8. rész:)

Meghoztam a 8. részt :) Remélem tetszeni fog, 2-3 komi után hozom a 9. részt. :3 Jó olvasást!! :*

8. rész

    "-Megindult a szülés! -kiáltotta az egyik orvos majd bevittek egy szobába. Nagyon fájt....Az orvosok azt mondták, hogy próbáljam egyenletesen venni a levegőt és nyomjam......Megfogtam Szaby kezét és nyomtam...Azt hittem, hogy meghalok annyira fájt. Biztattak, hogy jól csinálom és, hogy folytassam.....Nem is tudom, hogy meddig tartott a szülés...Az egész kín szenvedés volt és hosszú óráknak tűnt. 
    A doktor úr a kezembe adta a kisfiamat és megkérdezte, hogy mi legyen a neve....Éppen válaszolni akartam, amikor fura férfiak törtek be a szobába és elvették tőlem a fiamat. Sikítottam...de hiába. Gonosz nevetésben törtek ki....Mintha megállt volna az idő...senki sem mozgott rajtam és a férfiakon kívül. Zokogtam ők meg csak nevettek rajtam.
-Barbi...Barbi! -Szaby a nevemet mondogatta. -Barbi ébredj fel!"
    Hirtelen sikítva ébredtem fel. Ez az egész csak egy nagyon rossz álom volt....csak egy nagyon rossz álom.
-Jól vagy? -kérdezte Szaby aggódva miközben átölelt.
-Csak egy rossz álom volt. -letöröltem a könnyeimet az arcomról majd Szaby adott egy puszit az arcomra.
-Mit álmodtál? -elmeséltem neki az álmomat....Azt mondta, hogy soha nem hagyná, hogy a kisbabánknak baja essen vagy, hogy valaki elvegye tőlünk. Hittem neki. 
    Visszafeküdtünk és én a fejemet Szaby mellkasára hajtottam ő meg átölelt. A fülembe suttogta, hogy nem lesz semmi baj és én hittem neki. Hamar visszaaludtam. 
    Reggel, amikor felébredtem még álmos voltam, de nem akartam visszaaludni. Gondoltam hozok a kertből néhány szál rózsát. Miután felöltöztem kimentem a kertbe és szedtem rózsát. 
    Bementem és kerestem egy vázát a rózsáknak. Miután találtam vázát....beleraktam a rózsákat és elindultam a szobám felé, amikor bementem nagyon meglepődtem. Aliz Szabin feküdt és próbálta megcsókolni, Szaby pedig próbálta letolni magáról Alizt.
-Aliz te meg mit csinálsz? -gyorsan leszállt Szabyról és megigazította a szoknyáját. Szomorú arcot erőltetett magára.
-Szaby erőszakoskodott, hogy feküdjek le vele.
-Aha, persze. Na menj! -Aliz kisietett a szobámból.
-Én nem....-kezdett magyarázkodásba Szaby.
-Tudom. -mosolyogtam majd a rózsákkal teli vázát letettem az asztalra.
-Gyönyörűek.
-Ugye? A kertben szedtem őket. -elmosolyodtam.
-Nem akarsz még egy kicsit pihenni?
-Nem!
-De pihenned kell.
-Tudom, de nincs semmi kedvem az ágyban feküdni.
-Jól van. Akkor mit szeretnél? 
-Hirtelen megjött a kedvem a pihenéshez. -vigyorogtam, mert perverz gondolatok jutottak eszembe.
-Óóó ez fura. -nem esett le neki, hogy miről beszélek. Az ágy felé kezdett terelni. -Akkor feküdj le és pihenj!
-Pff.....egyedül nem jó.
-Pihenj! -mondta miközben megindult az ajtó felé. 
    Halkan felálltam és kimentem az erkélyre és kizártam magam. Szaby odajött az üvegajtóhoz és azt mondta, hogy menjek vissza, de nem mentem. Olyan voltam, mint egy 3 éves kislány, aki a bátyjával akar aludni, de a báty visszautasítja a kérést. 
    Hirtelen furcsa előérzetem támadt, mintha valami furcsa dolog történne majd. Láttam, hogy fekete felhők gyülekeznek az égen. Bementem a szobámba.
-Mi a szar? -csúszott ki a számon miközben a felhőket néztem.
-Gyerekek! Azt mondták, hogy mindenki maradjon a házban, mert nagyon nagy vihar lesz. -jött be anyu a szobámba. -Ne menjetek ki! Főleg te ne, kisasszony!
-Igen, anyu. -miután anyu kiment a szobámból lefeküdtem az ágyra, mert fáradt voltam. Szaby mellém feküdt. Hirtelen dörögni kezdett az ég, de olyan hangosan, hogy még én is megijedtem, pedig én nem szoktam félni a viharoktól.
-Nincs semmi baj. -mondta Szaby és átölelt. 
    A karjaiban mindig úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Hirtelen valaki benyitott hozzánk pont akkor, amikor villámlott egy nagyot. Sikítozni kezdtem.
-Nyugi! Nyugi! -nyugtatgatott a srác.
-Viktor! Te meg, hogy kerülsz ide? -értetlenkedett Szaby.
-Most jöttem. -adta az egyszerű magyarázatot. Még mindig a szívroham kerülgetett.
-Haver a csaj jól van? -biztosan elsápadtam.
-Héj...nyugi...ő csak egy modortalan bunkó. Nem kell vele foglalkozni. -intézte a szavait hozzám Szaby.
-Kösz szépen.
-Azt hiszem bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcomat. -felálltam és bementem a fürdőbe. 
    Amint megláttam magam a tükörben sírni tudtam volna. Halál sápadt voltam. Hallottam ahogy Szaby és -ahogy hallottam- Viktor arról beszélgetnek, hogy Viktor hogy került ide meg rólam beszélgettek. 
    Gyorsan megmostam az arcom és megnyugtattam magam, hogy nincs semmi baj és nem is történhet semmi rossz sem. 
    Kimentem és véletlen meg is ütöttem a Viktort az ajtóval és szegény srác rögtön el is esett. Nevetésben törtem ki.
-Haha....nagyon vicces. -mondta miközben feltápászkodott a földről.
-Bocsi, de ez tényleg vicces volt. -nevettem.
-Megnézném ahogy veled is ezt csinálják és taknyolsz egy nagyot.
-Pff....egyszer már megtörtént....na jó kétszer :D
-Mit csináljunk amíg el nem megy a vihar? -érdeklődött Szaby.
-Pihenjünk. -tanácsoltam.
-Nem vagyok fáradt. -mondták egyszerre.
-Én viszont igen, szóval ha dumálni akartok akkor légyszi ne itt. -mondtam és ledőltem az ágyamra.
-Jó, jó. Megyünk is. -mondta Viktor miközben megindultak az ajtó felé.
-Köszönöm. -mondtam. 
    Miután kimentek próbáltam elaludni ami meglepően hamar sikerült is. Nem tudtam tovább aludni, mert nagy fájdalmaim lettek. Nem tudtam, hogy mi történik velem. Szaby szólt a szüleimnek, hogy valami nincs rendben. Nagy szerencsémre apám orvos és vannak itthon orvosi eszközei meg mindenféle gyógyszerei. Hozatott Alizzal vizet és törölközőt. Miután Aliz meghozta amit apu kért anyu bevizezte a törölközőt és a homlokomra tette. 
-Terhes, igaz? -kérdezte apu.
-Igen. -felelt Szaby.
-Ahh....Barbi éppen...elvetél...Sajnálom. -mondta apu. Azt hiszem, hogy magamtól is rájöttem, hogy a gyerek nem fog megszületni. 
    Hiszen 18 éves koromban megmondták, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy ha terhes is leszek a gyerek nem fog megszületni.....csak nem akartam erről tudomást venni. 
    Órákig szenvedtem aztán valahogy megszűnt a fájdalom. Szaby az ágy mellett ült és zokogott Viktor meg próbálta megnyugtatni.
-Lehet, hogy gyerek nem lesz, de legalább Barbi jól van.
-Igen, tudom, de annyira szerettem volna azt a kisbabát.
-Elhiszem, de örülj annak, hogy Barbi még él...inkább most menjen el a baba, minthogy halva szülessen meg vagy Barbi haljon meg a szülés közben.
-Tudom, de akkor is. -kinyitottam a szemem. Kipihent voltam, de úgy éreztem, hogy örökké tudnék még aludni.
-Jó reggelt Csipkerózsika ! -köszönt Viktor.
-Hány óra van?
-Éjfél lesz 5 másodperc múlva. 5, 4, 3, 2, 1 és éjfél van. -egy nagy villám belecsapott az egyik fába....10 percig azt sem tudtam, hogy hol vagyok olyan vakító volt a villám.