13. rész
~Ricskó szemszöge~
Miután tegnap elmentem Barbiéktól rögtön haza indultam és otthon kutakodtam a neten bérházak után. Késő estig kerestem mire megtaláltam a szerintem tökéletes házat, de mielőtt kibérelem megkérdezem Szabyt, hogy jó lesz-e.
-Na? -kérdeztem Szabyt.
-Tökéletes. -felelte.
-Akkor ma kibérelem és holnap meg lánykérés. -vigyorogtam.
-Milyen lánykérés? -kérdezte Aliz. Hoppá! -gondoltam.
-Nem bízok benned. -mondta Szaby.
-Ugyan már! Emlékszel arra az egy hónapra? -kacérkodott Aliz.
-Az tévedés volt. -mondta Szaby.
-Nevezd aminek akarod, de nem tévedés volt. -mondta és kiment a szobából. Nem értettem ebből egy kukkot sem.
-Várj! -szóltam utána. Szaby csúnyán nézett rám. -Talán bízhatunk benne. -mondtam. -Ha elmondom akkor nem szólsz erről senkinek. -intéztem a szavaimat Aliznak.
-Nem szólok senkinek, ígérem. -ígérte meg.
-Szaby meg akarja kérni Barbi kezét. -mondtam izgatottan.
-Na neeee. -hüledezett.
-De igen. -mondtam.
-Mikor? -úgy látszott, hogy ő is nagyon izgatott lett.
-Holnap. -mondtam. Mindenbe beavattam Alizt, ő meg felajánlotta, hogy segít a feliratoknál és a virágszirmoknál, szóval az egész napot vele kell töltenem. Mondjuk nem szívesen töltök vele egy napot. Mármint aranyos lánynak tűnik, de valamiért kiráz tőle a hideg, van benne valami....furcsa.
~Szaby szemszöge~
Nem bízom Alizban. Valamit tervez és ez nekem nagyon nem tetszik. Már észrevettem, hogy minden áron tönkre akarja tenni Barbit, de nem tudom, hogy miért. Már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ő támadta meg Barbit sikoly jelmezbe öltözve. A tekintetével szinte meg tudná ölni Barbit.
~Ricskó szemszöge~
Miután kibéreltem a házat, elmentünk Alizzal és elkezdtük feldíszíteni a házat, addig Szaby mindenbe beavatta Barbi szüleit és az ő szüleit is. Alizzal először leszórtuk a virágszirmokat a földre, aztán a korlátot díszítettük ki virágokkal, utána a feliratokat tettük ki a falra és egy csomó szívecskét ragasztottunk mindenhova. Nagyon jól nézett ki a ház....belülről.
-Még nem végeztünk. -mondtam Aliznak.
-Valahogy sejtettem. -mondta, majd kimentünk a ház elé. Néhány fát teleaggattunk fehér virágsorral, aztán az ajtó fölé is tettünk egy fehér virágsort és egyszerűen gyönyörű volt. Legalábbis szerintem. Minden készen állt a holnapi lánykérésre. Már alig várom. Már nagyon későre járt, ezért haza vittem Alizt és én is haza mentem.
~Barbi szemszöge~
Tizenegy óra után Ricsi felhívott, hogy el kéne mennem valahova. Lediktálta a címet, majd bontotta a vonalat. Gyorsan felöltöztem, majd elmentem arra a lakcímre. Minden olyan gyönyörűen ki volt díszítve. Amint bementem a házba Ricskó konfettit öntött rám.
-Bocsi, muszáj volt. -mondta.
-Semmi gond. -nevettem. Hallottam ahogy Szaby énekli Jason Derulotől a Merry me-t.
-Gyere. -mondta Ricskó és megmutatta a házat. Szobáról szobára jártunk. Mindenhol volt egy felirat, hogy "Szeretlek!" vagy, hogy "Mindjárt ott vagy!" és a padló tele volt virágszirmokkal. Gyönyörű volt. Egy lépcsőhöz érkeztünk. Anyuék, Szaby szülei, Aliz, Robi és a haverjai meg a szülei, Szaby nagymamája, a nagyszüleim, Varga Ricsi, Aliz pasija, Viktor és az anyukája is itt voltak. Vége volt a dalnak mire odaértünk Szabyhoz. Ricskó odament Alizhoz. Szaby letérdelt előttem, majd kinyitotta a dobozt ami a kezében volt és megszólalt:
-Németh Barbara, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdezte én meg ledöbbentem.
-Igen. -mondtam boldogan és a nyakába ugrottam. Mindenki tapsolt. Felálltunk és Szaby felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd megcsókolt. Ez életem legboldogabb napja. Mindenki odajött gratulálni hozzánk.
-Gratulálok! -mondta Robi és megölelt. A haverjai is gratuláltak. Utoljára az a haverja jött oda hozzánk, aki elég bunkó volt velem Kanadában.
-Nézd. Tudom, hogy bunkó voltam, és sajnálom.
-Semmi gond. -mondtam.
-Gratulálok. -gratulált és megölelt, Szabyval meg kezet fogott.
-Még tudsz meglepetéseket okozni. -mondtam Szabynak.
-Tudom. -mosolygott. -Szeretlek!
-Én is téged! -mondtam és megcsókoltam.
-Akkor kezdődjön a buli! -kiáltotta Ricsi.
-Milyen buli? -kérdeztem nevetve.
-Amit én szerveztem nektek galambocskáim. -mondta és ránk kacsintott. -Ez amolyan Lány és legénybúcsúztató egyben. -magyarázta.
-Akkor kezdődjön a buli! -kiáltották a többiek is, mi meg Szabyval csak nevettünk.
Amikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Tegnap biztos elég szépen lerészegedtünk. Szaby még aranyosan aludt mellettem. Felálltam és ráugrottam.
-Mi a franc? -ült fel ijedten én meg leestem róla, de csak nevetni tudtam. -Jól vagy? -kérdezte Szaby miközben felsegített a földről.
-Tökéletesen. -mosolyogtam és megcsókoltam. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Szaby boldoggá tesz. Ha lehetne most azonnal hozzámennék. Nagyon szeretem őt és ezen semmi sem változtathat. SEMMI!
-Tökéletesen. -mosolyogtam és megcsókoltam. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Szaby boldoggá tesz. Ha lehetne most azonnal hozzámennék. Nagyon szeretem őt és ezen semmi sem változtathat. SEMMI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése