5. rész:)

Tudom, hogy megint késtem, de családi problémáim vannak és emiatt nem tudtam gyorsan megírni a részt.... :// Na mindegy is.....az a lényeg, hogy sikerült megírnom :) 2 komi után hozom a 6. részt :) Jó olvasást!! :* <333

5.rész

~Barbi szemszöge~

    Kicsit sokáig tartott az út, de az a lényeg, hogy épségben Kanadába értem. A reptéren Robi várt rám.

-Jajj Barbi, hiányoztál. -mondta és megölelt. Könnycseppek égették az arcomat. -Ne sírj, kérlek. - óvatosan bólintottam. Haza mentünk és megmutatta nekem a szobámat, miután kipakoltam a ruháimat bementem a nappaliba a Robihoz.

-Miért? -kérdeztem.

-Mit miért?

-Miért mondtad azt a Szabynak, hogy adja át nekem azt az üzenetet mi szerint nagyon jól érezted magad tegnap előtt este és mihamarabb szeretnéd megismételni??

-Mert jól éreztem magam és szeretném megismételni.

-Ezt, hogy érted? -kérdeztem. Szerintem leesett neki, hogy miről beszélek, mert meglepett arcot vágott.

-Jaaa neeeem....én a hülyéskedésre értettem, azt hitte, hogy mi ketten lefeküdtünk??

-Igen! Hiába mondtam neki, hogy Kanadában vagy nem hitt nekem. -dühös voltam.

-Ne haragudj, de én nem mondtam semmi rosszat sem, az az ő hibája ha félreértette azt amit mondtam.

-Azért te is fogalmazhattál volna egyértelműbben, de mindegy. Szaby úgysem akar hallani rólam és ezt tegnap este szépen ki is fejezte. -ideges voltam...
    Úgy terveztem, hogy kb 1 hónapot maradok, szóval július elején már haza is megyek vagy nem is tudom....

    Egy hónap. Kereken egy hónap telt el azóta, hogy eljöttem otthonról....Ez alatt az egy hónap alatt nem történt olyan sok minden....Robi nagyon kedves volt és bemutatott néhány haverjának, ők is kedvesek voltak, kivéve az egyiket, aki nagyon nem csípett engem, vele nagyon nem is beszélgettem, de elég sok csípős megjegyzést vágott a fejemhez, de nem érdekelt. Nekem mindig azt mondták, hogy a rosszat hagyjam figyelmen kívül és csak a jóra koncentráljak. Ez az egy hónap jót tett nekem, mivel nem gondoltam Szabyra és egy kicsit élvezhettem ezt a kis "nyaralást". 

-Biztos vagy benne, hogy menni akarsz? -érdeklődött Robi. Bólintottam. 

    Hazautaztam. Anyuék már nagyon hiányoztak és már Szabyt is látni akartam annak ellenére, hogy ő látni sem akar. 
    Amint haza értem anyuék nagy örömmel fogadtak, utána felmentem a szobámba és kicsomagoltam. Az volt az első dolgom, hogy elmentem Szabyhoz. Bekopogtam. Aliz nyitott ajtót.

-Huppsz. -szólalt meg.

-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem és végig mértem. Csak egy köntös takarta el pucér testét.

-Aliz, ki jött? -hallottam meg Szaby hangját, könnybe lábadt a szemem.

-Hogy tehetted ezt? -szóhoz sem jutott. Sírva elrohantam. 
    Egy elhagyatott gyárba mentem be, hiába volt kiírva egy táblára, hogy "Vigyázat, omlás veszély!" nem érdekelt a kiírás csak egyedül akartam lenni. Lekuporodtam az egyik sarokba és sírtam.

~Aliz szemszöge~

    Tudtam, hogy mikor jön haza Barbi és hogy az lesz az első dolga, hogy eljön a kis Szabykájához, ezért mivel Szaby össze volt törve eljátszottam, hogy mennyire sajnálom és végül lefeküdtünk, többször is, és amikor ma kopogtak az ajtón tudtam, hogy Barbi lesz az, először tönkre teszem őt, majd megölöm. Eljátszottam a kislányt, aki nem akart rosszat a nővérének, miután Barbi sírva elfutott visszamentem Szabyhoz.

-Ki volt az? -kérdezte.

-Senki....valaki biztosan csak szórakozott. -mondtam majd levettem a köntöst és visszabújtam mellé az ágyba.

~Barbi szemszöge~

    Este felé kisírt szemekkel mentem haza. Amint beléptem a házba anyu odajött hozzám.

-Hol voltál? -érdeklődött.

-Sehol. -mondtam, felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Egy törölközőbe csavarva mentem be a szobámba, kezdtem éhes lenni, gondoltam szólok anyunak, hogy csináljon nekem vacsorát.

-Anyu! Csinálnál nekem.......-mondtam miközben lementem a lépcsőn, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert amikor a nappaliba  értem, láttam, hogy Szaby és Aliz a kanapén fetrengenek. Köhintettem.

-Remélem, hogy nem zavarok. -mondtam gúnyosan mire ijedten elváltak egymástól. 
    Egy megvető pillantást vetettem mindkettejükre majd bementem a konyhába. Egész végig azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy Aliz erőszakoskodott és azért feküdt le vele Szaby és most is azért csókolóztak olyan vadul a kanapén.

~Aliz szemszöge~

    Ma estére egy nagy durranást terveztem Barbi számára......Mivel én két felé nem szakadhatok ezért kerestem magamnak egy bűntársat, aki majd megöli Barbit ma este, nem baj ha a kicsi Szabynak is baja esik....Jó volt vele szexelni, de nekem sokkal jobban bejön a bűntársam. Vigyázz Barbi, mert ma este meg fogsz halni.

~Barbi szemszöge~

    Aliz bejött a konyhába.

-Gondolom éhes vagy, had csináljak neked vacsorát.

-Nem kell tőled semmi sem. -mondtam durván.

-Sajnálom, hogy lefeküdtem a Szabyval, de.....

-Semmi "de"!! Tudtad, hogy szeretem őt, tudtam, hogy.....mindegy.....nem érdekes. -mondtam végül.

-Csak had tegyem jóvá. -mondta.

-Azt csinálsz amit akarsz, leszarom. -mondtam és kimentem a konyhából. Szaby pont a konyhába akart menni. -Remélem tetszik a műsor. -mondtam csípősen,

-Barbi.....-megfogta a kezemet, kirántottam a kezei közül a kezemet majd felé fordultam.

-Csak hagyj engem békén! Nem érdekel, hogy mi van veled, nem érdekel, hogy mit csinálsz csak szállj le rólam! Ja és ha nagyon tudni akarod akkor elmondom, hogy a Robi azért mondta azt amit mondott, mert az az előtti este telefonon beszélgettem vele és hülyéskedtünk te meg olyan hülye voltál, hogy ezt félreértetted és még csak meg sem vártad amíg elmagyarázom a dolgokat. Te csesztél el mindent! Ismét! -mondtam dühösen.

-Én.....sajnálom.

-Sajnálod? Képzeld, mert én is, sajnálom, hogy hittem neked már megint. -mondtam és fel akartam menni a szobámba, de Aliz megállított.

-Csináltam neked vacsorát....a kedvencedet ..kérlek ne haragudj. -mondta ártatlanul.

-Ne hidd, hogy ettől még puszi pajtások lettünk. -mondtam majd bementem a konyhába. 
    Amint ettem belőle egy falatot rohantam a mosdóba....Hányni kezdtem.

-Jól...jól vagy? -érdeklődött aggódva Szaby. Nem tudom őt gyűlölni..pedig sokkal jobb lenne ha gyűlölném.

-Azt hiszem, hogy már igen. -mondtam és fogat mostam. Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Hirtelen megcsörrent a telefon. Felvettem.

-Haló? -szóltam bele.

-Barbi..micsoda egybeesés...amikor először találkoztunk akkor is törölközőben voltál. -nevetett a gyilkos. Megijedtem, újra kezdődik az egész, meg fog ismétlődni.....

-Hol vagy?

-A házatokban...