3. rész
-Segítek összepakolni! -mosolygott, majd felmentünk a szobámba és a fontosabb dolgaimat összepakoltuk, majd én bementem a fürdőbe és felöltöztem.
-Mehetünk? -kérdezte. Óvatosan bólintottam.
A bőröndöket betettük a kocsiba, majd elindultunk az ideiglenes otthonom felé. Amikor megérkeztünk mindenki olyan kedves volt. Miután röviden elmeséltem, hogy mi történt nagyon megértőek voltak. Szaby anyukája segített kipakolni a cuccaimat a vendégszobába.
A bőröndöket betettük a kocsiba, majd elindultunk az ideiglenes otthonom felé. Amikor megérkeztünk mindenki olyan kedves volt. Miután röviden elmeséltem, hogy mi történt nagyon megértőek voltak. Szaby anyukája segített kipakolni a cuccaimat a vendégszobába.
-Tudod Barbi, nem tudom, hogy hogyan sikerült, de teljesen magadba bolondítottad a fiamat. -nem hittem a fülemnek.
-Tényleg? -eléggé meglepett ez az egész.
-Igen, na és mond csak te szereted őt?
-Amióta megismertem azóta szeretem őt. -mosolyogtam.
-Én ennek csak örülök.
-Én is.
-Azt szeretném ha Szaby egy olyan lányt venne majd feleségül, mint amilyen te vagy. Őszintén szólva te rendes, megértő és jószívű lány vagy.
-Jajj köszönöm. -mondtam és megöleltem.
-De azért a gyerekekkel nem kell sietni. -figyelmeztetett. Elnevettem magam.
-Nem terveztem gyerekeket.
-Akkor jó, még nem akarok nagymama lenni. -nevetett.
-Elhiszem. -mosolyogtam
-Na gyere menjünk vissza a fiúkhoz.
-Rendben. -mondtam és visszamentünk Szabyékhoz.
-Gyere ölelj meg Barbi baba. -nevetett Szaby apukája. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Ja igen, Szaby, 3 nap múlva jönnek az unokatesóid és azt hiszem 1 hétig maradnak -mosolygott Szaby anyukája. Láttam, hogy nagyon sántikál valamiben.
-De akkor Barbi hol fog aludni? -értetlenkedett Szaby.
-Melletted. -mondta az anyukája. Én meg pont ittam egy kis vizet és kiköptem amint meghallottam ezt az egy szót. Szaby mellett kell majd aludnom?? Nincs ellene kifogásom, de.......de elég fura lesz.
-Hát ez fura lesz. -mondta Szaby.
-Egyetértek. -mondtam.
-Jajj gyerekek ne legyetek már ilyenek. -mondta az anyukája. Szaby közelebb hajolt hozzám.
-Holnap még el akarsz menni az állatkertbe? -suttogta a fülembe.
-Persze. -suttogtam.
~Másnap reggel~
11 órakor Szabyval elmentünk az állatkertbe. Olyan szép volt, nagyon tetszett. Amikor megnéztük az állatkertet éreztem, hogy Szaby összekulcsolja az ujjainkat. Ránéztem, ő nagyon aranyosan elmosolyodott, viszonoztam a mosolyát. Kézen fogva sétálgattunk, elmentünk fagyizni. Én a fagyimat Szaby orrára nyomtam. Elnevettem magam.
-Látom jobb kedved van. -mosolygott.
-Igen. -mosolyogtam. Letörölte magáról a fagyit majd haza mentünk.
~2 nap múlva~
Tisztáztam Ricsivel a dolgokat és csak barátok maradtunk, habár szerintem ő egy kicsit nehezen viseli a dolgot, de így a legjobb mindkettőnknek.
Segítettem főzni Szaby anyukájának, közben jól elbeszélgettünk. Hallottam, hogy Szabi unokatesói megjöttek.
Segítettem főzni Szaby anyukájának, közben jól elbeszélgettünk. Hallottam, hogy Szabi unokatesói megjöttek.
-Gyere menjünk köszönni. -mosolygott kedvesen Szaby anyukája, megcsörrent a telefon.
-Mindjárt csak felveszem a telefont.
-Rendben. -mosolygott majd kiment köszönni.
-Haló? -szóltam bele a telefonba.
-Szia Barbi, melyik a kedvenc horror filmed? -nevetett a gyilkos.
-A Bambi. -mondtam.
-Amint már mondtam én leszek az utolsó ember akit a halálod előtt látni fogsz. -mondta és letette. Bementem a nappaliba ahol mindenki ott volt.
-Barbi ők itt az unokatesóim, Ákos és a kis Lilla. -mosolygott. -Ákos ő itt Barbi.
-Szia. -köszöntem kedvesen Ákosnak.
-Csókolom Barbi néni. -köszönt. Ledöbbentem, a többiek meg nevetni kezdtek.
-Jajj ne mond, hogy néni, mert olyan öregnek érzem magam. -nevettem. -Szólíts csak Barbinak. -mosolyogtam.
-Oké. -mosolygott Ákos és megölelt.
-Mond csak hány éves vagy?
-6.
-Milyen nagy fiú vagy már. -mosolyogtam.
-Igen! Látod anyu? Nagy fiú vagyok. -mondta Ákos.
-Igen, kicsim, nagy fiú vagy. -mosolygott Ákos anyukája. -Jajj bocsánat be sem mutatkoztam, Mónika vagyok. -mosolygott.
-Barbi vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.
-Szaby, olyan gyönyörű és kedves barátnőd van. -mosolygott Mónika.
-Nem, mi nem......-tiltakozott Szaby.
-Tényleg nagyon szép a barátnőd. -mosolygott Ákos.
-Valamit biztos félreértettél, mert mi nem vagyunk együtt. -mondtam kedvesen.
-Jajj bocsánat.
-Nincs semmi baj. -mosolyogtam. -Megnézem kész van-e az ebéd. -bementem a konyhába. Az ebéd már készen volt, megterítettem majd visszamentem a többiekhez.
-Kész az ebéd.
-De jóóóó. -mondta Ákos és beszaladt a konyhába.
Mind megebédeltünk, aztán Szaby és én elvittük Ákost fagyizni.
Mind megebédeltünk, aztán Szaby és én elvittük Ákost fagyizni.
-Jajj Barbi olyan rendes vagy. -mondta Ákos és megölelt.
-Igen Barbi olyan rendes vagy. -mondta Szaby és ő is megölelt.
-Jajj fiúk. -nevettem.
-Igen? -kérdezték egyszerre.
-Ennyire szerettek?
-Igen. -mondták egyszerre.
-Én is titeket. -mosolyogtam. Haza mentünk és nagyon sokat hülyéskedtünk. Este 8 órakor Ákos lefeküdt aludni, de nem tudott elaludni.
-Barbi légy szíves énekelsz nekem?
-Már nagyon régen nem énekeltem, de legyen. -mosolyogtam majd bekísértem a szobájába és leültem az ágya mellé. -Mit énekeljek??
-Spongya Bobot. -elnevettem magam, de elénekeltem a Spongya Bob főcímdalát és utána egy altatót is énekeltem. Ákos hamar elaludt.
-Nagyon jó hangod van. -hallottam meg Mónika hangját.
-Meglehet. -mosolyogtam majd kimentünk Ákos szobájából
-Énekelj valamit, kérlek. -kérlelt Mónika.
-Sajnálom, de nem megy. -mondtam és leültem.
-De miért nem?
-Mert abbahagytam az éneklést.
-Pedig jó hangod van.
-Kérlek énekelj valamit, még nem hallottalak énekelni. -kérlelt Szaby.
-Én....
-Az én kedvemért. -mosolygott.
-Jó, legyen. -adtam meg magam. -Mit énekeljek?
-Amit akarsz. -mondta Szaby apukája.
-Szaby van egy gitárod?
-Persze, mindjárt hozom. -mosolygott, nem sokára visszajött és odaadta a gitárt.
-A Union J-nek van egy dala aminek a címe Beautiful Life, azt fogom elénekelni. -mondtam és elkezdtem játszani a gitáron majd énekelni kezdtem:
She sees the world through TV screens
All of her friends of magazines
But everyday she lives a broken dream, yeah
Making her own reality
There's lots on make-up on her face
To cover up an empty space
But there's a lot behind those big blue eyes
She just don't realize
Everybody's gone and lost their mind
It's just the days we live in
Most of the time
Get up off the dark
Open up your eyes
You'll discover there's a world outside (world outside...)
To fix a broken heart
You have to try
Pick it up, pick it up
It's a beautiful life
Beautiful life, beautiful life
It's a beautiful life, beautiful life
He got his fortune on the plate
But all that money won't change fate
He's got 6 zeroes but no one to share it with
No friends, no girl, no one in the world
Everybody's gone and lost their mind
It's just the days we live in
Most of the time
Get up off the dark (get up off the dark)
Open up your eyes
You'll discover there's a world outside
To fix a broken heart (to fix a broken heart)
You have to try
Pick it up, pick it up
It's a beautiful life
Beautiful life, beautiful life
It's a beautiful life, beautiful life
We are not so different, you and I
Cause everybody's got a place to hide
But it's just the things we live in, hmmm
Most of the time
Get up off the dark (get up off the dark) open up your eyes
You'll discover there's a world outside (there's a world outside)
To fix a broken heart (to fix a broken heart)
You have to try
Pick it up, pick it up
It's a beautiful life
Beautiful life, beautiful life
-Nagyon jó hangod van. -mondta Szaby.
-Köszi. -mosolyogtam.
-Mondjuk nem csodálkozom, mert a Művészetibe jártál. -mosolygott Szaby.
-Hát igen. -mondtam majd letettem a gitárt és kimentem és néztem a gyönyörű Holdat.
-Amikor telihold van akkor mindig kijövök és nézem, ha tehetném egész este nézném. -mondta mosolyogva Szaby.
-Én is így vagyok ezzel, ha tehetném egész este nézném a teliholdat. -mosolyogtam. Szaby elém állt és megfogta a kezem, felnéztem rá. Lágyan megcsókolt, viszonoztam a csókját. Miután elváltunk egymástól Szaby megszólalt:
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! -átöleltük egymást, később bementünk a házba és kijelentettük, hogy elmegyünk aludni.
-Akkor most, hogy állunk? -kérdezte Szaby, amikor beléptünk a szobába.
-Nem tudom. Szerinted, hogy állunk? -kérdeztem miközben becsuktam az ajtót.
-Szerintem úgy állunk, hogy már egy párt alkotunk. -mondta és megcsókoltuk egymást, egyre vadabbul csókolóztunk. Szaby bezárta az ajtót majd újra csókolózni kezdtünk és végül elértünk az ágyig.
Reggel Szabi mellett ébredtem fel, úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Tegnap este lefeküdtem Szabival és 1 másodpercre sem bántam meg, mert Ő életem szerelme. Elmosolyodtam és össze-vissza puszilgattam az arcát, hogy ébredjen fel.
Reggel Szabi mellett ébredtem fel, úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Tegnap este lefeküdtem Szabival és 1 másodpercre sem bántam meg, mert Ő életem szerelme. Elmosolyodtam és össze-vissza puszilgattam az arcát, hogy ébredjen fel.
-Ha mindennap így keltesz fel akkor én leszek a világon a legboldogabb ember. -mosolygott.
-Tudom. -mosolyogtam. Szabyhoz bújtam, ő meg átölelt. Kopogtak az ajtón.
-Gyerekek! Gyertek reggelizni. -hallottam meg Szaby anyukájának a hangját.
-Megyünk. -szóltam. Mindketten felálltunk és felöltöztünk majd mentünk reggelizni.
-Jó reggelt! -köszöntünk. Mindenkit megöleltem.
-Barbiii! -kiabálta Ákos a nevemet majd megölelt.
-Szia! -köszöntem. Leguggoltam, hogy akkora legyek, mint ő. -Hogy aludtál?
-Jól, köszi. -mosolygott. -Barbi, karácsonyra kaphatok tőled és Szabytól egy olyan kisbabát, mint Lilla?
-Ezt majd hárman megbeszéljük, jó?
-Rendben. -mondta és elment reggelizni.
-Mit kér karácsonyra? -jött oda hozzám Szaby.
-Majd később megtudod, de most reggelizz meg. -megcsókoltuk egymást.
-Jól van. -mosolygott.
-Hát nem aranyosak? -hallottam meg Szaby apukájának a hangját.
Mindenki minket nézett.
Mindenki minket nézett.
-Tudtam, hogy együtt vagytok. Tegnap este egy kicsit hangosak voltatok. -nevetett Mónika.
-Meglehet. -mondta Szaby és hátulról átölelt.
-Tehát akkor ti.....
-Lefeküdtünk? Igen. -mosolyogtam.
-Jajjj....mond, hogy védekeztetek, nem akarok még nagymama lenni. -aggodalmaskodott Szaby anyukája.
-Ne aggódj anyu, védekeztünk. -nevetett Szaby.
-Na akkor menjünk reggelizni. -mondta Mónika és mind megreggeliztünk. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló? -szóltam bele.
-Hol a fenében vagy? -hallottam meg anyu aggódó hangját. -És mi történt a házzal? Most azonnal gyere haza és magyarázz meg mindent. -mondta és letette.
-Nem sokára jövök. -mondtam és kimentem a házból, Szaby jött utánam.
-Hova mész?
-Haza. Anyuék haza jöttek.
-Akkor elkísérlek.
-Jól van. -mosolyogtam. Elmentünk hozzánk, amint beléptem az ajtón anyu letámadott
-Mégis hol a fenében voltál?? Annyira aggódtam miattad. És mi történt itt??
-Hát először is Szabyéknál voltam, másodszor meg akartak ölni, Szaby meg felajánlotta, hogy elmehetek hozzájuk és ott meg tud védeni.
-Ezentúl sokkal jobb biztonsági rendszerek kellenek.
-Ide nem biztonsági rendszer kell, hanem az, hogy letartóztassák azt a pszichopatát! Bármikor könnyedén bejut a házba és bármikor megölhet minket. -mondtam. -Nem akarom, hogy bajotok essen.
-Kicsim, nem lesz semmi baj. -nyugtatgatott anyu. Megcsörrent Szaby telefonja.
-Egy pillanat.- mondta majd elment telefonálni.
-Jajj anyu annyira féltem. -mondtam és szorosan megöleltem az anyukámat.
-Elhiszem, kicsim.
~Aliz szemszöge~
Hát ezt nem hiszem el! Az a szuka nővérem még mindig életben van...Legközelebb sokkal erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem...Hát igen..Én tettem...Én bújtam Sikoly jelmezbe és akartam megölni Barbit! Nevezhettek pszichopatának, de egy a gond, engem nem érdekel semmi, csak Barbit akarom holtan látni. Tudom, hogy bonyolult ez az egész, de valakit felbéreltem, hogy eljátssza, hogy én vagyok és az én nagy szerencsémre olyan jól megcsináltuk a sminket, hogy anyuék nem jöttek rá, hogy nem én vagyok az...Én meg itthon maradtam és lecsaptam Barbira, de az a rohadék Szaby vagy ki elcseszett mindent!! Miatta nem tudtam megölni azt a nyomorult kis ribancot!!! Legközelebb sikerülni fog és ha Szaby megpróbál megállítani akkor vele is végzek. Nem kímélek senkit és semmit!
~Szaby szemszöge~
-Haló? -szóltam bele a telefonba.
-Szia Szaby, Viktor vagyok. Nem hiszed el, hogy mi történt. -mondta izgatottan Viktor.
-Na mesélj. -mosolyodtam el, amit persze Viktor nem láthatott.
-Átkerültem abba az egyetembe ahova te jársz. Anyu és én Magyarországra költözünk. -mondta boldogan.
-Ez nagyon jó hír. Mindjárt elmondom Barbinak is.
-Ki az a Barbi?
-Mondhatni, hogy a barátnőm.
-Jajj haver annyi mindent kell megbeszélnünk.
-Tudom -mosolyogtam.

Uristen ez nagyon joo.Varom a kovetkezo reszt! :)))
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm :$ sietek :))
TörlésNagyon tehetseges vagy imadom ezt kiadhatnad konyvben imadom es mar varom a kovetkezot
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm :$ hát azt tervezem, hogy miután megírtam az utolsó részt is (ami még nem most lesz :DD ) akkor majd ki akarom adni könyvben :3
TörlésNagyon jo lett:D várom a kövi rész♥am hány éves a tesója?
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm :$$ <3 18 éves :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléshat ez nagyon joo *-* legyszi siess a kovi resszel:3
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm *--* ígérem, hogy sietek :3 :$
Törlés