12. rész
Néhány napig pihennem kellet, így is tettem. Szaby és Ricsi gondoskodtak rólam...Varga Ricsi is benézett hozzám párszor, Viktor is elég sokszor eljött megnézni, hogy hogy vagyok és ezt nagyra értékeltem.
Azt terveztem, hogy ma este elmegyek a gyógyintézetbe és megkeresem azt a szegény kisfiút. De kéne szólnom erről a dologról és akkor nem is kéne egyedül mennem, de ő biztos nem engedné meg, hogy megkeressem, ezért valaki olyat kell beavatnom és magammal vinnem, aki megbízható és nem szól Szabynak....Azt hiszem, hogy tudom ki lesz az.
-Haló? -hallottam meg Varga Ricsi hangját.
-Szia Ricsi, én vagyok az, Barbi. Segítened kell. -suttogtam.
-Mi történt? Baj van? Miért suttogsz?
-Majd elmondom. Nem találkozhatnánk most?
-Pont most? Mindjárt éjfél!
-Tudom, de ez fontos.
-Basszus....jól van, oké...Gyere el hozzánk.
-Oké. Köszi. Szia. -köszöntem el, majd letettem. Gyorsan felöltöztem és már mentem is Ricsihez. Fejben már gyakoroltam, hogy hogyan fogom vele tudatni ezt az egészet. Remélem nem ébresztettem fel senkit...
~Szaby szemszöge~
Barbi hangjára keltem fel.
-Majd elmondom. -nem hallottam, hogy az akivel beszél mit mond. -Nem találkozhatnánk most?.......Tudom, de ez fontos.....Oké. Köszi. Szia. -letette a telefont. Én meg úgy tettem mintha még aludnék. Felöltözött, majd elment. Gyorsan én is felöltöztem és utána mentem. Basszus....a barátnőm után kémkedek. Mindegy...Barbi Ricsihez ment.Mi dolga van Ricsivel?
-Szia! Köszi, hogy rám érsz.
-Bármikor. Szóval mi is ez az egész? Mi a baj?
-Azt hiszem, hogy anya leszek. -mi??? Az nem lehet!
-Mi??? Terhes vagy?
-Neeeem. Amikor az elmegyógyintézetben a hang megmutatta, hogy mi történt ott akkor láttam, hogy egy valaki túlélte a mészárlást.
-Az kizárt.
-Nem az! Egy kisfiú élte túl, csak egy hónapos kisfiú az Ricsi! Valaki a padló alá rejtette! Azóta a nap óta egy napot sem öregedett, mert a szellemek egy bűbájt bocsájtottak rá, ami örök álomba szenderítette, ő is olyan, mint.....Csipkerózsika..Él, de nem öregedik, csak alszik. Érted? Ezért vezetett oda a szellem, hogy megtaláljam azt a kisfiút és magamhoz vegyem.
-És Szaby erről tud?
-Nem! Ő úgysem engedné, hogy megkeressem. Miután megtaláltam a kisfiút azután elmondom neki, de előbb nem. -magyarázkodott Barbi. -Ezért is hívtalak téged. Nem akarok egyedül menni, de meg kell találnom. Ígérd meg, hogy nem szólsz erről senkinek. Kérlek.
-Oké. Megígérem. -kicsit lemaradtam tőlük, hogy gondolkozhassak és, hogy fel tudjam hívni Ricsit. Miután felhívtam és elmagyaráztam neki a dolgokat ő mondta, hogy az elmegyógyintézetnél fog rám várni, beleegyeztem.
Igaza van Barbinak, nem engedném, hogy megkeresse azt a kisfiút, legalábbis egyedül biztos nem engedném neki, hiszen túl veszélyes oda menni. Hogy gondolhatta, hogy odamegy? De mondjuk nem hibáztatom, ő csak jót akar, de akkor is szólnia kellett volna nekem..
Ricsi tényleg ott várt az elmegyógyintézet előtt.
-Most bemegyünk vagy....
-Bemegyünk. -mondtam. Nem sokkal voltunk lemaradva Barbiéktól. Lementek a pincébe, ami tele volt cellákkal. Megálltak az egyik cella előtt, majd Barbi leguggolt és felfeszítette a padlót.
-Itt van..-szólalt meg.
-Had nézzem meg! -szólalt meg meggondolatlanul Ricsi és odarohant hozzájuk. Barbiék nagyon megijedtek.
-Ti követtetek? -csattant fel.
-Igen, mert nem mondtad volna el nekem, hogy mi a helyzet. Eljöhettünk volna, de esélyt sem adtál, mert azt hitted, hogy nem engednélek el! -csattantam fel én is mire a baba sírni kezdett.
~Barbi szemszöge~
Szaby hirtelen felcsattanásától a baba sírni kezdett. Elkezdtem ringatni, hogy nyugodjon meg és sikerült. Nem sírt tovább.
-Figyelj, sajnálom, oké? -jött oda hozzám Szaby.
-Nem, én tartozom bocsánatkéréssel. Sajnálom, hogy nem adtam neked esélyt
-Semmi baj. A helyedben én sem adtam volna magamnak. -kuncogott Szaby.
-Ricsi!
-He? -szólalt meg mind a kettő Ricsi.
-Utálom, hogy ennyi Ricsi van közöttünk. -nevettem.
-Hmmm...nevezzük el őket. Az én Ricsim lesz a Ricskó, mint mindig. A másik Ricsi meg..ööö...marad Ricsi. -mondta Szaby.
-Hmmm...oké. -egyeztem bele. -Szóóóval Ricsi. Mi a baj?
-Jobb, ha megyünk. -mondta. -Frászt kapok az ilyen helyektől. Nagyon para.
-Igaz. Akkor menjünk. -mondta Ricskó. Haza kísértük Ricsit, majd a többiekkel elmentünk haza.
Kínos csend uralkodott körülöttünk. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt hogy nem adtam Szabynak egy esélyt sem.
-Egyik beteg sem volt őrült, csak...olyanok voltak, mint mi..Angyalok, de voltak nekromanták, boszorkányok és varázslók is és a képességük miatt sokan elítélték őket és bolondnak tartották őket. Abban az elmegyógyintézetben ismerkedett meg a baba anyja és apja. Mindkét szülője nekromanta volt. A megismerkedésük után 3 évvel a nő teherbe esett és a mészárlás előtt 1 hónappal szülte meg a babáját titokban. Csak a betegek tudtak róla, mert ha elárulták volna az ott dolgozóknak akkor kivégezték volna az apát, az anyát és a babát is. De egy nap...az egyik doktor rajtakapta az anyát a babával a kezében és kivallatták. Kiderült, hogy minden "őrült" tudott róla, csak a doktorok nem, ezért robbant ki az a szörnyű mészárlás. Mielőtt az anyát kivégezték volna, az anya elrejtette a babát. A halott boszorkányok és varázslók meg megvédték a baba épségét és egy örök álom bűbájt bocsájtottak rá. A baba addig alszik, amíg valaki meg nem találja. -mondtam.
-És te megtaláltad. -mondta Szaby,.
-Igen. Ép és egészséges kisfiú. -mosolyogtam a babára. Szaby odaült mellém.
-Biztos vagy benne, hogy fel akarod nevelni?
-Igen. -mondtam magabiztosan.
-Mi folyik itt gyerekek? -hallottam meg anyu hangját a lépcső felől. -Az ott egy baba? Honnan van nektek babátok?
-Háááát...-mindent elmagyaráztam anyunak. Sajnáltam őt, mert ő csak egy normális életet akart, ahogy mi is és normális helyett egy olyan életet kaptunk, amik csak a filmekben léteznek és ezt nehéz megérteni, de anyu erős és mindent kibír, legalábbis ezt mutatja.
-Van a padláson egy kiságy a babának. -csillant fel anyu szeme. Ő nagyon szereti a gyerekeket, főleg a kisbabákat.
Szabyék bevitték a szobámba a kiságyat. Holnap, majd Szabyval elmegyünk és bevásárolunk a babának, és még egy csomó mindent el kell intézni. Szülők lettünk.
-Jó éjt! -adtam egy puszit a babának, majd betettem a kiságyba.
-És tudod, hogy ezek után mi lesz? -kérdezte Szaby miközben befeküdtem mellé az ágyba.
-Ez. -mondtam és megcsókoltam.
-Ez tetszik. -mondta és belekezdtünk egy csókcsatába és a végén megtörtént aminek meg kellett történnie.
Reggel Szaby karjaiban ébredtem fel. Adtam az arcára egy puszit, majd felöltöztem és megnéztem a babát. Ébren volt. Felvettem az ölembe.
-Bárcsak tudnám, hogy ilyenkor mit kell csinálni. -mondtam és elhúztam a számat a baba meg nevetve elkapta a hajam és húzni kezdte. -Aú! Aú! Aú! Szaby kelj fel! -kiabáltam.
-Mi az? Támadnak a Szabyest fanok? -kérdezte ijedten.
-Nem te hülye. -mondtam nevetve. -Segítenél? Rosszabb, mint amikor Aliz egyszer megtépett. -mondtam fájdalmasan. Szaby kiszedte a kisfiú apró kezei közül a hajamat, majd átvette tőlem és kiszedte a hajszálaimat a pici kezek közül. -Öltözz fel és elmegyünk egy jó hosszú bevásárló túrára, aztán elintézzük, hogy mi legyünk a pici szülei.
-Ez egy nagyon-nagyon hosszú nap lesz pici Szabyest. -mondta a kisfiúnak Szaby, majd felöltözött. Elmentünk a plázába és megvettünk mindent ami kellett, mint például: babakocsi, pelenka, babahordozó, ruhák stb...A végén már Ricskó is csatlakozott hozzánk azzal az érvvel, hogy ha nem engedik, hogy a baba a miénk legyen akkor ő majd közbelép és mindent elintéz, mert nagyon jó ügyvéd vagy mi lenne.
-Szóval a babát úgy találták az utcán? -kérdezte a férfi, aki az örökbefogadást intézi.
-Igen. -válaszoltuk egyszerre.
-Értem. És szeretnék örökbe fogadni.
-Igen. -válaszoltuk ismét egyszerre.
-Ők lennének a világ legjobb szülei, higgyen nekem. -mondta Ricskó.
-Oké. Akkor itt és itt írják alá. -mutatta a férfi mi pedig aláírtuk.-És mi a kicsi neve? -kérdezte. Összenéztünk Szabyval.
-Szabó Ádám. -mondtuk egyszerre.
-Oké. Akkor kérek még egy aláírást és már mehetnek is. -mondta. Mi aláírtuk és már mentünk is haza.
Nagyon hosszú nap volt és elfáradtunk, de megérte ennyit mászkálni, mert a baba a miénk és most már mindene megvan.
Kínos csend uralkodott körülöttünk. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt hogy nem adtam Szabynak egy esélyt sem.
-Egyik beteg sem volt őrült, csak...olyanok voltak, mint mi..Angyalok, de voltak nekromanták, boszorkányok és varázslók is és a képességük miatt sokan elítélték őket és bolondnak tartották őket. Abban az elmegyógyintézetben ismerkedett meg a baba anyja és apja. Mindkét szülője nekromanta volt. A megismerkedésük után 3 évvel a nő teherbe esett és a mészárlás előtt 1 hónappal szülte meg a babáját titokban. Csak a betegek tudtak róla, mert ha elárulták volna az ott dolgozóknak akkor kivégezték volna az apát, az anyát és a babát is. De egy nap...az egyik doktor rajtakapta az anyát a babával a kezében és kivallatták. Kiderült, hogy minden "őrült" tudott róla, csak a doktorok nem, ezért robbant ki az a szörnyű mészárlás. Mielőtt az anyát kivégezték volna, az anya elrejtette a babát. A halott boszorkányok és varázslók meg megvédték a baba épségét és egy örök álom bűbájt bocsájtottak rá. A baba addig alszik, amíg valaki meg nem találja. -mondtam.
-És te megtaláltad. -mondta Szaby,.
-Igen. Ép és egészséges kisfiú. -mosolyogtam a babára. Szaby odaült mellém.
-Biztos vagy benne, hogy fel akarod nevelni?
-Igen. -mondtam magabiztosan.
-Mi folyik itt gyerekek? -hallottam meg anyu hangját a lépcső felől. -Az ott egy baba? Honnan van nektek babátok?
-Háááát...-mindent elmagyaráztam anyunak. Sajnáltam őt, mert ő csak egy normális életet akart, ahogy mi is és normális helyett egy olyan életet kaptunk, amik csak a filmekben léteznek és ezt nehéz megérteni, de anyu erős és mindent kibír, legalábbis ezt mutatja.
-Van a padláson egy kiságy a babának. -csillant fel anyu szeme. Ő nagyon szereti a gyerekeket, főleg a kisbabákat.
Szabyék bevitték a szobámba a kiságyat. Holnap, majd Szabyval elmegyünk és bevásárolunk a babának, és még egy csomó mindent el kell intézni. Szülők lettünk.
-Jó éjt! -adtam egy puszit a babának, majd betettem a kiságyba.
-És tudod, hogy ezek után mi lesz? -kérdezte Szaby miközben befeküdtem mellé az ágyba.
-Ez. -mondtam és megcsókoltam.
-Ez tetszik. -mondta és belekezdtünk egy csókcsatába és a végén megtörtént aminek meg kellett történnie.
Reggel Szaby karjaiban ébredtem fel. Adtam az arcára egy puszit, majd felöltöztem és megnéztem a babát. Ébren volt. Felvettem az ölembe.
-Bárcsak tudnám, hogy ilyenkor mit kell csinálni. -mondtam és elhúztam a számat a baba meg nevetve elkapta a hajam és húzni kezdte. -Aú! Aú! Aú! Szaby kelj fel! -kiabáltam.
-Mi az? Támadnak a Szabyest fanok? -kérdezte ijedten.
-Nem te hülye. -mondtam nevetve. -Segítenél? Rosszabb, mint amikor Aliz egyszer megtépett. -mondtam fájdalmasan. Szaby kiszedte a kisfiú apró kezei közül a hajamat, majd átvette tőlem és kiszedte a hajszálaimat a pici kezek közül. -Öltözz fel és elmegyünk egy jó hosszú bevásárló túrára, aztán elintézzük, hogy mi legyünk a pici szülei.
-Ez egy nagyon-nagyon hosszú nap lesz pici Szabyest. -mondta a kisfiúnak Szaby, majd felöltözött. Elmentünk a plázába és megvettünk mindent ami kellett, mint például: babakocsi, pelenka, babahordozó, ruhák stb...A végén már Ricskó is csatlakozott hozzánk azzal az érvvel, hogy ha nem engedik, hogy a baba a miénk legyen akkor ő majd közbelép és mindent elintéz, mert nagyon jó ügyvéd vagy mi lenne.
-Szóval a babát úgy találták az utcán? -kérdezte a férfi, aki az örökbefogadást intézi.
-Igen. -válaszoltuk egyszerre.
-Értem. És szeretnék örökbe fogadni.
-Igen. -válaszoltuk ismét egyszerre.
-Ők lennének a világ legjobb szülei, higgyen nekem. -mondta Ricskó.
-Oké. Akkor itt és itt írják alá. -mutatta a férfi mi pedig aláírtuk.-És mi a kicsi neve? -kérdezte. Összenéztünk Szabyval.
-Szabó Ádám. -mondtuk egyszerre.
-Oké. Akkor kérek még egy aláírást és már mehetnek is. -mondta. Mi aláírtuk és már mentünk is haza.
Nagyon hosszú nap volt és elfáradtunk, de megérte ennyit mászkálni, mert a baba a miénk és most már mindene megvan.
~Szaby szemszöge~
-Ricskó, beszélhetnénk négyszemközt? -kérdeztem.
-Persze. -mondta, majd kimentünk Barbi szobájából.
-Szóval az a nagy helyzet, hogy meg akarom kérni Barbi kezét. -suttogtam.
-Na neeee. Tényleg?
-Igen. -mondtam.
-Jujj, de jóóó. Végreeee. -kiabálta boldogan én meg csak nevettem.
-De ne mondd el neki. És segítened kell kiválasztani a gyűrűt meg, hogy hogyan kérjem meg a kezét.
-Rám számíthatsz. -mosolygott Ricskó.
-Köszi. -mosolyogtam.
-Neked bármikor, ráadásul úgy is esküvőre akarok menni. -vigyorgott. -Amúgy mikor menjünk gyűrűt nézni?
-Holnap. -vágtam rá gondolkodás nélkül.
-És mikor akarod megkérni a kezét?
-Még nem tudom. Elég sok mindentől függ.
-Igaz. -mondta.
~Másnap Szaby szemszöge~
Ricskóval elmentünk több ékszerboltba is, de eddig még nem találtuk meg a tökéletes eljegyzési gyűrűt.
-Ha itt sem lesz én feladom. -mondtam.
-Ne add fel ilyen könnyen! -mondta Ricskó és megütött. Bementünk és megnéztük az összes gyűrűt.
-Azt hiszem megtaláltam. -mondtam.
-Melyik? -kérdezte izgatottam Ricskó.
-Az. -mutattam rá egy arany gyűrűre amin zafírkék színű szív alakú kő volt. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Gyönyörű. -mondta, majd megvettük a gyűrűt. -Na jó. Hogy akarod megkérni a kezét?
-Még nem tudom, de különlegesnek kell lennie.
-Hmmm...különlegesnek...Haver ezt bízd csak rám. Neked csak annyi lesz a feladatod egyelőre, hogy megtanuld Jason Derulo-tól a Marry me-t. Én a többit elintézem. Ez lesz a világ legjobb lánykérése. -nagyon izgatott volt.
-Le vagy maradva. Azt már tudom. Haha.
-Akkooor...el mondom a részleteket..Szóval az lesz, hogy kibérelek egy házat egy hétre és abban a házban fogod megkérni a kezét úgy, hogy az egész ház fel lesz díszítve...Barbi amint bemegy a házba én ott fogok várni rá és körbevezetem, ahol szobáról szobára megy és minden szobában lesz egy nagy felirat, hogy "Mindjárt ott vagy." vagy valami ilyesmi és a padló tele lesz virágszirmokkal és a bemondókon keresztül hallani fogja ahogy énekled a Marry me-t, aztán amikor megy le a lépcsőn akkor lesz vége a dalnak, te letérdelsz elé és megkéred a kezét.
-Ez zseniális ötlet! -mondtam és megöleltem a legjobb barátomat.
-És romantikus is lesz. -vigyorgott. -A lánykérés mondjuk 2 nap múlva lesz, holnap lefoglalom a házat és az egy hét többi napját pedig ott együtt töltitek, romantikusan. A picit meg rám bízhatjátok. És majd részleteket kérek a történtekről. -vigyorgott.
-Te néhány perc alatt simán megtervezed azt, amit én napok alatt terveznék meg. Zseni vagy. -öleltem meg megint.
-Ha itt sem lesz én feladom. -mondtam.
-Ne add fel ilyen könnyen! -mondta Ricskó és megütött. Bementünk és megnéztük az összes gyűrűt.
-Azt hiszem megtaláltam. -mondtam.
-Melyik? -kérdezte izgatottam Ricskó.
-Az. -mutattam rá egy arany gyűrűre amin zafírkék színű szív alakú kő volt. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Gyönyörű. -mondta, majd megvettük a gyűrűt. -Na jó. Hogy akarod megkérni a kezét?
-Még nem tudom, de különlegesnek kell lennie.
-Hmmm...különlegesnek...Haver ezt bízd csak rám. Neked csak annyi lesz a feladatod egyelőre, hogy megtanuld Jason Derulo-tól a Marry me-t. Én a többit elintézem. Ez lesz a világ legjobb lánykérése. -nagyon izgatott volt.
-Le vagy maradva. Azt már tudom. Haha.
-Akkooor...el mondom a részleteket..Szóval az lesz, hogy kibérelek egy házat egy hétre és abban a házban fogod megkérni a kezét úgy, hogy az egész ház fel lesz díszítve...Barbi amint bemegy a házba én ott fogok várni rá és körbevezetem, ahol szobáról szobára megy és minden szobában lesz egy nagy felirat, hogy "Mindjárt ott vagy." vagy valami ilyesmi és a padló tele lesz virágszirmokkal és a bemondókon keresztül hallani fogja ahogy énekled a Marry me-t, aztán amikor megy le a lépcsőn akkor lesz vége a dalnak, te letérdelsz elé és megkéred a kezét.
-Ez zseniális ötlet! -mondtam és megöleltem a legjobb barátomat.
-És romantikus is lesz. -vigyorgott. -A lánykérés mondjuk 2 nap múlva lesz, holnap lefoglalom a házat és az egy hét többi napját pedig ott együtt töltitek, romantikusan. A picit meg rám bízhatjátok. És majd részleteket kérek a történtekről. -vigyorgott.
-Te néhány perc alatt simán megtervezed azt, amit én napok alatt terveznék meg. Zseni vagy. -öleltem meg megint.
~Barbi szemszöge~
Szaby és Ricsi leléptek én meg itthon maradtam a kicsivel.Hívtak magukkal engem is, de nem mehettem el Ádám miatt. Nem is olyan nehéz szülőnek lenni. Vagyis eddig nem nehéz.
Miután Szabyék megjöttek Szaby játszani akart Ádámmal, ezért átadtam neki. Nagyon aranyosak voltak így ketten.
-Mi ez a szag? -kérdezte Ricskó. Ádám meg csak nevetett. Átvettem Ádámot Szabytól, majd elkezdtem tisztába tenni. -Óóó, szóval bekakált.
-Igen. -nevettem.
-Te kisz rosszcont, leközelebb pisild le apucit. -mondta Ricskó mire elnevettem magam.
-Ez nem volt szép! Pisiljon le téged! -mondta Szaby mire Ádám arcon pisilte Ricskót.
-Szaby szólj a fiadra, hogy ne pisilja le azt a gyönyörű arcom! -mondta durcásan Ricskó.
-Ahj, gyere ide te nagy baba. -mondtam, majd lemostam Ricskó arcát.
-Kösszencs, anyuci! -akkora puszit adott nekem, hogy szerintem még Szaby is érezte. Miután tisztába tettem Ádámot, Ricsi felvette az ölébe. -Nem szabad másokat lepisilni te kisz rosszcont! De azért aranyos vagy és Ricsi bácsi nagyon szeret téged. -mondta Ádámnak, majd megpuszilta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése