnycseppek áztatták az arcomat. Visszaírtam:
"Legalább mond meg neki, hogy szeretem őt és, hogy elutazok és tényleg nincs semmi köztem és a Robi között." 
    Felöltöztem és kisminkeltem magam, készen álltam arra, hogy elutazzak Kanadába. Hívtam egy taxit és elvitettem magam a reptérre, pont miután kifizettem a taxit megcsörrent a telefonom.
-Haló? -szóltam bele.
-Szia. Arra gondoltam, hogy mielőtt elutazol átmegyek hozzád és személyesen búcsúzok el tőled. -hallottam meg Ricsi hangját.
-Hát ezzel elkéstél, már a reptéren vagyok.
-Üzensz valamit Szabynak?
-Csak mond meg neki, hogy szeretem őt. -könnycseppek áztatták az arcomat. -Sajnálom, hogy így alakult, nem akartam, hogy ez legyen. -a hangom remegett.
-Kérlek ne sírj. -próbált nyugtatni Ricsi.
-Mennem kell, szia Ricsi, majd még beszélünk. - mondtam és letettem majd felszálltam a repülőre.

~Szaby szemszöge~

    Korán reggel Ricsi ébresztett fel azzal az indokkal, hogy beszélni akar velem. Tudtam jól, hogy miről van szó. Miután elmondta a mondandóját kicsit bunkó voltam vele, de nem akartam Barbiról beszélni, nem akartam tőle semmit.

-Barbi nem csinált semmit sem. -mondta Ricsi majd felhívott valakit és kihangosította.

-Haló? -hallottam meg Barbi hangját.

-Szia. Arra gondoltam, hogy mielőtt elutazol átmegyek hozzád és személyesen búcsúzok el tőled. -elutazik?? De miért??

-Hát ezzel elkéstél, már a reptéren vagyok. -mondta Barbi. "Menj utána!" -mondta az a kis hang a fejemben.

-Üzensz valamit Szabynak? -kíváncsi voltam, hogy Barbi mit fog mondani.

-Csak mond meg neki, hogy szeretem őt. -szíven ütött ez a mondat, egy kis csend volt. -Sajnálom, hogy így alakult, nem akartam, hogy ez legyen. - Barbi hangja remegett a sírástól, még sosem hallottam sírni főleg nem miattam, egy idióta vagyok...Miért vagyok ekkora barom??

-Kérlek ne sírj.

-Mennem kell, szia Ricsi, majd még beszélünk. -mondta majd bontotta a vonalat.

-Haver menj utána! -nem kellett kétszer mondani. Rohantam a reptérre, mint az őrültek, de már késő volt, pont akkor szállt fel a gép, amikor én odaértem, néztem ahogy életem szerelme a gépen ülve távolodik el tőlem az én iszonyatosan nagy hülyeségem miatt...

Közérdekű!:)

Közérdekű!! :) Arra gondoltam, hogy összehozhatnák egy találkozót.... :) Ha érdekel titeket és esetleg el szeretnétek jönni akkor komiba írjátok meg..... :) Egyenlőre bővebb információt nem mondhatok, de majd ha eldöntöttem, hogy mikor és, hogy hol lesz akkor feltétlenül kiírom majd :) Remélem sokan eljönnétek.... :)  

Közérdekű!:)

Közérdekű!!!! :) Sziasztok manócskáim! :3 Szóóóval........a Németh Viktorral csináltunk egy közös blogot, ha van kedvetek akkor kukkancsatok be ;) ~~~~> http://summer4everandalways.blogspot.hu/ ha tetszik akkor légyszi komizzatok és iratkozzatok fel :) Ez ugyan úgy érvényben van itt is :DD :3 Amúgy nagyon hálás vagyok az eddigi visszajelzésekért.........csodálatosak vagytok *-* :* remélem ezentúl is kapok visszajelzéseket és amint már egyszer írtam nyugodtan jelöljetek be facebookon :3 ~~~~> https://www.facebook.com/melcsi.csapo :3 Nagyon szépen köszönök mindent!!! :3 *-* <3 :*

3. rész:)

Meghoztam a 3. részt ;) 2 komi után hozom a 4. részt :) Jó olvasást drágáim! :*

3. rész

    -Segítek összepakolni! -mosolygott, majd felmentünk a szobámba és a fontosabb dolgaimat összepakoltuk, majd én bementem a fürdőbe és felöltöztem.

-Mehetünk? -kérdezte. Óvatosan bólintottam. 
    A bőröndöket betettük a kocsiba, majd elindultunk az ideiglenes otthonom felé. Amikor megérkeztünk mindenki olyan kedves volt. Miután röviden elmeséltem, hogy mi történt nagyon megértőek voltak. Szaby anyukája segített kipakolni a cuccaimat a vendégszobába. 

-Tudod Barbi, nem tudom, hogy hogyan sikerült, de teljesen magadba bolondítottad a fiamat. -nem hittem a fülemnek.

-Tényleg? -eléggé meglepett ez az egész.

-Igen, na és mond csak te szereted őt?

-Amióta megismertem azóta szeretem őt. -mosolyogtam.

-Én ennek csak örülök.

-Én is.

-Azt szeretném ha Szaby egy olyan lányt venne majd feleségül, mint amilyen te vagy. Őszintén szólva te rendes, megértő és jószívű lány vagy.

-Jajj köszönöm. -mondtam és megöleltem.

-De azért a gyerekekkel nem kell sietni. -figyelmeztetett. Elnevettem magam.

-Nem terveztem gyerekeket.

-Akkor jó, még nem akarok nagymama lenni. -nevetett.

-Elhiszem. -mosolyogtam

-Na gyere menjünk vissza a fiúkhoz.

-Rendben. -mondtam és visszamentünk Szabyékhoz.

-Gyere ölelj meg Barbi baba. -nevetett Szaby apukája. Odamentem hozzá és megöleltem.

-Ja igen, Szaby, 3 nap múlva jönnek az unokatesóid és azt hiszem 1 hétig maradnak -mosolygott Szaby anyukája. Láttam, hogy nagyon sántikál valamiben.

-De akkor Barbi hol fog aludni? -értetlenkedett Szaby.

-Melletted. -mondta az anyukája. Én meg pont ittam egy kis vizet és kiköptem amint meghallottam ezt az egy szót. Szaby mellett kell majd aludnom?? Nincs ellene kifogásom, de.......de elég fura lesz.

-Hát ez fura lesz. -mondta Szaby.

-Egyetértek. -mondtam.

-Jajj gyerekek ne legyetek már ilyenek. -mondta az anyukája. Szaby közelebb hajolt hozzám.

-Holnap még el akarsz menni az állatkertbe? -suttogta a fülembe.

-Persze. -suttogtam.

~Másnap reggel~

    11 órakor Szabyval elmentünk az állatkertbe. Olyan szép volt, nagyon tetszett. Amikor megnéztük az állatkertet éreztem, hogy Szaby összekulcsolja az ujjainkat. Ránéztem, ő nagyon aranyosan elmosolyodott, viszonoztam a mosolyát. Kézen fogva sétálgattunk, elmentünk fagyizni. Én a fagyimat Szaby orrára nyomtam. Elnevettem magam.

-Látom jobb kedved van. -mosolygott.

-Igen. -mosolyogtam. Letörölte magáról a fagyit majd haza mentünk.

~2 nap múlva~

    Tisztáztam Ricsivel a dolgokat és csak barátok maradtunk, habár szerintem ő egy kicsit nehezen viseli a dolgot, de így a legjobb mindkettőnknek. 
    Segítettem főzni Szaby anyukájának, közben jól elbeszélgettünk. Hallottam, hogy Szabi unokatesói megjöttek.

-Gyere menjünk köszönni. -mosolygott kedvesen Szaby anyukája, megcsörrent a telefon.

-Mindjárt csak felveszem a telefont.

-Rendben. -mosolygott majd kiment köszönni.

-Haló? -szóltam bele a telefonba.

-Szia Barbi, melyik a kedvenc horror filmed? -nevetett a gyilkos.

-A Bambi. -mondtam.

-Amint már mondtam én leszek az utolsó ember akit a halálod előtt látni fogsz. -mondta és letette. Bementem a nappaliba ahol mindenki ott volt.

-Barbi ők itt az unokatesóim, Ákos és a kis Lilla. -mosolygott. -Ákos ő itt Barbi.

-Szia. -köszöntem kedvesen Ákosnak.

-Csókolom Barbi néni. -köszönt. Ledöbbentem, a többiek meg nevetni kezdtek.

-Jajj ne mond, hogy néni, mert olyan öregnek érzem magam. -nevettem. -Szólíts csak Barbinak. -mosolyogtam.

-Oké. -mosolygott Ákos és megölelt.

-Mond csak hány éves vagy?

-6.

-Milyen nagy fiú vagy már. -mosolyogtam.

-Igen! Látod anyu? Nagy fiú vagyok. -mondta Ákos.

-Igen, kicsim, nagy fiú vagy. -mosolygott Ákos anyukája. -Jajj bocsánat be sem mutatkoztam, Mónika vagyok. -mosolygott.

-Barbi vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.

-Szaby, olyan gyönyörű és kedves barátnőd van. -mosolygott Mónika.

-Nem, mi nem......-tiltakozott Szaby.

-Tényleg nagyon szép a barátnőd. -mosolygott Ákos.

-Valamit biztos félreértettél, mert mi nem vagyunk együtt. -mondtam kedvesen.

-Jajj bocsánat.

-Nincs semmi baj. -mosolyogtam. -Megnézem kész van-e az ebéd. -bementem a konyhába. Az ebéd már készen volt, megterítettem majd visszamentem a többiekhez.

-Kész az ebéd.

-De jóóóó. -mondta Ákos és beszaladt a konyhába. 
    Mind megebédeltünk, aztán Szaby és én elvittük Ákost fagyizni.

-Jajj Barbi olyan rendes vagy. -mondta Ákos és megölelt.

-Igen Barbi olyan rendes vagy. -mondta Szaby és ő is megölelt.

-Jajj fiúk. -nevettem.

-Igen? -kérdezték egyszerre.

-Ennyire szerettek?

-Igen. -mondták egyszerre.

-Én is titeket. -mosolyogtam. Haza mentünk és nagyon sokat hülyéskedtünk. Este 8 órakor Ákos lefeküdt aludni, de nem tudott elaludni.

-Barbi légy szíves énekelsz nekem?

-Már nagyon régen nem énekeltem, de legyen. -mosolyogtam majd bekísértem a szobájába és leültem az ágya mellé. -Mit énekeljek??

-Spongya Bobot. -elnevettem magam, de elénekeltem a Spongya Bob főcímdalát és utána egy altatót is énekeltem. Ákos hamar elaludt.

-Nagyon jó hangod van. -hallottam meg Mónika hangját.

-Meglehet. -mosolyogtam majd kimentünk Ákos szobájából

-Énekelj valamit, kérlek. -kérlelt Mónika.

-Sajnálom, de nem megy. -mondtam és leültem.

-De miért nem?

-Mert abbahagytam az éneklést.

-Pedig jó hangod van.

-Kérlek énekelj valamit, még nem hallottalak énekelni. -kérlelt Szaby.

-Én....

-Az én kedvemért. -mosolygott.

-Jó, legyen. -adtam meg magam. -Mit énekeljek?

-Amit akarsz. -mondta Szaby apukája.

-Szaby van egy gitárod?

-Persze, mindjárt hozom. -mosolygott, nem sokára visszajött és odaadta a gitárt.

-A Union J-nek van egy dala aminek a címe Beautiful Life, azt fogom elénekelni. -mondtam és elkezdtem játszani a gitáron majd énekelni kezdtem:

She sees the world through TV screens

All of her friends of magazines 

But everyday she lives a broken dream, yeah

Making her own reality

There's lots on make-up on her face

To cover up an empty space

But there's a lot behind those big blue eyes 

She just don't realize 

Everybody's gone and lost their mind 

It's just the days we live in

Most of the time 

Get up off the dark

Open up your eyes

You'll discover there's a world outside (world outside...)

To fix a broken heart

You have to try

Pick it up, pick it up

It's a beautiful life

Beautiful life, beautiful life

It's a beautiful life, beautiful life

He got his fortune on the plate

But all that money won't change fate

He's got 6 zeroes but no one to share it with 

No friends, no girl, no one in the world

Everybody's gone and lost their mind 

It's just the days we live in

Most of the time 

Get up off the dark (get up off the dark)

Open up your eyes

You'll discover there's a world outside

To fix a broken heart (to fix a broken heart)

You have to try

Pick it up, pick it up

It's a beautiful life

Beautiful life, beautiful life

It's a beautiful life, beautiful life

We are not so different, you and I

Cause everybody's got a place to hide 

But it's just the things we live in, hmmm

Most of the time

Get up off the dark (get up off the dark) open up your eyes

You'll discover there's a world outside (there's a world outside)

To fix a broken heart (to fix a broken heart)

You have to try

Pick it up, pick it up

It's a beautiful life

Beautiful life, beautiful life

-Nagyon jó hangod van. -mondta Szaby.

-Köszi. -mosolyogtam.

-Mondjuk nem csodálkozom, mert a Művészetibe jártál. -mosolygott Szaby.

-Hát igen. -mondtam majd letettem a gitárt és kimentem és néztem a gyönyörű Holdat.

-Amikor telihold van akkor mindig kijövök és nézem, ha tehetném egész este nézném. -mondta mosolyogva Szaby.

-Én is így vagyok ezzel, ha tehetném egész este nézném a teliholdat. -mosolyogtam. Szaby elém állt és megfogta a kezem, felnéztem rá. Lágyan megcsókolt, viszonoztam a csókját. Miután elváltunk egymástól Szaby megszólalt:

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! -átöleltük egymást, később bementünk a házba és kijelentettük, hogy elmegyünk aludni.

-Akkor most, hogy állunk? -kérdezte Szaby, amikor beléptünk a szobába.

-Nem tudom. Szerinted, hogy állunk? -kérdeztem miközben becsuktam az ajtót.

-Szerintem úgy állunk, hogy már egy párt alkotunk. -mondta és megcsókoltuk egymást, egyre vadabbul csókolóztunk. Szaby bezárta az ajtót majd újra csókolózni kezdtünk és végül elértünk az ágyig. 
    Reggel Szabi mellett ébredtem fel, úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Tegnap este lefeküdtem Szabival és 1 másodpercre sem bántam meg, mert Ő életem szerelme. Elmosolyodtam és össze-vissza puszilgattam az arcát, hogy ébredjen fel.

-Ha mindennap így keltesz fel akkor én leszek a világon a legboldogabb ember. -mosolygott.

-Tudom. -mosolyogtam. Szabyhoz bújtam, ő meg átölelt. Kopogtak az ajtón.

-Gyerekek! Gyertek reggelizni. -hallottam meg Szaby anyukájának a hangját.

-Megyünk. -szóltam. Mindketten felálltunk és felöltöztünk majd mentünk reggelizni.

-Jó reggelt! -köszöntünk. Mindenkit megöleltem.

-Barbiii! -kiabálta Ákos a nevemet majd megölelt.

-Szia! -köszöntem. Leguggoltam, hogy akkora legyek, mint ő. -Hogy aludtál?

-Jól, köszi. -mosolygott. -Barbi, karácsonyra kaphatok tőled és Szabytól egy olyan kisbabát, mint Lilla?

-Ezt majd hárman megbeszéljük, jó?

-Rendben. -mondta és elment reggelizni.

-Mit kér karácsonyra? -jött oda hozzám Szaby.

-Majd később megtudod, de most reggelizz meg. -megcsókoltuk egymást.

-Jól van. -mosolygott.

-Hát nem aranyosak? -hallottam meg Szaby apukájának a hangját. 
    Mindenki minket nézett.

-Tudtam, hogy együtt vagytok. Tegnap este egy kicsit hangosak voltatok. -nevetett Mónika.

-Meglehet. -mondta Szaby és hátulról átölelt.

-Tehát akkor ti.....

-Lefeküdtünk? Igen. -mosolyogtam.

-Jajjj....mond, hogy védekeztetek, nem akarok még nagymama lenni. -aggodalmaskodott Szaby anyukája.

-Ne aggódj anyu, védekeztünk. -nevetett Szaby.

-Na akkor menjünk reggelizni. -mondta Mónika és mind megreggeliztünk. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Haló? -szóltam bele.

-Hol a fenében vagy? -hallottam meg anyu aggódó hangját. -És mi történt a házzal? Most azonnal gyere haza és magyarázz meg mindent. -mondta és letette.

-Nem sokára jövök. -mondtam és kimentem a házból, Szaby jött utánam.

-Hova mész?

-Haza. Anyuék haza jöttek.

-Akkor elkísérlek.

-Jól van. -mosolyogtam. Elmentünk hozzánk, amint beléptem az ajtón anyu letámadott

-Mégis hol a fenében voltál?? Annyira aggódtam miattad. És mi történt itt??

-Hát először is Szabyéknál voltam, másodszor meg akartak ölni, Szaby meg felajánlotta, hogy elmehetek hozzájuk és ott meg tud védeni.

-Ezentúl sokkal jobb biztonsági rendszerek kellenek.

-Ide nem biztonsági rendszer kell, hanem az, hogy letartóztassák azt a pszichopatát! Bármikor könnyedén bejut a házba és bármikor megölhet minket. -mondtam. -Nem akarom, hogy bajotok essen.

-Kicsim, nem lesz semmi baj. -nyugtatgatott anyu. Megcsörrent Szaby telefonja.

-Egy pillanat.- mondta majd elment telefonálni.

-Jajj anyu annyira féltem. -mondtam és szorosan megöleltem az anyukámat.

-Elhiszem, kicsim.

~Aliz szemszöge~

    Hát ezt nem hiszem el! Az a szuka nővérem még mindig életben van...Legközelebb sokkal erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem...Hát igen..Én tettem...Én bújtam Sikoly jelmezbe és akartam megölni Barbit! Nevezhettek pszichopatának, de egy a gond, engem nem érdekel semmi, csak Barbit akarom holtan látni. Tudom, hogy bonyolult ez az egész, de valakit felbéreltem, hogy eljátssza, hogy én vagyok és az én nagy szerencsémre olyan jól megcsináltuk a sminket, hogy anyuék nem jöttek rá, hogy nem én vagyok az...Én meg itthon maradtam és lecsaptam Barbira, de az a rohadék Szaby vagy ki elcseszett mindent!! Miatta nem tudtam megölni azt a nyomorult kis ribancot!!! Legközelebb sikerülni fog és ha Szaby megpróbál megállítani akkor vele is végzek. Nem kímélek senkit és semmit!

~Szaby szemszöge~

-Haló? -szóltam bele a telefonba.

-Szia Szaby, Viktor vagyok. Nem hiszed el, hogy mi történt. -mondta izgatottan Viktor.

-Na mesélj. -mosolyodtam el, amit persze Viktor nem láthatott.

-Átkerültem abba az egyetembe ahova te jársz. Anyu és én Magyarországra költözünk. -mondta boldogan.

-Ez nagyon jó hír. Mindjárt elmondom Barbinak is.

-Ki az a Barbi?

-Mondhatni, hogy a barátnőm.

-Jajj haver annyi mindent kell megbeszélnünk.

-Tudom -mosolyogtam.

Közérdekű!:)

Közérdekű!! :)

Figyelem!! Aki szeretne a történetről megtudni néhány dolgot például: hogy hogyan jutott eszembe, hogy írjak egy ilyen történetet vagy hogy miért éppen róluk írom a sztorit stb, stb..... :DD Facebookon megtaláltok és aki szeretne velem beszélni az nyugodtan jelöljön be :) https://www.facebook.com/melcsi.csapo  :) És nagyon szépen köszönöm a sok jó kritikát és nagyon jól esik ez a sok bátorítás, hogy folytassam, szóval nagyon szépen köszönöm :3 *--* Ezer hála nektek :* :3 Nélkületek sehol sem lennék, de legfőképpen Varga Ricsinek és Szabinak köszönöm, hogy megosztották a legelső részt amit írtam :) Nagyon hálás vagyok nekik :3 <3 

2. rész:)

Na drágáim meghoztam a 2. részt :DD 1-2 komi után hozom a 3. részt ;) Jó olvasást! :) :*

2. rész

    -Mi van? -kérdezte Ricsi kuncogva.

-Semmi...semmi. -mondtam zavartan és egy kicsit elpirultam.

-Elmondhatod. -mosolygott.

-De nem számít. -mondtam és kimentem a konyhából, de Ricsi nem hagyta magát.

-Na mond már el, kíváncsi vagyok. Nem lehet olyan ciki. -kuncogott.

-De igen!

-Na légy szíves! -kölyök kutya szemekkel nézett rám, nem bírtam ellenállni.

-Jó, oké. -adtam meg magam. -Hááááát, amikor rád néztem tudatosult bennem, hogy csak egy boxer van rajtad és szerintem nagyon szexi vagy. -pirultam el.

-Ohhhh cicám tudom, hogy szexi vagyok. -kacsintott rám.

-Ohh tényleg?

-Igen. -mondta. A kezeit a derekamra tette majd megcsókolt. -De nálad nem vagyok szexibb. -mondta 2 csók között. 
    Elgondolkoztatott, hogy vajon Szaby miért lett ilyen? Régebben olyan aranyos, kedves, jószívű volt és a randijain mindig odafigyelt a partnerére. Nem értem mi változott azóta, egyszerűen nem értem. -Figyelj, ha nem gond akkor este majd visszajövök. -mosolygott.

-Nem gond. -mosolyogtam.

-Akkor majd jövök. -mondta és felöltözött. -Szia. -köszönt, majd elment. Felmentem a szobámba és rendbe szedtem magam, majd lementem a partra és néztem a békés vizet. Olyan békés volt minden. Valaki leült mellém, Szaby volt az, de nem akartam vele beszélni.

-Nem hozhatnánk helyre a barátságunkat?

-Amint helyrehozzuk megint csalódni fogok benned.

-Nem fogsz, ígérem. Ne haragudj rám, hülye voltam.

-Finoman kifejezve, igen, hülye voltál.

-Helyre szeretném hozni a barátságunkat.

-Én is, de félek, hogy megint csalódni fogok.

-Nem fogsz, ígérem. -nagyon elszánt volt. Ilyenkor jöttem rá egy nagyon fontos dologra, szeretem Szabyt teljes szívemből, amit Ricsi iránt éreztem az csak egy hirtelen fellángolás volt, nem játszadozhatok szegényke érzelmeivel. Meg fogom neki mondani, hogy ezt be kell fejeznünk és, hogy legyünk CSAK barátok.

-Jól van. -mosolyogtam.

-A húgomként tekintek rád és nem akarlak elveszíteni. -a húgaként?? Ez a mondat nagyon szíven ütött, csak a húgaként tekint rám.

-Nekem mindent elmondhatsz, ugye tudod?
-Ez kölcsönös. Na és mi van Ricsi és közted?

-Ez bonyolult, mert az van, hogy ő bevallotta nekem, hogy szeret, de amit iránta éreztem csak egy hirtelen fellángolás volt és most bűntudatom van. Nem érdemli meg, hogy játsszak az érzelmeivel.

-Azt javaslom, hogy tisztázd vele a dolgokat. Minél előbb megbeszélitek, annál jobb.

-Tudom. Majd este beszélek vele. -nagyon sokat beszélgettem Szabyval és mindent elmondtunk egymásnak, nagyon jól éreztem magam. Kaptam tőle egy plüss macit. 
    Már kezdett sötétedni és Szaby haza kísért.

-Ma nagyon jól éreztem magam. -mosolyogtam.

-Én is, olyan volt a mai nap, mint a régi szép idők. -mosolygott.

-Igen, a régi szép idők. 

-Hát igen, jó éjszakát. -mosolygott és adott egy puszit az arcomra.

-Jó éjszakát. -mosolyogtam és bementem a házba. Csak vigyorogni tudtam.

~Szaby szemszöge~

    Ma nagyon jól éreztem magam Barbival, csak az a baj, hogy nem szerelemből szeret. Mondjuk én voltam a hülye, hogy azt mondtam neki, hogy a húgomként tekintek rá. Olyan hülye vagyok. Majd holnap elmondom neki, hogy valójában mit is érzek iránta.

~Barbi szemszöge~

    Zuhanyzás közben megcsörrent a telefonom, a törölközőmet a meztelen testem köré csavartam.

-Haló? -szóltam bele a telefonba miközben lementem a lépcsőn, majd be a nappaliba és leültem a kanapéra.

-Szia, gondoltam felhívlak, persze ha nem zavarlak. -hallottam meg Szaby hangját.

-Nem zavarsz, most végeztem a zuhanyzással.

-Holnap mit csinálsz?

-Még nem tudom.

-Holnap elmehetnénk az állatkertbe vagy valami.

-Az jó lenne. -mosolyodtam el, persze ő ezt nem láthatta.

-Mikor menjek érted?

-Olyan 11 körül.

-Rendben. -mondta. Egy árnyat láttam elsuhanni, de nem foglalkoztam vele, mert azt gondoltam, hogy csak egy denevér volt. Néhány perc múlva felálltam és felkapcsoltam mindenhol a villanyt, mert kezdtem egy kicsit megijedni, mert többször is láttam az árnyat.

-Melyik a kedvenc horror filmed? -Szaby próbálta utánozni a gyilkos hangját a Sikoly című filmből.

-Még egy kicsit kéne gyakorolnod. -nevettem. Hirtelen megcsörrent a telefon.

-Valaki biztos a szüleidet keresi. -mondta Szaby.

-Lehet. -kihangosítottam Szabyt majd felvettem a telefont.

-Haló?

-Melyik a kedvenc horror filmed? -ez a hang tökre ugyan olyan volt, mint a Sikolyból a gyilkosé....

-A Bambi. -Szaby elnevette magát.

-Ne szórakozz velem kislány, ma este meg akarsz halni? -ki a franc akarja leutánozni a Sikolyból a gyilkost?? Biztosan valami elmebeteg állat.

-Mégis ki maga?

-Én vagyok az az ember akit a halálod előtt utoljára látni fogsz. -megijedtem és inkább letettem a telefont.

-Hát ez ijesztő volt. -mondta Szaby.

-Na ne mond. Tökre be vagyok szarva, persze nem szó szerint értettem.

-Ne félj, biztosan valaki szórakozik veled.

-Nem is tudom. -mondtam. A telefon megint megcsörrent. -Ezt nem hiszem el. -félve, de felvettem.

-Igen? -szóltam bele.

-Kár érted, pedig olyan kis formás vagy. -gonoszan nevetni kezdett az az elmebeteg hapsi, aki a Sikolyt akarja utánozni.

-Maga lát engem?

-Igen, de te nem láthatsz engem, soha nem fogsz megtalálni. -nevetett. Körül néztem, de nem láttam sehol. -Ne keress, mert úgy sem találsz meg, Senki sem tud megvédeni, mert csak te meg én vagyunk a házban. -nagyon megijedtem.

-Fuss ki a házból! -szólt rám Szaby és én az ajtó felé kezdtem futni, de valaki visszarántott....A gyilkos volt az és a kést a bal kezembe szúrta. 
    Jól gondoltam, hogy férfi, mert miután középsőn rúgtam utána a földre rogyott, ezzel nyertem egy kis időt és az emeletre futottam. A szobámba rohantam és bezártam az ajtót, majd kimentem az erkélyre és az erkélyre vezető ajtót is bezártam.
-Jól vagy? -kérdezte Szaby aggódva. 
    Az egész testem remegett, egy horror filmben éreztem magam.
-A házban van. -mondtam miközben a kezemen lévő szúrást tanulmányoztam.
-Azonnal odamegyek. -mondta és letette a telefont. Én addig felmásztam a tetőre, hogy a gyilkos ne találjon meg. 
    Hallottam ahogy kitörte az üveget majd megláttam. Lenézett, hogy megnézze ott vagyok-e, a tetőre nézett és meglátott, a könnycseppek egyre gyorsabban és gyorsabban folytak le az arcomon. Véletlen megcsúsztam és visszaestem az erkélyre. A gyilkos a vállamba szúrta a kést. Kigáncsoltam, felálltam és elrohantam mellette és lefutottam a lépcsőn. A bejárati ajtóhoz mentem, de zárva volt. Ütöttem, rúgtam, mindent csináltam, de nem nyílt ki, nekem meg nem volt hozzá kulcsom. 
    Végül fogtam egy baseball ütőt. Hirtelen betörték az ajtót. Az ajtó pont nekem csapódott és én meg taknyoltam egy nagyot (taknyoltam: elestem :DD mielőtt még valaki félreértené :DD xddd). Gyorsan felálltam. A gyilkos jó nagy erővel az üvegasztalra lökött, ami a nagy erő hatására eltört. Fölém állt és meg akart ölni, de akkor jött be Szaby és a gyilkos rögtön elfutott. Ott nyögdécseltem az üvegszilánkok között.
-Jézusom jól vagy? -kérdezte miközben odaszaladt hozzám.
-Hát nem nagyon. -Szaby segített felállni majd ellátta a sebeimet.
-Jobb lenne ha többet nem lennél egyedül. -szólalt meg.
-Igen, tudom. -mondtam halkan.
-Mi lenne ha nálam laknál egy darabig?
-Hát nem is tudom.
-Ott meg tudnálak védeni. -megcsörrent a telefon.
-Haló? -szóltam bele.
-Mindenhol megtalállak, senki sem tud téged megvédeni. -nevetett.
-Legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen te rohadék.
-Azt te csak hiszed. -nevetett majd letette.
-Ne hallgass rá! Meg tudlak védeni és meg is foglak és ha kell erőszakkal viszlek el innen, de nem engedem, hogy megint bajod essen. -mondta és óvatosan megölelt.
-Rendben van. -egyeztem bele.

1. rész:)

Ezt a blogot ÉN írtam!! Gondoltam elmondom, mert volt egy csaj (nem akarok nevet mondani) aki azt állította, hogy ő írta.....Na szóval remélem tetszeni fog :) A 2. részt csak holnap tudom hozni. :) Jó olvasást ;) 

1.rész

-Anyaaaa!! Barbi már megint bezárkózott a fürdőbe!! -hallottam meg kishúgom idegesítő hangját, de nem ez volt a legnagyobb problémám.....Hogyan fogom eltakarni a szüleim és Aliz elől a csuklómon lévő mély vágásokat?? Végül is egész nyáron pulcsiban nem járkálhatok.

-Barbara kicsim gyere ki a fürdőből! -szólt anyu.

-Egy perc és megyek! -szóltam vissza, letöröltem a könnycseppeket az arcomról, lemostam a vért a csuklómról és a törölközőmet a testem köré csavartam és kimentem. -Bocsi, hogy megvárakoztattalak. -kértem bocsánatot Aliztól.

-Jó, mindegy. -mondta flegmán majd beviharzott a fürdőbe. Annyira idegesítő, hogy bocsánatot kérek ő meg le se szarja, már bocsánat a kifejezésért........Mindegy nem éri meg ezen idegeskednem, inkább azon kell gondolkoznom, hogy hogyan takarom el a vágásokat. 
    Hogy miért tettem? Egy fiú miatt, ez a fiú életem szerelme és már általános iskola óta ismerjük egymást, de amikor én a Pécsi Művészetibe jártam, egy kicsit eltávolodtunk egymástól és most, hogy egyetemisták vagyunk és ugyan abba a suliba járunk teljesen megváltozott...Én már annak is örülök ha legalább egy rövid ideig ugyan, de beszélgethetünk, de rosszabb esetben azt is elfelejti, hogy a világon vagyok....Hát ezért tettem amit tettem. Végül is, hogy gondolhattam, hogy egy olyan srác, mint Szabó Szabolcs leállna velem? Olyan szánalmas vagyok....ő olyan tehetséges énekes és olyan sok rajongója van, én meg csak egy lány vagyok a sok közül, akik róla álmodoznak. 
    Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra és csak bámultam a plafont. Forró könnycseppek égették az arcomat. 
    Miután elvégeztem a Művészetiben az ének szakot, elhatároztam, hogy bebizonyítom Szabinak, hogy nekem is van egy kis tehetségem az énekléshez, bebizonyítom, hogy én is lehetek olyan jó, mint ő. 
    Álomba sírtam magam, reggel miután felkeltem rosszul éreztem magam. Lementem a konyhába, hogy bevegyek egy gyógyszert a fejfájásomra. Amikor bementem a konyhába láttam egy levelet az asztalon, kibontottam és az állt benne, hogy "Jó reggelt, kicsim! Elmentünk vásárolni, reggeli a hűtőben, nem sokára jövünk. Puszi: Anyu" 

-Nagyszerű! Egyedül vagyok. -dünnyögtem majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Az első csókomra gondoltam. 
    *Szabi a Művészeti előtt várt rám, én odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.

-Annyira hiányoztál. -suttogtam a fülébe.

-Te is nekem. -suttogta és szorosan magához ölelt. Néhány másodpercnyi ölelkezés után elváltunk egymástól. -Ma lesz egy tábortűz, eljössz velem?

-Persze. -mosolyogtam.

-Szuper. -mosolygott. -Indulhatunk kisasszony? -kérdezte és közben meghajolt előttem és a kezét nyújtotta felém.

-Természetesen uram. -mosolyogtam és átkaroltam a karját. Mindketten nevetni kezdtünk, Szaby elvezetett a tábortűz helyszínére, ahol nagyon sok ismerős arc volt. Mindenki leült -természetesen én Szaby mellett ültem- énekelgettünk, rémtörténeteket meséltünk, beszélgettünk mindenféléről és mályvacukrot sütöttünk. 
    A tábortűz végén, amikor már mindenki elment, megszólaltam:

-Szerintem én i..........-Szaby a kezét a számra tette majd néhány másodperc múlva elvette és egyre közelebb hajolt hozzám mígnem az ajkunk össze nem ért. Édes, romantikus és szenvedélyes csók volt. Pont úgy történt ahogy én elképzeltem.* 
    A csók utáni napon azt vettem észre, hogy Szaby kerül engem és ez rosszul esett főleg azért, mert az az előtti napon még szenvedélyesen csókolt másnap meg került. Na mindegy ez már a múlté. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Haló? -szóltam bele.

-Szia! Szaby vagyok, van mára programod? -a szívem hevesen kezdett verni.

-Nem, nincs.

-Remek. Randiznál velem? -nem kicsit meglepett a kérdése.

-Persze.

-Kb negyed óra múlva ott vagyok nálatok.

-Oké. Szia. -köszöntem és letettem. Gyorsan rendbe szedtem magam plusz bekötöttem a csuklómat, hogy ne látszódjanak a vágások. Ezt mind kemény 10 perc alatt intéztem el :D Nálam ez csúcs rekord.
    Szaby 5 perc múlva itt lesz, izgulok, mert azt sem tudom, hogy hova visz randizni. 5 perc múlva kopogtak az ajtón, biztos voltam benne, hogy Szabi az, de amikor ajtót nyitottam csalódnom kellett, mert Ricsi (mármint Varga Ricsi :D ) állt az ajtóban.

-Az arckifejezésedből ítélve biztos vagyok benne, hogy nem rám számítottál.

-Tényleg nem rád számítottam.

-Csak azért jöttem, mert segítened kéne.

-Na és miben?

-Hááááááát ezt nem itt kéne megbeszélni, vacsorázz ma velem.

-Mármint randizzak veled?

-Hát.....ööö.....igen, valami olyasmi. -mondta zavartan.

-Huuuhhhhh............jól van. -egyeztem bele.

-Ma este 8-kor érted jövök, csinosan öltözz fel. -kacsintott rám miközben hátrált.

-Még valami? -kiáltottam utána.

-Én nem kések a randimról, mint egyesek. -teljesen ledöbbentem, honnan tudja, hogy Szaby késik a randinkról?! 
    Kb fél órát kellett várnom mire Szaby megjött. Elmentünk sétálni, aztán leültünk a parton és beszélgettünk. Néhány perc múlva néhány haverja jött oda hozzánk és engem figyelmen kívül hagyott.

-Na milyen a randi? -kérdezte az egyik haverja.

-Egész jó, én azt hittem, hogy nagyon gáz lesz. -nevettek. 
    Észrevétlenül felálltam és haza mentem. Bezárkóztam a szobámba és sírtam, anyuék közben megjöttek. 
    Fél 7-kor elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam stb, stb......8 óra előtt 5 perccel anyu szólt, hogy engem keresnek. A lépcső alján Ricsi mosolyogva engem várt.

-Gyönyörű vagy. -dicsért meg.

-Köszönöm. -mosolyogtam. Miközben mentünk az étterem felé elmeséltem Ricsinek, hogy milyen volt a Szabyval való randim.

-Kisasszony. -udvariasan kihúzta nekem a széket. Miután átnéztük az étlapot a pincér odajött hozzánk és rendeltünk, utána megszólaltam:b
-Miről lenne szó? -érdeklődtem. Észrevettem, hogy Szaby és a családja ugyan ebben az étteremben vannak.

-Látom szeretsz rögtön a lényegre térni.

-Bocsi, ez az egyik rossz tulajdonságom.

-Nos, tudom, hogy itt nyilvánosan mindenki előtt nem ütnél meg, ezért kértem, hogy gyere velem vacsorázni.

-Azt mondtad, hogy segítenem kéne valamiben, mi lenne az?

-Hááááááát ez egy kicsit ciki, de mástól nem kérhetem ezt, szóval azt szeretném ha te és én.......szóval ha te és én......szeretkeznénk. -nagyon megdöbbentem. Azt kérte, hogy feküdjek le vele??? Jajj istenkém! -Gondolj bele Barbi, hogy ez mindkettőnknek jó, nekem azért, mert egy darabig nem lesz hiányom, neked meg egyrészt azért, mert elveszted a szüzességed, másrészt féltékennyé teheted a Szabyt. -igaza volt, de én féltem az első alkalomtól.

-Igazad van. Viszont szégyen beismerni, de én félek.

-Nem kell félned. -mondta és megfogta a kezem. -Ígérem, hogy nem lesz semmi baj. -Ricsi rendes fiú csak az a baj vele, hogy nagyon szeret szexelni, legalábbis én ilyennek látom őt, de, hogy milyen a valódi énje azt nem tudom, nem akarom elítélni, mert annyira nem ismerem.

-Sziasztok. -hallottam meg Szabi hangját.

-Csá haver. -köszönt Ricsi majd elengedte a kezem. Szaby leült hozzánk. 
    Kínos csend uralkodott az asztalnál. Szaby és Ricsi amolyan "kinyírlak te köcsög" nézéssel néztek egymásra.

-Azért meg ne öljétek egymást. -törtem meg a kínos csendet.

-Csak féltékeny vagy, mert Barbi engem jobban bír. -mondta Ricsi.

-Ez nem igaz! Te vagy féltékeny, mert Barbi engem szeret nem pedig téged. -mondta Szaby.

-Beismerem, hogy tényleg téged szeret, de én legalább odafigyelek rá a randinkon nem úgy, mint te.

-Elég legyen! -szóltam rájuk, mert már mindenki minket nézett.

-Fogadni mernék, hogy azt sem vetted észre, hogy inkább otthagyott téged, minthogy veled legyen és te le se szard. -folytatta Ricsi.

-Tehetek róla ha egyszer nem szeretem?

-Akkor miért akartál velem randizni? -kérdeztem könnyes szemekkel.

-Barbi én annyira sajnálom. -mondta és meg akarta fogni a kezem, de elrántottam.

-Egyáltalán nincs igazad! Semmit sem érzek irántad! -hazudtam.

-Ez jobb, mint a mozi. -mondta az egyik srác, aki a haverjaival volt.

-Gyere Ricsi, menjünk! -mondtam és elmentünk az étteremből.

-Ne idegeskedj miatta, nem éri meg. -mondta és a kezét a combomra tette. Igaza van, nem éri meg, hogy Szaby miatt idegeskedjek

-Igazad van. -az ablakon keresztül néztem ahogy elhaladunk az épületek mellett. Lementünk a partra és csak néztük a teliholdat.

-Gyönyörű, igaz? -szólalt meg.

-Igen, szívesen nézném egész este. -mosolyodtam el. Ricsi megfogta a kezem és óvatosan maga felé fordított.

-Tudod, már százszor el akartam mondani amit most akarok, de sosem sikerült, mert féltem. Csak annyit szeretnék mondani, hogy: Szeretlek! És tudnod kell, hogy rám bármikor számíthatsz. -nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom hallani Varga Ricsitől.

-Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom tőled hallani. -mosolyogtam és a teliholdra néztem. -Főleg nem ilyenkor.

-Tudom. -simított végig az arcomon majd lágyan megcsókolt, viszonoztam a csókját. Perceken keresztül álltunk ölelkezve és a Holdat bámulva a parton.

-Szerintem mennünk kéne. -szólaltam meg.

-Haza viszlek.

-Köszi. -Ricsi a házunk előtt parkolt le.

-Nincs kedved itt maradni??

-Óóóóóóó. -vigyorgott és perverz fejet vágott és húzogatta a szemöldökét. Játékosan vállba ütöttem. -Még szép, hogy van kedvem maradni, de csak akkor ha melletted aludhatok. -vigyorgott.

-Jó. -adtam meg magam, majd megforgattam a szemem. Bementünk a házba.

-Anyu, apu! Ricsi itt marad éjszakára! -kiabáltam. Nem jött válasz. -Biztos elmentek valahova. -mondtam majd bementem a konyhába, az asztalon ott volt egy levél "1 hétre el kellett utaznunk, Aliz is velünk jött, mert nem akart otthon maradni veled. Puszi:Anyu" -olvastam fel hangosan a levelet.

-Akkor csak ketten vagyunk. -hátulról átölelt. -Nem megyünk fel rosszalkodni? -megfordultam. A kezeimet a mellkasára tettem majd megcsókoltam.

-Csak ha elkapsz. -mosolyogtam és felfutottam az emeletre.

-Te kis csaló! -kiabált utánam majd futni kezdett, sokkal gyorsabb, mint ahogy hittem. -Elkaplak! -kiabált utánam

-Csak szeretnéd! -elnevettem magam. Megfordultam és láttam, hogy Ricsi néhány métere ugyan, de mögöttem van. Elvigyorodtam, elkezdtem futni felé majd az ölébe ugrottam. -Van egy ötletem. -mosolyogtam

-Na erre kíváncsi vagyok. -mondta és letett a földre.

-Gyere. -megfogtam a kezét és magam után húztam a pincébe, majd kutatni kezdtem a dobozok között és amikor megtaláltam azt a dobozt amelyiket kerestem elővettem 4 üveg pálinkát.

-Tetszik ez az ötlet. -mosolygott. Felmentünk a nappaliba és inni kezdtünk. 
    Tudtam, hogy nem lesz jó vége, de szükségem volt a piára. Reggel Ricsi ölében ébredtem fel és csak alsónemű volt rajtam, nagyon fájt a fejem ezért bevettem egy gyógyszert.

-Héj! Kelj fel álomszuszék! -keltegettem, de nem ébredt fel. Megpusziltam az arcát majd egy apró csókot leheltem ajkaira.

-Bárcsak mindig így keltenél fel. -morogta és visszahúzott az ölébe, felnevettem.

-Jól van humorherold. -nevettem.

-Imádom, amikor nevetsz. -mosolygott.

-Hozok egy gyógyszert. -mondtam és kimentem a konyhába egy pohár vízért és egy gyógyszerért, mire mentem volna vissza Ricsi már bejött a konyhába, odaadtam neki a vizet és a gyógyszert. Még csak most veszem észre, hogy csak egy boxer van rajta. Nem tudom, hogy miért, de nagyon tetszik ez a látvány, mert a srác iszonyatosan szexi.