4. rész:)

Na manócskáim.....tudom, hogy kicsit későn, de meghoztam a 4. részt és Németh Viktornak, köszönöm szépen, hogy besegített a 4. részben :3 Tudod, hogy imádlak Viktor :DDD :P 2-3 komi után hozom az 5. részt és ezúttal sokkal jobban igyekszem majd, ígérem :3 ;) :*

Nándorfehérvári Róbert:

4. rész

~Barbi szemszöge 2 héttel később~

    Nagyon jól kijövünk Szabyval, Ricsivel is szoktunk találkozni és én úgy vettem észre, hogy már túl van rajtam, mivel egy másik lánnyal volt. :DD De végül is Ricsiről van szó, nem igaz?? :DD Ő mindig lányokkal van együtt. :D Na mindegy, az a lényeg, hogy minden tökéletes...legalábbis eddig. Szaby még békésen aludt mellettem, nem akartam felébreszteni, ezért halkan felöltöztem és lementem a nappaliba. Anyuék a kanapén ültek és beszélgettek.

-Jó reggelt. -köszöntem.

-Neked is. -köszöntek mosolyogva, majd folytatták a beszélgetést. 
    Rájöttem, hogy nincs értelme annak, hogy lent vagyok ha egyszer a telefonom fent van és a Robi bármikor hívhat. Amúgy a Robi az én gyerekkori legjobb barátom, de sajnos kiköltöztek Kanadába és már nagyon régen nem láttam, de mostanában újra tartjuk a kapcsolatot egymással. 
   Gyorsan felmentem és amikor bementem a szobába Szaby éppen beszélt valakivel a telefonomon.

-Igen, megmondom neki. -mondta Szaby miközben engem nézett majd letette.

-Ki volt az? -kérdeztem.

-A te kis drágád. -mondta gúnyosan Szaby.

-Mi bajod van? -értetlenkedtem.

-Még van képed megkérdezni, hogy mi bajom van?? Hát ezt nem hiszem el. -mondta dühösen majd felöltözött és kiviharzott a szobámból. Utána mentem.

-Igen van, mert nem tudom, hogy mit követtem el.

-Hát akkor gondolkozz el rajta miközben a te kis Robikád mellett fogsz majd aludni, mert én végeztem veled. Azt hitted, hogy soha nem fog kiderülni?? Hát nagyot tévedtél! Befejeztem és soha többet ne keress meg. -mondta Szaby majd elment. Zokogva a szobámba rohantam. Szaby azt hiszi, hogy megcsalom őt a Robival?? Ez hülyeség!!!! Robi csak a gyerekkori legjobb barátom...Jajj most mi lesz? Szaby látni sem akar. Megcsörrent a telefonom.

-Haló? -szóltam bele.

-Mi a baj? -hallottam meg Robi aggódó hangját.

-Szaby szakított velem, mert azt hitte, hogy megcsalom őt veled. -zokogtam.

-Ne sírj! Kérlek! Mi lenne ha eljönnél hozzám amíg Szaby meg nem nyugszik?

-Ez jó ötlet, de ezek után nem is tudom..

-Jajj Barbi....csak egy kis időről van szó, addig Szaby megnyugszik és majd kibékültök.

-Hát legyen, holnap elutazok Kanadába. -mondtam kissé halkan. -De most leteszem....szia! -köszöntem el, majd letettem a telefont. 
    Kedvtelenül összepakoltam a cuccaimat majd megvettem a neten a repülőjegyemet, majd elmondtam anyuéknak, hogy egy kis időre elutazok a Robihoz. Nehezen akartak beleegyezni, mert úgy gondolták, hogy ilyen állapotban jobb lenne itthon maradni a családommal akik vigyáznak rám, de végül is sikerült rászednem őket. 
    Próbáltam elérni telefonon Szabyt, de nem vette fel. Nem is csodálkozom. Vajon mit mondhatott neki Robi amitől így kiborult?? Mindegy majd holnap megkérdezem tőle. De szándékosan biztos nem mondott semmi olyat amit nem kéne. 
    Bekapcsoltam a gépem és felnéztem facebookra. Láttam, hogy Szaby fent van ezért ráírtam. Nem válaszolt. Láttam az adatlapján, hogy az egyik haverja ma bulit rendez és Szaby is ott lesz. Gondoltam elmegyek én is, hátha úgy meg tudom beszélni vele a történteket. Hinnie kell nekem hisz nem csaltam meg soha senkivel, és nem is akarom, mert szeretem. 
    Felvettem a kedvenc ruhámat, kisminkeltem magam és elindultam a buliba. Útközben összefutottam Ricsivel és elmeséltem neki mi történt. Azt mondta, ha szeretném akkor megpróbál beszélni Szabyval, elfogadtam az ajánlatát, elbúcsúztam tőle majd néhány perc múlva oda is értem. Megláttam Szaby barátját és odamentem hozzá...

-Szia. Barbi vagyok, Szaby barátnője, vagyis azt hiszem már csak a volt barátnője. Figyelj, nem tudod hol van?

-Sziaaa...Szaby sokat mesélt rólad. Azt hiszem bármelyik percben itt lehet. Addig igyál valamit.

-Köszi. -mosolyogtam rá barátságosan és ittam egy pohár bort. 
    Pár perc múlva megláttam Szabyt amint bejön a kapun. Odasiettem hozzá és ahogy láttam nem repesett az örömtől.

-Mit akarsz? -förmedt rám.

-Ne kiabálj kérlek, mert mindenki minket néz. Csak szeretném megbeszélni a dolgokat. Nincs semmi köztünk a Robival. Hinned kell nekem.....

-Nincs köztetek semmi?? Azt mondod?? Akkor miért mondta, hogy adjam át az üzenetet mi szerint jól érezte magát tegnap este és szeretné megismételni mihamarabb?

-Miiii????? Biztosan csak viccelt. Kanadában van, hogy a francba lehettem volna tegnap vele? Gondolkozz.

-A francokat van Kanadában. Nem kell a mese. 9-kor mentem át hozzád, előtte biztos vele voltál. Most pedig hagyj békén, menj és enyelegj a szeretőddel. -elviharzott én pedig ott maradtam összetörve. 
    Keserves sírás tört rám és haza rohantam.....A szüleim a nappaliban TV-ztek, de szerencsére felfutottam mielőtt észrevették volna, hogy sírok. Magamra zártam a szobám ajtaját, ledobáltam a ruhám, bebújtam a takaró alá és álomba sírtam magam. 
    Nem tudom miért tette ezt Robi. Normális esetben lemondanám a holnapi utat, de csak azért is elmegyek, hogy számon kérjem. Ezt nem lehet telefonon elintézni. Látni akarom az arcát, amikor szembesítem a dologgal...
    Reggel a telefonom rezgésére ébredtem fel. SMS-t kaptam, megnyitottam:
Feladó:Ricsi
"Beszéltem Szabyval.....és....háááát....ő soha többet nem akar hallani rólad." Könnycseppek áztatták az arcomat. Visszaírtam:
"Legalább mond meg neki, hogy szeretem őt és, hogy elutazok és tényleg nincs semmi köztem és a Robi között." 
    Felöltöztem és kisminkeltem magam, készen álltam arra, hogy elutazzak Kanadába. Hívtam egy taxit és elvitettem magam a reptérre, pont miután kifizettem a taxit megcsörrent a telefonom.
-Haló? -szóltam bele.
-Szia. Arra gondoltam, hogy mielőtt elutazol átmegyek hozzád és személyesen búcsúzok el tőled. -hallottam meg Ricsi hangját.
-Hát ezzel elkéstél, már a reptéren vagyok.
-Üzensz valamit Szabynak?
-Csak mond meg neki, hogy szeretem őt. -könnycseppek áztatták az arcomat. -Sajnálom, hogy így alakult, nem akartam, hogy ez legyen. -a hangom remegett.
-Kérlek ne sírj. -próbált nyugtatni Ricsi.
-Mennem kell, szia Ricsi, majd még beszélünk. - mondtam és letettem majd felszálltam a repülőre.

~Szaby szemszöge~

    Korán reggel Ricsi ébresztett fel azzal az indokkal, hogy beszélni akar velem. Tudtam jól, hogy miről van szó. Miután elmondta a mondandóját kicsit bunkó voltam vele, de nem akartam Barbiról beszélni, nem akartam tőle semmit.

-Barbi nem csinált semmit sem. -mondta Ricsi majd felhívott valakit és kihangosította.

-Haló? -hallottam meg Barbi hangját.

-Szia. Arra gondoltam, hogy mielőtt elutazol átmegyek hozzád és személyesen búcsúzok el tőled. -elutazik?? De miért??

-Hát ezzel elkéstél, már a reptéren vagyok. -mondta Barbi. "Menj utána!" -mondta az a kis hang a fejemben.

-Üzensz valamit Szabynak? -kíváncsi voltam, hogy Barbi mit fog mondani.

-Csak mond meg neki, hogy szeretem őt. -szíven ütött ez a mondat, egy kis csend volt. -Sajnálom, hogy így alakult, nem akartam, hogy ez legyen. - Barbi hangja remegett a sírástól, még sosem hallottam sírni főleg nem miattam, egy idióta vagyok...Miért vagyok ekkora barom??

-Kérlek ne sírj.

-Mennem kell, szia Ricsi, majd még beszélünk. -mondta majd bontotta a vonalat.

-Haver menj utána! -nem kellett kétszer mondani. Rohantam a reptérre, mint az őrültek, de már késő volt, pont akkor szállt fel a gép, amikor én odaértem, néztem ahogy életem szerelme a gépen ülve távolodik el tőlem az én iszonyatosan nagy hülyeségem miatt...