2. rész:)

Na drágáim meghoztam a 2. részt :DD 1-2 komi után hozom a 3. részt ;) Jó olvasást! :) :*

2. rész

    -Mi van? -kérdezte Ricsi kuncogva.

-Semmi...semmi. -mondtam zavartan és egy kicsit elpirultam.

-Elmondhatod. -mosolygott.

-De nem számít. -mondtam és kimentem a konyhából, de Ricsi nem hagyta magát.

-Na mond már el, kíváncsi vagyok. Nem lehet olyan ciki. -kuncogott.

-De igen!

-Na légy szíves! -kölyök kutya szemekkel nézett rám, nem bírtam ellenállni.

-Jó, oké. -adtam meg magam. -Hááááát, amikor rád néztem tudatosult bennem, hogy csak egy boxer van rajtad és szerintem nagyon szexi vagy. -pirultam el.

-Ohhhh cicám tudom, hogy szexi vagyok. -kacsintott rám.

-Ohh tényleg?

-Igen. -mondta. A kezeit a derekamra tette majd megcsókolt. -De nálad nem vagyok szexibb. -mondta 2 csók között. 
    Elgondolkoztatott, hogy vajon Szaby miért lett ilyen? Régebben olyan aranyos, kedves, jószívű volt és a randijain mindig odafigyelt a partnerére. Nem értem mi változott azóta, egyszerűen nem értem. -Figyelj, ha nem gond akkor este majd visszajövök. -mosolygott.

-Nem gond. -mosolyogtam.

-Akkor majd jövök. -mondta és felöltözött. -Szia. -köszönt, majd elment. Felmentem a szobámba és rendbe szedtem magam, majd lementem a partra és néztem a békés vizet. Olyan békés volt minden. Valaki leült mellém, Szaby volt az, de nem akartam vele beszélni.

-Nem hozhatnánk helyre a barátságunkat?

-Amint helyrehozzuk megint csalódni fogok benned.

-Nem fogsz, ígérem. Ne haragudj rám, hülye voltam.

-Finoman kifejezve, igen, hülye voltál.

-Helyre szeretném hozni a barátságunkat.

-Én is, de félek, hogy megint csalódni fogok.

-Nem fogsz, ígérem. -nagyon elszánt volt. Ilyenkor jöttem rá egy nagyon fontos dologra, szeretem Szabyt teljes szívemből, amit Ricsi iránt éreztem az csak egy hirtelen fellángolás volt, nem játszadozhatok szegényke érzelmeivel. Meg fogom neki mondani, hogy ezt be kell fejeznünk és, hogy legyünk CSAK barátok.

-Jól van. -mosolyogtam.

-A húgomként tekintek rád és nem akarlak elveszíteni. -a húgaként?? Ez a mondat nagyon szíven ütött, csak a húgaként tekint rám.

-Nekem mindent elmondhatsz, ugye tudod?
-Ez kölcsönös. Na és mi van Ricsi és közted?

-Ez bonyolult, mert az van, hogy ő bevallotta nekem, hogy szeret, de amit iránta éreztem csak egy hirtelen fellángolás volt és most bűntudatom van. Nem érdemli meg, hogy játsszak az érzelmeivel.

-Azt javaslom, hogy tisztázd vele a dolgokat. Minél előbb megbeszélitek, annál jobb.

-Tudom. Majd este beszélek vele. -nagyon sokat beszélgettem Szabyval és mindent elmondtunk egymásnak, nagyon jól éreztem magam. Kaptam tőle egy plüss macit. 
    Már kezdett sötétedni és Szaby haza kísért.

-Ma nagyon jól éreztem magam. -mosolyogtam.

-Én is, olyan volt a mai nap, mint a régi szép idők. -mosolygott.

-Igen, a régi szép idők. 

-Hát igen, jó éjszakát. -mosolygott és adott egy puszit az arcomra.

-Jó éjszakát. -mosolyogtam és bementem a házba. Csak vigyorogni tudtam.

~Szaby szemszöge~

    Ma nagyon jól éreztem magam Barbival, csak az a baj, hogy nem szerelemből szeret. Mondjuk én voltam a hülye, hogy azt mondtam neki, hogy a húgomként tekintek rá. Olyan hülye vagyok. Majd holnap elmondom neki, hogy valójában mit is érzek iránta.

~Barbi szemszöge~

    Zuhanyzás közben megcsörrent a telefonom, a törölközőmet a meztelen testem köré csavartam.

-Haló? -szóltam bele a telefonba miközben lementem a lépcsőn, majd be a nappaliba és leültem a kanapéra.

-Szia, gondoltam felhívlak, persze ha nem zavarlak. -hallottam meg Szaby hangját.

-Nem zavarsz, most végeztem a zuhanyzással.

-Holnap mit csinálsz?

-Még nem tudom.

-Holnap elmehetnénk az állatkertbe vagy valami.

-Az jó lenne. -mosolyodtam el, persze ő ezt nem láthatta.

-Mikor menjek érted?

-Olyan 11 körül.

-Rendben. -mondta. Egy árnyat láttam elsuhanni, de nem foglalkoztam vele, mert azt gondoltam, hogy csak egy denevér volt. Néhány perc múlva felálltam és felkapcsoltam mindenhol a villanyt, mert kezdtem egy kicsit megijedni, mert többször is láttam az árnyat.

-Melyik a kedvenc horror filmed? -Szaby próbálta utánozni a gyilkos hangját a Sikoly című filmből.

-Még egy kicsit kéne gyakorolnod. -nevettem. Hirtelen megcsörrent a telefon.

-Valaki biztos a szüleidet keresi. -mondta Szaby.

-Lehet. -kihangosítottam Szabyt majd felvettem a telefont.

-Haló?

-Melyik a kedvenc horror filmed? -ez a hang tökre ugyan olyan volt, mint a Sikolyból a gyilkosé....

-A Bambi. -Szaby elnevette magát.

-Ne szórakozz velem kislány, ma este meg akarsz halni? -ki a franc akarja leutánozni a Sikolyból a gyilkost?? Biztosan valami elmebeteg állat.

-Mégis ki maga?

-Én vagyok az az ember akit a halálod előtt utoljára látni fogsz. -megijedtem és inkább letettem a telefont.

-Hát ez ijesztő volt. -mondta Szaby.

-Na ne mond. Tökre be vagyok szarva, persze nem szó szerint értettem.

-Ne félj, biztosan valaki szórakozik veled.

-Nem is tudom. -mondtam. A telefon megint megcsörrent. -Ezt nem hiszem el. -félve, de felvettem.

-Igen? -szóltam bele.

-Kár érted, pedig olyan kis formás vagy. -gonoszan nevetni kezdett az az elmebeteg hapsi, aki a Sikolyt akarja utánozni.

-Maga lát engem?

-Igen, de te nem láthatsz engem, soha nem fogsz megtalálni. -nevetett. Körül néztem, de nem láttam sehol. -Ne keress, mert úgy sem találsz meg, Senki sem tud megvédeni, mert csak te meg én vagyunk a házban. -nagyon megijedtem.

-Fuss ki a házból! -szólt rám Szaby és én az ajtó felé kezdtem futni, de valaki visszarántott....A gyilkos volt az és a kést a bal kezembe szúrta. 
    Jól gondoltam, hogy férfi, mert miután középsőn rúgtam utána a földre rogyott, ezzel nyertem egy kis időt és az emeletre futottam. A szobámba rohantam és bezártam az ajtót, majd kimentem az erkélyre és az erkélyre vezető ajtót is bezártam.
-Jól vagy? -kérdezte Szaby aggódva. 
    Az egész testem remegett, egy horror filmben éreztem magam.
-A házban van. -mondtam miközben a kezemen lévő szúrást tanulmányoztam.
-Azonnal odamegyek. -mondta és letette a telefont. Én addig felmásztam a tetőre, hogy a gyilkos ne találjon meg. 
    Hallottam ahogy kitörte az üveget majd megláttam. Lenézett, hogy megnézze ott vagyok-e, a tetőre nézett és meglátott, a könnycseppek egyre gyorsabban és gyorsabban folytak le az arcomon. Véletlen megcsúsztam és visszaestem az erkélyre. A gyilkos a vállamba szúrta a kést. Kigáncsoltam, felálltam és elrohantam mellette és lefutottam a lépcsőn. A bejárati ajtóhoz mentem, de zárva volt. Ütöttem, rúgtam, mindent csináltam, de nem nyílt ki, nekem meg nem volt hozzá kulcsom. 
    Végül fogtam egy baseball ütőt. Hirtelen betörték az ajtót. Az ajtó pont nekem csapódott és én meg taknyoltam egy nagyot (taknyoltam: elestem :DD mielőtt még valaki félreértené :DD xddd). Gyorsan felálltam. A gyilkos jó nagy erővel az üvegasztalra lökött, ami a nagy erő hatására eltört. Fölém állt és meg akart ölni, de akkor jött be Szaby és a gyilkos rögtön elfutott. Ott nyögdécseltem az üvegszilánkok között.
-Jézusom jól vagy? -kérdezte miközben odaszaladt hozzám.
-Hát nem nagyon. -Szaby segített felállni majd ellátta a sebeimet.
-Jobb lenne ha többet nem lennél egyedül. -szólalt meg.
-Igen, tudom. -mondtam halkan.
-Mi lenne ha nálam laknál egy darabig?
-Hát nem is tudom.
-Ott meg tudnálak védeni. -megcsörrent a telefon.
-Haló? -szóltam bele.
-Mindenhol megtalállak, senki sem tud téged megvédeni. -nevetett.
-Legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen te rohadék.
-Azt te csak hiszed. -nevetett majd letette.
-Ne hallgass rá! Meg tudlak védeni és meg is foglak és ha kell erőszakkal viszlek el innen, de nem engedem, hogy megint bajod essen. -mondta és óvatosan megölelt.
-Rendben van. -egyeztem bele.