Közérdekű! Fontos!:)

Sziasztok sziszáim!:) Mondanátok nekem jó könyvkiadókat? Mert a blogot ki akarom adni könyvben és keresnem kell egy jó kiadót.:) Eddig 3-4 kiadót találtam, de őszintén szólva, nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ők kiadják, hiszen olyan írók adták ki ott a könyvüket, mint például Leiner Laura, és hát mindenki tudja, hogy én sehol sem vagyok hozzá képest, ráadásul nem is biztos, hogy nekik elküldöm.xdddd Szóval jó lenne, ha mondanátok néhány kiadót, persze csak, ha tudtok.:Dxddd Előre is köszönöm! ^^ Sziasztoooook!:) ^^

Közérdekű!:))

    Sziasztok sziszáim! Hát most olvastam az egyik barátnőm blogját és miközben olvastam, rádöbbentett egy fontos dologra....Hogy miért is kezdtem el a blogolást. És itt merül fel mindenkiben a kérdés: Miért? Elárulom nektek, hogy miért. Azért, mert imádok írni. Mielőtt ezt a blogot megcsináltam volna, már előtte is elkezdtem írni és mindig megmutattam a barátnőimnek, akiknek mindig tetszett amit írtam, de SOHA NEM MERTEM blogként megcsinálni, mert féltem, hogy, majd kiröhögnek és elküldenek melegebb éghajlatra. És amire rádöbbentem a barátnőm blogjának olvasása közben az az volt, hogy nem a komik miatt kezdtem el blogolni, hanem, mert imádok írni. Szóval köszönöm viktória Horváth -nak, hogy erre rádöbbentett. Viki blogja: http://sohanemaddomfel.blogspot.hu/2014_07_01_archive.html Megéri elolvasni. Talán titeket is rádöbbent egy-két dologra.:)
    Jaaa és a részekkel kapcsolatban azt akarom mondani, hogy minden héten hozok egy-egy részt.:) Jaaa és még kb öt, vagy kicsit több rész és vége a blognak.:c El sem hiszem, hogy hamarosan ez is el fog jönni.:c Nehéz lesz abbahagyni, de viszont azon gondolkodok, hogy lehet, hogy ennek a blognak lesz második évadja, de ez még nem biztos. Deee a jó hír az, hogy miután ennek a blognak vége lehet, hogy kezdek egy másokat, szóval lesz mit olvasnotok.:D Jaaa és még annyit szeretnék mondani, hogy: Köszönöm! Köszönök mindent! Köszönöm, hogy végig itt voltatok, köszönöm a komikat és mindent! Csodálatosak vagytok! Mindent nagyon szépen köszönök.:') Sziasztooook sziszáim! :* ♥♥♥

13.rész:)

Sziasztok sziszáim!:$ Meghoztam a 13. részt!:3 Remélem tetszeni fog, jó olvasást!:* ♥

13. rész

~Ricskó szemszöge~

    Miután tegnap elmentem Barbiéktól rögtön haza indultam és otthon kutakodtam a neten bérházak után. Késő estig kerestem mire megtaláltam a szerintem tökéletes házat, de mielőtt kibérelem megkérdezem Szabyt, hogy jó lesz-e.

    -Na? -kérdeztem Szabyt.

-Tökéletes. -felelte.

-Akkor ma kibérelem és holnap meg lánykérés. -vigyorogtam.

-Milyen lánykérés? -kérdezte Aliz. Hoppá! -gondoltam. 

-Nem bízok benned. -mondta Szaby.

-Ugyan már! Emlékszel arra az egy hónapra? -kacérkodott Aliz.

-Az tévedés volt. -mondta Szaby.

-Nevezd aminek akarod, de nem tévedés volt. -mondta és kiment a szobából. Nem értettem ebből egy kukkot sem.

-Várj! -szóltam utána. Szaby csúnyán nézett rám. -Talán bízhatunk benne. -mondtam. -Ha elmondom akkor nem szólsz erről senkinek. -intéztem a szavaimat Aliznak.

-Nem szólok senkinek, ígérem. -ígérte meg.

-Szaby meg akarja kérni Barbi kezét. -mondtam izgatottan.

-Na neeee. -hüledezett.

-De igen. -mondtam.

-Mikor? -úgy látszott, hogy ő is nagyon izgatott lett.

-Holnap. -mondtam. Mindenbe beavattam Alizt, ő meg felajánlotta, hogy segít a feliratoknál és a virágszirmoknál, szóval az egész napot vele kell töltenem. Mondjuk nem szívesen töltök vele egy napot. Mármint aranyos lánynak tűnik, de valamiért kiráz tőle a hideg, van benne valami....furcsa.

~Szaby szemszöge~

    Nem bízom Alizban. Valamit tervez és ez nekem nagyon nem tetszik. Már észrevettem, hogy minden áron tönkre akarja tenni Barbit, de nem tudom, hogy miért. Már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ő támadta meg Barbit sikoly jelmezbe öltözve. A tekintetével szinte meg tudná ölni Barbit.

~Ricskó szemszöge~

    Miután kibéreltem a házat, elmentünk Alizzal és elkezdtük feldíszíteni a házat, addig Szaby mindenbe beavatta Barbi szüleit és az ő szüleit is. Alizzal először leszórtuk a virágszirmokat a földre, aztán a korlátot díszítettük ki virágokkal, utána a feliratokat tettük ki a falra és egy csomó szívecskét ragasztottunk mindenhova. Nagyon jól nézett ki a ház....belülről. 

-Még nem végeztünk. -mondtam Aliznak.

-Valahogy sejtettem. -mondta, majd kimentünk a ház elé. Néhány fát teleaggattunk fehér virágsorral, aztán az ajtó fölé is tettünk egy fehér virágsort és egyszerűen gyönyörű volt. Legalábbis szerintem. Minden készen állt a holnapi lánykérésre. Már alig várom. Már nagyon későre járt, ezért haza vittem Alizt és én is haza mentem.

~Barbi szemszöge~

    Tizenegy óra után Ricsi felhívott, hogy el kéne mennem valahova. Lediktálta a címet, majd bontotta a vonalat. Gyorsan felöltöztem, majd elmentem arra a lakcímre. Minden olyan gyönyörűen ki volt díszítve. Amint bementem a házba Ricskó konfettit öntött rám.

-Bocsi, muszáj volt. -mondta.

-Semmi gond. -nevettem. Hallottam ahogy Szaby énekli Jason Derulotől a Merry me-t.

-Gyere. -mondta Ricskó és megmutatta a házat. Szobáról szobára jártunk. Mindenhol volt egy felirat, hogy "Szeretlek!" vagy, hogy "Mindjárt ott vagy!" és a padló tele volt virágszirmokkal. Gyönyörű volt. Egy lépcsőhöz érkeztünk. Anyuék, Szaby szülei, Aliz, Robi és a haverjai meg a szülei, Szaby nagymamája, a nagyszüleim, Varga Ricsi, Aliz pasija, Viktor és az anyukája is itt voltak. Vége volt a dalnak mire odaértünk Szabyhoz. Ricskó odament Alizhoz. Szaby letérdelt előttem, majd kinyitotta a dobozt ami a kezében volt és megszólalt:

-Németh Barbara, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdezte én meg ledöbbentem.

-Igen. -mondtam boldogan és a nyakába ugrottam. Mindenki tapsolt. Felálltunk és Szaby felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd megcsókolt. Ez életem legboldogabb napja. Mindenki odajött gratulálni hozzánk.

-Gratulálok! -mondta Robi és megölelt. A haverjai is gratuláltak. Utoljára az a haverja jött oda hozzánk, aki elég bunkó volt velem Kanadában.

-Nézd. Tudom, hogy bunkó voltam, és sajnálom. 

-Semmi gond. -mondtam.

-Gratulálok. -gratulált és megölelt, Szabyval meg kezet fogott.  

-Még tudsz meglepetéseket okozni. -mondtam Szabynak.

-Tudom. -mosolygott. -Szeretlek!

-Én is téged! -mondtam és megcsókoltam.

-Akkor kezdődjön a buli! -kiáltotta Ricsi.

-Milyen buli? -kérdeztem nevetve.

-Amit én szerveztem nektek galambocskáim. -mondta és ránk kacsintott. -Ez amolyan Lány és legénybúcsúztató egyben. -magyarázta.

-Akkor kezdődjön a buli! -kiáltották a többiek is, mi meg Szabyval csak nevettünk.

    Amikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Tegnap biztos elég szépen lerészegedtünk. Szaby még aranyosan aludt mellettem. Felálltam és ráugrottam.

-Mi a franc? -ült fel ijedten én meg leestem róla, de csak nevetni tudtam. -Jól vagy? -kérdezte Szaby miközben felsegített a földről.
-Tökéletesen. -mosolyogtam és megcsókoltam. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Szaby boldoggá tesz. Ha lehetne most azonnal hozzámennék. Nagyon szeretem őt és ezen semmi sem változtathat. SEMMI!

12. rész :)

Itt a 12. rész sziszáim! :* Remélem tetszeni fog! :* Néhány komi után hozom a 13. részt.:) Jó olvasást sziszáim!:) <3 És ezentúl minden héten hozok egy-egy részt.:* <3 ♥♥♥

12. rész

    Néhány napig pihennem kellet, így is tettem. Szaby és Ricsi gondoskodtak rólam...Varga Ricsi is benézett hozzám párszor, Viktor is elég sokszor eljött megnézni, hogy hogy vagyok és ezt nagyra értékeltem.

    Azt terveztem, hogy ma este elmegyek a gyógyintézetbe és megkeresem azt a szegény kisfiút. De kéne szólnom erről a dologról és akkor nem is kéne egyedül mennem, de ő biztos nem engedné meg, hogy megkeressem, ezért valaki olyat kell beavatnom és magammal vinnem, aki megbízható és nem szól Szabynak....Azt hiszem, hogy tudom ki lesz az. 

-Haló? -hallottam meg Varga Ricsi hangját.

-Szia Ricsi, én vagyok az, Barbi. Segítened kell. -suttogtam.

-Mi történt? Baj van? Miért suttogsz?

-Majd elmondom. Nem találkozhatnánk most?

-Pont most? Mindjárt éjfél!

-Tudom, de ez fontos.

-Basszus....jól van, oké...Gyere el hozzánk.

-Oké. Köszi. Szia. -köszöntem el, majd letettem. Gyorsan felöltöztem és már mentem is Ricsihez. Fejben már gyakoroltam, hogy hogyan fogom vele tudatni ezt az egészet. Remélem nem ébresztettem fel senkit...

~Szaby szemszöge~

    Barbi hangjára keltem fel.

-Majd elmondom. -nem hallottam, hogy az akivel beszél mit mond. -Nem találkozhatnánk most?.......Tudom, de ez fontos.....Oké. Köszi. Szia. -letette a telefont. Én meg úgy tettem mintha még aludnék. Felöltözött, majd elment. Gyorsan én is felöltöztem és utána mentem. Basszus....a barátnőm után kémkedek. Mindegy...Barbi Ricsihez ment.Mi dolga van Ricsivel?

-Szia! Köszi, hogy rám érsz.

-Bármikor. Szóval mi is ez az egész? Mi a baj?

-Azt hiszem, hogy anya leszek. -mi??? Az nem lehet!

-Mi??? Terhes vagy?

-Neeeem. Amikor az elmegyógyintézetben a hang megmutatta, hogy mi történt ott akkor láttam, hogy egy valaki túlélte a mészárlást.

-Az kizárt.

-Nem az! Egy kisfiú élte túl, csak egy hónapos kisfiú az Ricsi! Valaki a padló alá rejtette! Azóta a nap óta egy napot sem öregedett, mert a szellemek egy bűbájt bocsájtottak rá, ami örök álomba szenderítette, ő is olyan, mint.....Csipkerózsika..Él, de nem öregedik, csak alszik. Érted? Ezért vezetett oda a szellem, hogy megtaláljam azt a kisfiút és magamhoz vegyem.

-És Szaby erről tud?

-Nem! Ő úgysem engedné, hogy megkeressem. Miután megtaláltam a kisfiút azután elmondom neki, de előbb nem. -magyarázkodott Barbi. -Ezért is hívtalak téged. Nem akarok egyedül menni, de meg kell találnom. Ígérd meg, hogy nem szólsz erről senkinek. Kérlek.

-Oké. Megígérem. -kicsit lemaradtam tőlük, hogy gondolkozhassak és, hogy fel tudjam hívni Ricsit. Miután felhívtam és elmagyaráztam neki a dolgokat ő mondta, hogy az elmegyógyintézetnél fog rám várni, beleegyeztem.

    Igaza van Barbinak, nem engedném, hogy megkeresse azt a kisfiút, legalábbis egyedül biztos nem engedném neki, hiszen túl veszélyes oda menni. Hogy gondolhatta, hogy odamegy? De mondjuk nem hibáztatom, ő csak jót akar, de akkor is szólnia kellett volna nekem..

    Ricsi tényleg ott várt az elmegyógyintézet előtt.

-Most bemegyünk vagy....

-Bemegyünk. -mondtam. Nem sokkal voltunk lemaradva Barbiéktól. Lementek a pincébe, ami tele volt cellákkal. Megálltak az egyik cella előtt, majd Barbi leguggolt és felfeszítette a padlót.

-Itt van..-szólalt meg.

-Had nézzem meg! -szólalt meg meggondolatlanul Ricsi és odarohant hozzájuk. Barbiék nagyon megijedtek.

-Ti követtetek? -csattant fel.

-Igen, mert nem mondtad volna el nekem, hogy mi a helyzet. Eljöhettünk volna, de esélyt sem adtál, mert azt hitted, hogy nem engednélek el! -csattantam fel én is mire a baba sírni kezdett. 

~Barbi szemszöge~

    Szaby hirtelen felcsattanásától a baba sírni kezdett. Elkezdtem ringatni, hogy nyugodjon meg és sikerült. Nem sírt tovább.

-Figyelj, sajnálom, oké? -jött oda hozzám Szaby.

-Nem, én tartozom bocsánatkéréssel. Sajnálom, hogy nem adtam neked esélyt

-Semmi baj. A helyedben én sem adtam volna magamnak. -kuncogott Szaby.

-Ricsi! 

-He? -szólalt meg mind a kettő Ricsi.

-Utálom, hogy ennyi Ricsi van közöttünk. -nevettem.

-Hmmm...nevezzük el őket. Az én Ricsim lesz a Ricskó, mint mindig. A másik Ricsi meg..ööö...marad Ricsi. -mondta Szaby.

-Hmmm...oké. -egyeztem bele. -Szóóóval Ricsi. Mi a baj?

-Jobb, ha megyünk. -mondta. -Frászt kapok az ilyen helyektől. Nagyon para.

-Igaz. Akkor menjünk. -mondta Ricskó. Haza kísértük Ricsit, majd a többiekkel elmentünk haza. 
    Kínos csend uralkodott körülöttünk. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt hogy nem adtam Szabynak egy esélyt sem. 
-Egyik beteg sem volt őrült, csak...olyanok voltak, mint mi..Angyalok, de voltak nekromanták, boszorkányok és varázslók is és a képességük miatt sokan elítélték őket és bolondnak tartották őket. Abban az elmegyógyintézetben ismerkedett meg a baba anyja és apja. Mindkét szülője nekromanta volt. A megismerkedésük után 3 évvel a nő teherbe esett és a mészárlás előtt 1 hónappal szülte meg a babáját titokban. Csak a betegek tudtak róla, mert ha elárulták volna az ott dolgozóknak akkor kivégezték volna az apát, az anyát és a babát is. De egy nap...az egyik doktor rajtakapta az anyát a babával a kezében és kivallatták. Kiderült, hogy minden "őrült" tudott róla, csak a doktorok nem, ezért robbant ki az a szörnyű mészárlás. Mielőtt az anyát kivégezték volna, az anya elrejtette a babát. A halott boszorkányok és varázslók meg megvédték a baba épségét és egy örök álom bűbájt bocsájtottak rá. A baba addig alszik, amíg valaki meg nem találja.  -mondtam.
-És te megtaláltad. -mondta Szaby,.
-Igen. Ép és egészséges kisfiú. -mosolyogtam a babára. Szaby odaült mellém.
-Biztos vagy benne, hogy fel akarod nevelni? 
-Igen. -mondtam magabiztosan.
-Mi folyik itt gyerekek? -hallottam meg anyu hangját a lépcső felől. -Az ott egy baba? Honnan van nektek babátok? 
-Háááát...-mindent elmagyaráztam anyunak. Sajnáltam őt, mert ő csak egy normális életet akart, ahogy mi is és normális helyett egy olyan életet kaptunk, amik csak a filmekben léteznek és ezt nehéz megérteni, de anyu erős és mindent kibír, legalábbis ezt mutatja.
-Van a padláson egy kiságy a babának. -csillant fel anyu szeme. Ő nagyon szereti a gyerekeket, főleg a kisbabákat. 
    Szabyék bevitték a szobámba a kiságyat. Holnap, majd Szabyval elmegyünk és bevásárolunk a babának, és még egy csomó mindent el kell intézni. Szülők lettünk.
-Jó éjt! -adtam egy puszit a babának, majd betettem a kiságyba. 
-És tudod, hogy ezek után mi lesz? -kérdezte Szaby miközben befeküdtem mellé az ágyba.
-Ez. -mondtam és megcsókoltam.
-Ez tetszik. -mondta és belekezdtünk egy csókcsatába és a végén megtörtént aminek meg kellett történnie.
    Reggel Szaby karjaiban ébredtem fel. Adtam az arcára egy puszit, majd felöltöztem és megnéztem a babát. Ébren volt. Felvettem az ölembe.
-Bárcsak tudnám, hogy ilyenkor mit kell csinálni. -mondtam és elhúztam a számat a baba meg nevetve elkapta a hajam és húzni kezdte. -Aú! Aú! Aú! Szaby kelj fel! -kiabáltam.
-Mi az? Támadnak a Szabyest fanok? -kérdezte ijedten.
-Nem te hülye. -mondtam nevetve. -Segítenél? Rosszabb, mint amikor Aliz egyszer megtépett. -mondtam fájdalmasan. Szaby kiszedte a kisfiú apró kezei közül a hajamat, majd átvette tőlem és kiszedte a hajszálaimat a pici kezek közül. -Öltözz fel és elmegyünk egy jó hosszú bevásárló túrára, aztán elintézzük, hogy mi legyünk a pici szülei.
-Ez egy nagyon-nagyon hosszú nap lesz pici Szabyest. -mondta a kisfiúnak Szaby, majd felöltözött. Elmentünk a plázába és megvettünk mindent ami kellett, mint például: babakocsi, pelenka, babahordozó, ruhák stb...A végén már Ricskó is csatlakozott hozzánk azzal az érvvel, hogy ha nem engedik, hogy a baba a miénk legyen akkor ő majd közbelép és mindent elintéz, mert nagyon jó ügyvéd vagy mi lenne.
    -Szóval a babát úgy találták az utcán? -kérdezte a férfi, aki az örökbefogadást intézi.
-Igen. -válaszoltuk egyszerre.
-Értem. És szeretnék örökbe fogadni.
-Igen. -válaszoltuk ismét egyszerre.
-Ők lennének a világ legjobb szülei, higgyen nekem. -mondta Ricskó.
-Oké. Akkor itt és itt írják alá. -mutatta a férfi mi pedig aláírtuk.-És mi a kicsi neve? -kérdezte. Összenéztünk Szabyval.
-Szabó Ádám. -mondtuk egyszerre.
-Oké. Akkor kérek még egy aláírást és már mehetnek is. -mondta. Mi aláírtuk és már mentünk is haza. 
    Nagyon hosszú nap volt és elfáradtunk, de megérte ennyit mászkálni, mert a baba a miénk és most már mindene megvan.

~Szaby szemszöge~

    -Ricskó, beszélhetnénk négyszemközt? -kérdeztem.

-Persze. -mondta, majd kimentünk Barbi szobájából.

-Szóval az a nagy helyzet, hogy meg akarom kérni Barbi kezét. -suttogtam.

-Na neeee. Tényleg?

-Igen. -mondtam.

-Jujj, de jóóó. Végreeee. -kiabálta boldogan én meg csak nevettem.

-De ne mondd el neki. És segítened kell kiválasztani a gyűrűt meg, hogy hogyan kérjem meg a kezét.

-Rám számíthatsz. -mosolygott Ricskó.

-Köszi. -mosolyogtam.

-Neked bármikor, ráadásul úgy is esküvőre akarok menni. -vigyorgott. -Amúgy mikor menjünk gyűrűt nézni?

-Holnap. -vágtam rá gondolkodás nélkül.

-És mikor akarod megkérni a kezét?

-Még nem tudom. Elég sok mindentől függ. 

-Igaz. -mondta.

~Másnap Szaby szemszöge~

     Ricskóval elmentünk több ékszerboltba is, de eddig még nem találtuk meg a tökéletes eljegyzési gyűrűt.
-Ha itt sem lesz én feladom. -mondtam.
-Ne add fel ilyen könnyen! -mondta Ricskó és megütött. Bementünk és megnéztük az összes gyűrűt.
-Azt hiszem megtaláltam. -mondtam.
-Melyik? -kérdezte izgatottam Ricskó.
-Az. -mutattam rá egy arany gyűrűre amin zafírkék színű szív alakú kő volt. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Gyönyörű. -mondta, majd megvettük a gyűrűt. -Na jó. Hogy akarod megkérni a kezét?
-Még nem tudom, de különlegesnek kell lennie.
-Hmmm...különlegesnek...Haver ezt bízd csak rám. Neked csak annyi lesz a feladatod egyelőre, hogy megtanuld Jason Derulo-tól a Marry me-t. Én a többit elintézem. Ez lesz a világ legjobb lánykérése. -nagyon izgatott volt.
-Le vagy maradva. Azt már tudom. Haha. 
 -Akkooor...el mondom a részleteket..Szóval az lesz, hogy kibérelek egy házat egy hétre és abban a házban fogod megkérni a kezét úgy, hogy az egész ház fel lesz díszítve...Barbi amint bemegy a házba én ott fogok várni rá és körbevezetem, ahol szobáról szobára megy és minden szobában lesz egy nagy felirat, hogy "Mindjárt ott vagy." vagy valami ilyesmi és a padló tele lesz virágszirmokkal és a bemondókon keresztül hallani fogja ahogy énekled a Marry me-t, aztán amikor megy le a lépcsőn akkor lesz vége a dalnak, te letérdelsz elé és megkéred a kezét.
-Ez zseniális ötlet! -mondtam és megöleltem a legjobb barátomat.
-És romantikus is lesz. -vigyorgott. -A lánykérés mondjuk 2 nap múlva lesz, holnap lefoglalom a házat és az egy hét többi napját pedig ott együtt töltitek, romantikusan. A picit meg rám bízhatjátok. És majd részleteket kérek a történtekről. -vigyorgott.
-Te néhány perc alatt simán megtervezed azt, amit én napok alatt terveznék meg. Zseni vagy. -öleltem meg megint.

~Barbi szemszöge~

    Szaby és Ricsi leléptek én meg itthon maradtam a kicsivel.Hívtak magukkal engem is, de nem mehettem el Ádám miatt. Nem is olyan nehéz szülőnek lenni. Vagyis eddig nem nehéz. 

    Miután Szabyék megjöttek Szaby játszani akart Ádámmal, ezért átadtam neki. Nagyon aranyosak voltak így ketten.

-Mi ez a szag? -kérdezte Ricskó. Ádám meg csak nevetett. Átvettem Ádámot Szabytól, majd elkezdtem tisztába tenni. -Óóó, szóval bekakált.

-Igen. -nevettem.

-Te kisz rosszcont, leközelebb pisild le apucit. -mondta Ricskó mire elnevettem magam.

-Ez nem volt szép! Pisiljon le téged! -mondta Szaby mire Ádám arcon pisilte Ricskót.

-Szaby szólj a fiadra, hogy ne pisilja le azt a gyönyörű arcom! -mondta durcásan Ricskó.

-Ahj, gyere ide te nagy baba. -mondtam, majd lemostam Ricskó arcát.

-Kösszencs, anyuci! -akkora puszit adott nekem, hogy szerintem még Szaby is érezte. Miután tisztába tettem Ádámot, Ricsi felvette az ölébe. -Nem szabad másokat lepisilni te kisz rosszcont! De azért aranyos vagy és Ricsi bácsi nagyon szeret téged. -mondta Ádámnak, majd megpuszilta.

 

Közérdekű!:)

Sziasztoook sziszáim! ^^ Nyuszikáim légyszi segítsetek!:) Nos, ki kéne találni egy új blogcímet és most nincs ötletem, please help me. Az ötleteket kommentben, ask-on vagy facebook-on írjátok meg.:) Ask: http://ask.fm/Husiiika14  Facebook: https://www.facebook.com/melcsi.csapo Várom az ötleteket!:) További szép estét sziszáim! :* Ne feledjétek, hogy imádlak titeket! :* <3 Sziasztok! <3

Első díjaaaam!! Váááá.*---* ♥♥♥

Sziasztok! :* Naaaa mit szóltok hozzá nyuszikáim?:333 Itt a blog első díja.:$ <3 ♥

Köszönöm a díjat Hope Justice -nak. :) :$ Nagyon sokat jelent ez nekem.:3

  

Szabályok:

Rakd ki kitől van!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Küld el 10 embernek!

Iratkozz fel a küldő blogjára!

10 dolog rólam. :) :

1. Demi Lovato és Szabyest a példaképeim. :)

2. Három kisöcsém van. A legkisebb Dávid, a középső Krisztián, a legnagyobb László. :)

3. Általában mindig hülyének néznek az utcán meg....meg mindenhol. :D xd

4. Ha elmegyek otthonról mindig kifestem magam, mert nem tartom magam szépnek. xd

5. Szabyest a kedvenc énekesem.

6. A Kártyavár című dal a kedvencem.*---*

7. Énekes szeretnék lenni. :)

8. Mások szerint nagyon jól tudok énekelni.:D

9. Ha tehetném, akkor eltöltenék egy hétvégét Szabyesttel.:33 :D 

10. 2013. november 12-én lesz, hogy létrehoztam a legelső Szabyestes blogot, azaz ezt a blogot.:$ <3

Ha lehetne kiadnád könyvben a blogod, aztán megfilmesítenéd?

Igeeen.:33 Ez minden vágyam.:$ :D

Melyik a kedvenc együttesed?

Ez egyszerű:3 C.o.D :$ A legjobbak.:3

Kedvenc könyvsorozatod?

Csitt csitt.:33

Miért Demi Lovato és Szabyest a példaképeid?

Demi azért, mert nem adta fel a harcot még akkor sem, amikor úgy tűnt, hogy már nincs remény. Szabyest meg azért, mert a semmiből küzdötte fel oda magát, ahol most van és sosem adta fel a reményt. :) <3 

Voltál már versenyen? Ha igen, akkor milyen versenyen voltál, hányadik helyezett lettél és hogy érezted magad?

Igen, voltam. Országos versmondó verseny volt és nem értem el helyezést. Hááát jól éreztem magam, de amikor a második fordulóban vers mondás közben rosszul lettem a színpadon az egy kicsit elszomorított.:/ De utána sokan odajöttek hozzám megkérdezni, hogy hogy vagyok és kicsit jobban éreztem utána magam, mert mind nagyon kedvesek voltak. Ráadásul segítettem az egyik barátnőmnek pasizni.:D xd

Ki a kedvenc külföldi előadód?

Hmmm...ez elgondolkodtató....Talán Jason Derulo.:)

Szeretsz blogolni?

Igen.:) A blogolás és az olvasóim az életem.:)<3 

Kedvenc íród?

Leiner Laura.:)

Te inkább olyan laza stílusú vagy, vagy inkább cicababás?

Hmmm...Laza.:D Őszintén szólva jobban szeretem a rövidnadrág/csőnadrág + tornacipő + feszes póló összeállítást.:D

Szívesen videóznál, mármint töltenél fel a youtube-ra olyan videókat amikben énekelsz?  

 Persze.:)

10 ember:

1. Nina Cher is a Penguin

2. ChangeYourLife

3. Kitti Farkasdy

4. Rosette

5. Vivien Orosz

6. Witta

7. Csoki.

8. anettxd

9. Sz Bettina

10. Bézi

 

Közérdekű!:)

Sziasztok nyuszikáim! :* http://ask.fm/Husiiika14 <~~~~ Ez az új ask-om, ahol kérdezhettek a bloggal kapcsolatban, akár tanácsokat is adhattok, elmondhatjátok a véleményeteket, megismerhettek, tanácsokat kérhettek stb...:) Aki valamelyik szeretné a felsoroltak közül az nyugodtan írhat.:) Csak ennyit akartam. További szép estét nyuszikáim! :* <3 Imádlak titeket! :* <3

11. rész :)

Meghoztam a 11. részt.:) 2 komi után hozom a 12. részt....Ne feledjétek, hogy imádlak titeket! :* Jó olvasást drágáim! :* <3 

11. rész

    A lábaim a látványtól a földbe gyökereztek. Csak álltam ott és néztem, ahogy a megmentőm üti a támadómat, aki vérző orral és szájjal tűrte az ütéseket. Félelemmel teli szemekkel néztem az eseményeket, a megmentőm mintha megérezte volna, hogy figyelem, mert rám emelte a tekintetét, gyönyörű szemei vannak. Látta a szemeimben a félelmet, ezért abbahagyta a támadóm püfölését. 

-Jól vagy? -jött közelebb mire hátrálni kezdtem. -Nem bántalak. -mondta és óvatosan közeledni kezdett felém.

-Én...én...-nem tudtam egy értelmes mondatot kinyögni, mert le voltam sokkolva és éreztem, hogy elsápadok..

-Héj, héj, héj, héj...-kapott utánam a srác, mert összecsuklottam. Minden kezdett elhomályosulni..Láttam, hogy mozog a szája, de nem hallottam semmit..

    Amikor visszanyertem az eszméletem egy számomra idegen szobában voltam. Éreztem a fertőtlenítő émelyítő szagát, amit nagyon nem szerettem. Kórházban vagyok. Felültem az ágyon, de rögtön vissza is feküdtem, mert a hasamba éles fájdalom nyílalt...Felhúztam a kórházi köpenyt és láttam, hogy be van kötözve...Az az alkoholista megszúrt volna? Próbáltam visszaemlékezni, de nem rémlett semmi. Hol van Szaby? Hol van a srác? Hirtelen kinyílt az ajtó és Szaby meg az a srác lépett be rajta....Mondani akartam nekik, hogy ne aggódjanak, mert jól vagyok, de úgy éreztem, hogy nem bírok tovább fent maradni...a magányos sötétség hívogató volt és amint becsuktam a szemem csak magam voltam a sötétségben...Hallottam Szaby hangját..Olyan volt, mintha a testemen kívül lettem volna, de nem látok semmit csak hallok és érzek. Hallottam ahogy életem szerelme zokogni kezd és elindul az ágy felé...Majd megéreztem lágy és gyengéd érintését az arcomon...

-Mondták az orvosok, hogy ez előfordulhat...-mondta a srác.

-Tudom, de olyan nehéz...Amikor otthon vagyok olyan mintha megint egyedül lennék magányosan és szomorúan..Mindig azt várom, hogy haza jöjjön, megöleljen és este a karjaim között aludjon el..-csuklott el a hangja.

- Szaby...Megértelek, de most erősnek kell lenned. Barbi kedvéért. 

-Itt maradok amíg fel nem ébred. -váltott témát Szaby. A srác sóhajtott.

-Jól van, de egy keveset neked is kell aludnod. -hallottam ahogy kinyitja az ajtót.

-Ricsi! -szólt utána Szaby. -Köszönöm, hogy segítettél rajta. Nagyon hálás vagyok.

-Semmit nem tesz. -mondta majd elment. 

    Nem tudom, hogy hány perc, óra vagy nap telhetett el úgy, hogy kómában voltam. Elvesztettem az időérzékemet...

    A nap sugarai az arcomra sütöttek. Óvatosan felnyitottam a szemeim. Láttam, hogy Szaby az ágyam melletti széken ül, a fejét pedig az ágyra hajtotta és békésen aludt..Kezdtem éhes lenni, de még mindig infúzióra voltam kötve. Óvatosan kihúztam az infúziós tűt a kezemből és olyan halkan ahogyan csak tudtam elballagtam az ajtóig és kiosontam rajta.

    Nem tudtam, hogy merre megyek, de muszáj volt valami ennivalót találnom...Erre gyere! -szólalt meg egy hang a fejemben és egy üres folyosó felé terelt..Mivel nagyon kíváncsi természet vagyok gondolhatjátok, hogy a hang után mentem. Egyre hangosabban és közelebbről hallottam a hangot. A hang egy vészkijárathoz vezetett..Menj ki! -utasított. Kimentem. Erre felé nem volt túl nagy a forgalom...Egészen addig követtem a hangot mígnem egy elhagyatott elmegyógyintézethez nem értem. Menj be! -jött az újabb utasítást. Tétovázva, de bementem.

Ez a látvány tárult elém:

Nagyon ijesztő volt, de követtem a hang hívogató szavát. Amíg gondolkodás nélkül követtem a hangot addig egyfolytában azon járt az agyam, hogy Szaby biztosan aggódik miattam. Hirtelen egyszerre több sikolyt hallottam meg...A földre rogytam és befogtam a fülemet, hogy ne halljam ezeket az istentelen sikolyokat. Egyszerre több hang szólalt meg. Azt hittem, hogy a fejemben léteznek a hangok, de nem...

-Elég. -suttogtam remegő hanggal, de a sikolyok és a többi segélykérő hang egyre erősebb lett és szinte az őrületbe kergettek. Minden abbamaradt...csak az ismerős hang szólalt meg újra..Gyere! -valami nem hagyta, hogy ellenálljak, ezért remegő térdekkel elindultam...Mindenhol faltörmelékek, megrongált bútorok, alvadt vér és érthetetlen falfirkák voltak. De nem grafitik voltak, hanem inkább...szimbólumok. A hang hirtelen elhallgatott. Vártam, hogy újra megszólaljon, de nem tette úgyhogy kaptam a lehetőségen és megpróbáltam kijutni az elmegyógyintézetből. Eltévedtem. Nem találtam a kiutat. Kezdtem egyre jobban kétségbeesni..

~Szaby szemszöge~

-Szaby!! -ordított a fülembe Ricsi.

-Mi? Mi történt? -ébredtem fel hirtelen. És amikor megláttam, hogy Barbinak nyoma veszett tudtam, hogy miért keltett fel Ricsi. 

    Szalay Ricsi...mit is mondhatnék...Mindig nagyon jó barátom volt, mindig mellettem volt és nagyon sok mindent köszönhetek neki. 

-Értesítettem az egész kórházat és most mindenki őt keresi. -mondta.

-Meg kell találnunk. -pattantam fel és kirohantam a szobából. Mindenhova benéztem, hogy megtaláljam, de sehol sem volt...Egyszer csak Ricsivel rábukkantunk egy üres folyosóra...Elindultunk azon a folyosón hátha megtaláljuk..A folyosó végén nyitva volt a vészkijárat. Ricsivel összenéztünk és kimentünk..

    Ahogy láttam  erre nem igazán járnak az emberek. Mondjuk nem is csodálom, hiszen erre a legtöbb épület elhagyatott. 

-És most hogyan tovább? -érdeklődött Ricsi.

-Nem tudom...-motyogtam. -Váljunk szét. Te menj a régi gyár felé, én meg megyek az elmegyógyintézet felé. -mondtam.

-Jól van, csörögj rám, ha megtaláltad. -mondta majd elment. Én is útnak indultam, bár semmi kedvem nem volt odamenni, hiszen a pletykák szerint kísérteties az a hely és amikor még ott kezelték a...hogy is mondjam....a beteg embereket akkor rá néhány hónapra nagyon nagy mészárlás következett és mindenki meghalt, minden tele van vérrel még most is. De ez csak pletyka...

    Amint odaértem furcsa érzés fogott el, de nem tudom, hogy miért. Bementem a furcsa érzésemmel együtt és ami elém tárult az elég hátborzongató volt. 

   Becsuktam magam mögött az ajtót és először a földszinten néztem szét..Ott nem találtam, ezért felmentem az első emeletre. Mintha lépteket hallottam volna, nagyon beparáztam, de tovább mentem. A fal tele volt..szimbólumokkal és a szobák...alvadt vérrel, szóval a pletykák mégis igazak. A gyomrom felkeveredett ettől a helytől. Hallottam egy fülsüketítő sikolyt. Barbi. -gondoltam és elszaladtam a hang irányába. Egy sarokban találtam rá, zokogott, mint egy kislány aki szellemet látott. Hozzáértem a karjához és rögtön elhúzódott.

-Ne aggódj. Most már itt vagyok. -nyugtatgattam. Gyorsan felhívtam Ricsit és pontosan megmondtam neki, hogy hol vagyunk...Fél óra múlva meg is érkezett.

-Mi történt? -kérdezte.

-Nem tudom. Így találtam rá. Mondjuk nem csodálom, hogy kikészült. Hátborzongató ez a hely és a pletykák...

~Barbi szemszöge~

    Miután Szaby megtalált felhívta Ricsit és visszavittek a kórházba, ahol teletömtek nyugtatóval. 
    A hang megmutatta, hogy mi történt azon a helyen....Egyszerűen szörnyű volt, azokat a szerencsétleneket kíméletlenül lemészárolták..Milyen ember képes megölni egy védtelen és beteg embert?? 

    Szaby és Ricsi nem mozdult mellőlem. Mindennap próbáltak felvidítani, mondjuk sikerült is. Hálás voltam nekik, hogy legalább egy kis időre el tudták felejtetni velem azt a kegyetlen mészárlást.

    Ma engedtek ki a kórházból és boldog voltam, hogy nem kell több nyugtatót bevennem. Szaby 10:12-re jött értem. Boldog voltam, hogy újra haza mehetek.

-Mi történt aznap, amikor eltűntél? -kérdezte Ricsi. Magam elé meredtem és tudtam, hogy el kell mondanom...

-Nem tudom...éhes lettem és kimentem a szobámból, aztán hallottam egy hangot ami az elmegyógyintézethez vezetett. Ott bent...a hang megmutatta, hogy mi történt abban az intézetben. Látnotok kellett volna azt a mészárlást...A sok szerencsétlent...egyszerűen borzasztó volt..Fellógatták őket aztán...-elcsuklott a hangom.

-Nem kell folytatnod..-fogta meg a kezem Szaby.

-Aztán kivéreztették őket. De voltak olyanok akiket rengeteg késszúrással, agyonlőtték vagy kalapáccsal öltek meg. Azokat a sikolyokat sosem fogom elfelejteni...Mindenki kétségbeesetten próbált menekülni, de mindenkit lemészároltak. -már potyogtak a könnyeim.

-Sajnálom, hogy ezt át kellett élned. -szorította meg óvatosan a vállam Ricsi. Rámosolyogtam.

    Csak egy kisfiú élte túl a mészárlást..Elbújt a padló alatt és még most is ott él, ezért vezetett oda a hang...Hogy azt a kisfiút vegyem magamhoz...Az a szegény kisfiú a hosszú idő alatt nem öregedett semmit, mert a szellemek egy olyan varázslatot bocsátottak rá, hogy a kisfiú örök álomba merült addig amíg valaki meg nem találja és nem gondoskodik róla...Utána már úgy öregedik, mint egy átlagos kisgyerek...És én meg akarom találni, mert segíteni akarok rajta, de ezt Szabynak egyelőre még nem kell tudnia...Majd idővel elmondom neki...

10. rész :)

Naaaa drágáim...meghoztam a 10. részt, a 11. részt 2-3 komi után hozom. Jó olvasást!:* Ne feledjétek el, hogy imádlak titeket és persze Szaby-t is!:*

10. rész

    Az elmúlt napokban nem ettem semmit, inni is alig akartam. Az alvásról meg már ne is beszéljünk, egész nap az ágyban feküdtem és próbáltam aludni, de egyszerűen nem ment. A szellem figyelmeztetése óta esténként legalább kétszer felriadtam ugyanabból a rémálomból. 

  Viktor jött be a szobámba. Valami furcsát láttam a szemében. Ahogy megindult felém rögtön rájöttem, hogy részeg.

-Egy álszent kis ribanc vagy, ugye tudod? -kérdezte rekedt hangon.

-Mi? -eléggé meglepett.

-Azt hiszed, hogy minden körülötted forog. Szegény kicsi Barbit bukottak üldözik és el akarják venni tőle a porontyát. Itt sajnáltatod magad, miközben észre sem veszed, hogy rajtad kívül mindenkinek nagyobb problémája is van! -köpte az arcomba a fájó szavakat, majd zaklatottan elhagyta a szobámat. 
    Nagyon fájtak a szavai. Tényleg álszent kis ribanc lennék? Ismét sírni kezdtem. Viktor szavai még mindig a fejemben visszhangoztak. "Itt sajnáltatod magad, miközben észre sem veszed, hogy rajtad kívül mindenkinek nagyobb problémája is van!" Igaza van, csak magammal törődök. Felálltam az ágyról, majd lementem a nappaliba. Viktor megvető tekintettel méregetett, a többiek meg nagyon meglepődtek. 

-Jól érzed magad? -kérdezte anyu.

-Azt hiszem. -mosolyogtam, majd bementem a konyhába ahol Szaby is ott volt. Szorosan magához ölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Jobban vagy? -kérdezte. Óvatosan bólintottam, majd leültem az asztalhoz. -Éhes vagy? -láttam a szemén, hogy nagyon aggódott miattam és most egy kicsit megkönnyebült. 

-Igen. -feleltem végül. Szaby egy tál levest tett elém. Megfogtam a kanalat és elkezdtem enni, de csak egy keveset tudtam magamba erőltetni. 

-Barbiiiii! -hallottam meg Aliz hangját, majd arra eszméltem fel, hogy a földön fekszem. Aliz lassan feltápászkodott, engem is felsegített.

-Én is örülök neked. -motyogtam.

-Barbi, szeretném bemutatni neked a barátomat, Ricsit. Ricsi, ő itt Barbi. -mutatott be minket egymásnak Aliz.Rámosolyogtam Ricsire, magamba erőltettem a maradék levesemet Szaby legnagyobb örömére. 
    Elgondolkoztam azon, hogy vajon ezek után képes leszek-e arra, hogy lefeküdjek életem szerelmével. Valószínűleg képes leszek rá, de félek attól, hogy megint teherbe fogok esni és ismét el fog menni. Ettől nagyon félek, de ha valahogy kiiktatjuk a bukottakat akkor utána minden olyan lesz mint régen és Szabyval családot alapíthatunk. Akkor tényleg boldogok lennénk.

-Tudom, hogy mire gondolsz. -szólalt meg Szaby. -Hidd el, hogy képes vagy rá. Nem kell félned attól, hogy terhes leszel, mert ha a bukottak azt akarják, hogy terhes legyél akkor valahogy elintézik, hogy az legyél, szóval ne aggódj. -mosolygott rám. Igaza van. A bukottak bábként játszanak velünk, minden kénye-kedvük szerint történik, ez ellen nem tehetünk egyelőre semmit.

  Mikor egyedül maradtam fura rezgésekre lettem figyelmes. Kerestem a hangok forrását, és megláttam Viktor telefonját a kanapé matracai közé csúszva. Egy idegen szám hívta, azt hittem ő az és keresi a telóját, de egy lány hangja szólalt meg, amikor felvettem és Viktort kereste. Elmagyaráztam a lánynak, hogy mi a helyzet, és hagyott neki üzenetet. Felhívtam Dávidot, mivel Viktorral szomszédok, és elmondtam neki, hogy nálam van a telója.

  Reggel csörömpölésre keltem fel. Lementem a konyhába, hogy megtudjam mi volt a zaj forrása. Amikor megláttam nem bírtam ki nevetés nélkül. Szaby ott ült a földön, csupa liszt volt mindene és körülötte evőeszközök voltak szétterülve a padlón.

-Én csak....Ne haragudj! Felkeltettelek? 

-Mit művelsz te itt? -kérdeztem nevetve.

-Reggelit akartam neked csinálni, de leejtettem egy tojást és elcsúsztam rajta. -már ő is nevetett saját magán. Csengettek. Az ajtó előtt Viktor állt. Amikor meglátta Szabyt, dőlt a röhögéstől. Nem bírtam ki, és én is folytattam a nevetést.

  Viktor visszahívta a lányt, aki telefonon kereste, aztán segített a konyhában összepakolni. Próbáltam faggatni a lányról, mert fura volt, hogy nem mondja el, de témát váltott. Nem erőltettem, majd elmondja ha akarja. 

  Délután filmeztünk Szabyval, közben háááááááát, szóóóóvaaaaaaaal....ööö.....kényeztettük egymást kicsit, de nem volt semmi szex, mert arra még nem igazán vagyok felkészülve....Szaby megértette, és nem akart kényszeríteni semmire, bár láttam a tekintetén, hogy többre vágyik, és ha nem történtek volna meg ezek a rossz dolgok akkor most azonnal letépné rólam a ruhát. A negyedik film után már nagyon zsibbadt mindenem, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek kicsit sétálni. Szaby nem jött velem, mert fáradt volt.

  Már sötét volt kint. Az egyik kocsma előtt állt két illuminált állapotú, középkorú férfi, akik eléggé megbámultak. Elköszöntek egymástól, majd az egyik elindult abba az irányba amerre én. Kicsit gyorsítottam, hogy ne érjen utol, de ő is gyorsított. Nem is kicsit megijedtem, nem tudtam, hogy mit akar, csak sejtettem. Elkezdtem futni, erre ő is. Amikor utolért elkapta a csuklómat és csókolgatni kezdett. Nem tudtam kiszabadulni a karjaiból.

-Nyugi kislány, jó lesz.

-Hagyjon engem békén. Mégis mit akar tőlem? -kiáltottam. Persze ez csak költői kérdés volt, nagyon is tudtam, hogy mit akar.

-Fogd be a szád, azt másra fogod használni. -morogta. Az egyik kezével erősen lefogott, a másikkal kigombolta a sliccét, utána a barna csőnadrágom slicce következett. Benyúlt a bugyimba és durván simogatott odalent. Sikítani akartam, de a mocskos kezével befogta a számat. A falhoz szorított. A nemi szervét hozzám nyomta és próbálta lehúzni a nadrágom, amikor valaki hátulról elhúzta...Földbe gyökerezett a lába a meglepettségtől. Rögtön visszahúztam a nadrágom sliccét, aztán figyeltem ahogy megmentőm sorba adja annak a rohadéknak a jobb és bal egyeneseket...

9. rész :)

Naaaa meg is hoztam a 9. részt!:) 2-3 komi után hozom a 10. részt! ;) Jó olvasást drágáim! :*

9. rész

    Miután a villám nem vakított már meg, mind arra lettünk figyelmesek, hogy a tárgyak maguktól mozognak. Azt hittük, hogy csak képzelődünk, de nem így volt. A tárgyak egyre jobban mozogtak majd egyszer csak minden a földre esett. Nem is kicsit ijedtünk meg. 
    Ott kint nem esett az eső csak dörgött és villámlott. Teljesen olyan volt, mintha egy horror filmben lettem volna a többiekkel együtt. 
    Egy halvány alak kezdett kirajzolódni a levegőben. Nem is kell mondanom, hogy az ájulás szélén voltam és mindenki egyszerre kezdett sikítozni mire az ablakok és az ajtó is bezárult. Mind pánikba voltunk esve. Az alak egyre kivehetőbb volt, bilincsbe volt zárva mind a kettő keze, fekete szakadt ruhát viselt, az arca el volt torzulva, mintha tűzben égett volna meg, szőkésbarna haja tele volt kosszal. Undorító egyben ijesztő látvány volt. Mondjuk úgy, hogy ijesztően undorító volt. Nagyon megijedtünk. 
    Eddig mind azt hittük, hogy szellemek csak a filmekben, mesékben, történetekben, szóbeszédekben és legendákban léteznek, de úgy látszik, hogy tévedtünk. A valóságban is léteznek szellemek. Vajon mikről nem tudok még? Vajon tényleg tudni akarom? Hááát nem olyan biztos, talán jobb ha nem tudok róluk.
-Ne féljetek! Figyeljetek rám! -szólalt meg a szellem iszonyatosan mély, de egyben vékony hangon. A félelemtől és a döbbenettől beszélni sem tudtunk. -Csak figyelmeztetni akarlak titeket, hogy a közeljövőben vigyáznotok kell!
-Mi....miért? -látszott Viktoron, hogy nagyon meg kellett erőltetnie magát, hogy meg tudjon szólalni.
-A baba csak a kezdet volt, nem azért történt, mert az orvosok azt mondták, hanem azért, mert bukott angyalok vannak a nyomodban Barbi, akik idő előtt nem engedik, hogy megszülessen a kicsi! Valami gonosz üldöz téged!
-Miért üldözi? -háborodott fel Szaby.
-Mert a gyerek, aki a tiéd és az övé lenne az egy hihetetlenül nagy hatalommal bíró baba lenne és egy nap lenni is fog...Egyszer eljön az a nap, amikor meg fog születni és a bukottak eljönnek érte. -halványodni kezdett az alak. -Ne feledjétek azt amit mondtam. Óvatosnak kell lennetek, mert Barbi és a kicsi sorsa a bukottak kezében van! -a szellem eltűnt én meg nagyon gyengének éreztem magam.
    Nagyon meg voltunk döbbenve. Egyszerűen nem tudtuk elhinni és elfogadni mindazt amit a szellem mondott. Képtelenségnek tűnt az egész plusz a szellem megjelenése még mindig sokkolt minket. Még azt is nehezen hittük el, hogy az én és a babám sorsa a bukottak vagy kik kezében van. Mesebeli/Horrorfilmbeli volt ez az egész...Na várjunk csak..még csak most esik le, hogy az álmom is erre figyelmeztetett! Teljesen elfehéredtem.
-Mi a baj? -kérdezte Szaby.
-Az...az álmom is arra próbált figyelmeztetni, hogy a bukottak el fognak jönni a babáért, emlékszel?
-Igen. -mondta Szaby szinte suttogva.
-A szellemnek igaza volt. -furcsa volt kimondani, főleg úgy, hogy eddig nagyon nem is hittem a szellemekben.  
    Mintha csak egy filmbeli szereplő lennék. Ezek után néma csönd következett. Mindenki belemerült a saját gondolataiba.  Én azon gondolkodtam, hogy miért pont az én babámnak kell majd "ilyennek" lennie?! Miért pont az én életemet kell tönkretenni? Egyszerűen nem értem, de talán egy nap majd mindent megértek, talán Isten engem talált a legalkalmasabbnak erre a "feladatra", amit más nem "érdemelt" meg csak én. Nem tudom, csak találgatni tudok., de talán jobb is így, hogy most még egyelőre "édes" tudatlanságban élek. Talán az lesz a legjobb ha kiélvezzük a hátralévő "boldog" napokat vagy nem is tudom...Felkészülni ilyesmire nem lehet..vagy elfogadjuk vagy harcolunk ellene. Őszintén szólva én harcolni fogok, mert nem fogom hagyni, hogy elvegyék tőlem a babámat..Ha kell feláldozom magam csak hagyják életben az én kicsikémet. Tudom, hogy egyszer majd eljön az a szörnyű nap és szenvedni fogunk nem is kicsit, de addig muszáj valamit tennünk az ellen, hogy ne találjanak ránk a bukottak.
-Min gondolkozol ennyire? -kérdezte Viktor. Igaz, hogy csak néhány órája ismerjük egymást, de olyan mintha 1000 éve barátok lennénk.
-Csak azon, hogy miért pont velem történik mindez.
-Azt senki sem tudja. -szólalt meg Szaby is.
-Lehet, de én tudni akarom.
-Tudom és megértem. -itt véget ért a beszélgetésünk, mert még mindig sokkolva voltunk a történtek miatt és nem tudtuk, hogy mit mondjunk a másiknak.  Néhány perc elteltével Viktor megszólalt.
-Ez az egész annyira....hihetetlen. Azt hittem, hogy a baba elvesztése után nem lesz rosszabb az életetek, de tévedtem. Ez borzalmas...és még szörnyűbb lesz az amin keresztül fogtok menni ki tudja hány perc, óra, nap, hét, hónap vagy év múlva.
-Igen, de ha most megbocsátotok én megpróbálok aludni, mert fáradt vagyok. -mondtam.
-Aludj..mi vigyázunk rád. -mondta Szaby és nyomott egy puszit az arcomra. Lefeküdtem az ágyra ás pár perc múlva el is aludtam.
"A babámmal a kezemben menekülök a szárnya vesztett bukottak elől. Az idő megállt és csak én meg a bukottak mozogtunk, minden más nem mozdult, olyanok voltak, mint a szobrok. Csak menekülni tudok, mert nem tudok segítséget kérni a "szobroktól", akik csak mozdulatlanul álltak. Szó szerint menekültem a sorsom elől, hiszen a kislányom sorsa és az én sorsom is a bukottak kezében van. A kislányom felsírt és én is sírni kezdtem, mert tudtam, hogy hiába menekülök  egyszer úgy is elkapnak és elveszik tőlem a kislányomat. Nem tehettem mást a menekülésen kívül. Hirtelen egy kéz fonódott a csuklóm köré én meg olyan hangosan kezdtem sikítani, hogy minden újra életre kelt és a bukottak pedig eltűntek, de tudtam, hogy vissza fognak jönni. Addig üldöznek amíg el nem veszik tőlem a kislányomat..ők nem adják fel ilyen könnyen."
    Szabyék keltettek fel a szörnyű rémálmomból.
-Minden rendben? -kérdezte Viktor.
-Nincs semmi sem rendben. Az egész életem a feje tetejére állt. Mostantól minden meg fog változni, mert menekülnöm kell a sorsom elől. -szinte ordítottam.
-Nem kell menekülnöd. -próbált megnyugtatni Szaby, de nem sikerült neki, mert az álmom again and again (újra és újra) lejátszódott a fejemben. Megpróbáltam aludni, de az álmom egész végig úgy kísértett engem, mint egy gonosz kísértet. Ha újra és újra elaludtam akkor mindig ugyanazt álmodtam. Enni és inni sem akartam, ezért mindenki aggódott miattam.
-Legalább egy nagyon keveset egyél! -kérlelt anyu sokadszorra, de én csak megráztam a fejemet. -Kicsim, kérlek! Teljesen le fogsz fogyni ha így folytatod és talán még kórházba is kerülsz, ezt akarod? -ismét megráztam a fejem. Anyu végül felhagyott a nyaggatásommal, az ételt letette az asztalra és kiment a szobámból, de előtte valami olyasmit motyogott, hogy el kéne mennem szórakozni a barátaimmal vagy nyaralni valahova akkor az felvidítana meg minden, de szerintem sehogy sem vidítana fel. Mondjuk ha anyu azzal a tudattal élne, hogy a babáját el fogják venni tőle akkor gondolom ő sem menne el szórakozni vagy nyaralni a barátaival, nem bökdösne dolgokat bottal iszonyúan vidáman és mit tudom én, nem beszélgetne azzal a bácsival akit úgy hívnak, hogy Feri A Hegyről. Halványan elmosolyodtam arra a gondolatomra, ahogy elképzeltem egy beszélgetést Anyu és Feri A Hegyről között.
"-Szia Ivettkém, há' honnan gyütté? Olyan régen láttalak, hogy meg sem tudom számolni hány csillag van az égen!
-Hát Feri bácsi kérem én Budapestről gyüttem, hogy megkérdezzem kendtől hogy van Margit néném?!
-Óóó drága Ivettkém háát az van, hogy Margitka nagyon jól van, mer' most szült a napokban gyereket a szeretőjének, bezony ááám! -mondta Feri bácsi A Hegyről és közben az orrát ráncolta. (What the fuck??xd)
-Jóvan Feri bácsi. Mennem köll, pusziltatom Margit nénémet!"
    Jesszusom...ilyen helyzetben is csak én tudok kitalálni ilyen elmebeteg beszélgetéseket...Hahaha...Na mindegy azt hiszem, hogy beveszek 2-3 nyugtatót és megpróbálok aludni...

Közérdekű!!:)

Nem sokára meglesz az 5000 megtekintése a blogomnak...nagyon szépen köszönöööm!!!:$ Ha meglesz az 5000 megtekintés addigra megcsinálok valamit amit ti kértek...bármit!!:$ Csak írjátok majd le kommentben, hogy mit csináljak!:$ Nagyon szeretlek titeket!!:$ *--* :* 

Figyelem!! Közérdekű!!:)

Noooos újra aktivizálom a blogot és újra aktívan hozni fogom a részeket...a 9. részt ma kb 8 óra körül fogom feltenni vagy kicsit később, de mindenképpen ma már fent lesz....szóóóval az lenne a kérdésem, hogy: Ti milyen természet feletti lényeket szerettek? :)) Kommentben írjátok le:) Nagyon örülnék neki ha elmondanátok, hogy ti milyen természetfeletti lényeket szerettek:)) Később megindoklom, hogy miért kell :* Csak ennyit akartam!:) További szép estét! Sziasztooook! :* Imádlak titeket! :*

Közérdekű!:)

Nos...sziaaasztok!:) Csak annyit szeretnék mondani, hogy lassan megint elkezdem írni a részeket!:) És ha le akartok oltani akkor légyszi névvel tegyétek meg ne névtelenül, mert névtelenül bárki tud pofázni! ;) Köszönöm! További szép napot! Imádlak titeket! :* <3

Közérdekű!! Nagyon fontos!!!

Sziasztok!! Csak azt szeretném mondani, hogy egy kis ideig nem fogok részt hozni, mert történt néhány dolog amit most nem szeretnék részletezni...:( Nagyon sajnálom, de most szükségem van egy kis időre:( Amint tudom folytatom a blogot...:) Tényleg nagyon sajnálom...:(

Közérdekű!:)

Sziasztok!:) Ki lakik Budapesten??:) Csak azért kérdezem, mert holnap megyek Budapestre és ha már ott vagyok akkor találkozhatnánk. :DD Persze csak ha szeretnétek!:) Komiba írjátok meg vagy Facebook-on is rám írhattok. (: Csak ennyit szerettem volna....További szép estét!! :*

Közérdekű!!:))

Kedves olvasóim! Csak szeretném megköszönni, hogy még mindig olvassátok a blogomat!! Csodálatosak vagytok és nagyon szeretlek titeket!!<333 Nem tudom elégszer megköszönni, hogy itt vagytok nekem:33 Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok nektek*---* Imádlak titeket!!*--*  :*

8. rész:)

Meghoztam a 8. részt :) Remélem tetszeni fog, 2-3 komi után hozom a 9. részt. :3 Jó olvasást!! :*

8. rész

    "-Megindult a szülés! -kiáltotta az egyik orvos majd bevittek egy szobába. Nagyon fájt....Az orvosok azt mondták, hogy próbáljam egyenletesen venni a levegőt és nyomjam......Megfogtam Szaby kezét és nyomtam...Azt hittem, hogy meghalok annyira fájt. Biztattak, hogy jól csinálom és, hogy folytassam.....Nem is tudom, hogy meddig tartott a szülés...Az egész kín szenvedés volt és hosszú óráknak tűnt. 
    A doktor úr a kezembe adta a kisfiamat és megkérdezte, hogy mi legyen a neve....Éppen válaszolni akartam, amikor fura férfiak törtek be a szobába és elvették tőlem a fiamat. Sikítottam...de hiába. Gonosz nevetésben törtek ki....Mintha megállt volna az idő...senki sem mozgott rajtam és a férfiakon kívül. Zokogtam ők meg csak nevettek rajtam.
-Barbi...Barbi! -Szaby a nevemet mondogatta. -Barbi ébredj fel!"
    Hirtelen sikítva ébredtem fel. Ez az egész csak egy nagyon rossz álom volt....csak egy nagyon rossz álom.
-Jól vagy? -kérdezte Szaby aggódva miközben átölelt.
-Csak egy rossz álom volt. -letöröltem a könnyeimet az arcomról majd Szaby adott egy puszit az arcomra.
-Mit álmodtál? -elmeséltem neki az álmomat....Azt mondta, hogy soha nem hagyná, hogy a kisbabánknak baja essen vagy, hogy valaki elvegye tőlünk. Hittem neki. 
    Visszafeküdtünk és én a fejemet Szaby mellkasára hajtottam ő meg átölelt. A fülembe suttogta, hogy nem lesz semmi baj és én hittem neki. Hamar visszaaludtam. 
    Reggel, amikor felébredtem még álmos voltam, de nem akartam visszaaludni. Gondoltam hozok a kertből néhány szál rózsát. Miután felöltöztem kimentem a kertbe és szedtem rózsát. 
    Bementem és kerestem egy vázát a rózsáknak. Miután találtam vázát....beleraktam a rózsákat és elindultam a szobám felé, amikor bementem nagyon meglepődtem. Aliz Szabin feküdt és próbálta megcsókolni, Szaby pedig próbálta letolni magáról Alizt.
-Aliz te meg mit csinálsz? -gyorsan leszállt Szabyról és megigazította a szoknyáját. Szomorú arcot erőltetett magára.
-Szaby erőszakoskodott, hogy feküdjek le vele.
-Aha, persze. Na menj! -Aliz kisietett a szobámból.
-Én nem....-kezdett magyarázkodásba Szaby.
-Tudom. -mosolyogtam majd a rózsákkal teli vázát letettem az asztalra.
-Gyönyörűek.
-Ugye? A kertben szedtem őket. -elmosolyodtam.
-Nem akarsz még egy kicsit pihenni?
-Nem!
-De pihenned kell.
-Tudom, de nincs semmi kedvem az ágyban feküdni.
-Jól van. Akkor mit szeretnél? 
-Hirtelen megjött a kedvem a pihenéshez. -vigyorogtam, mert perverz gondolatok jutottak eszembe.
-Óóó ez fura. -nem esett le neki, hogy miről beszélek. Az ágy felé kezdett terelni. -Akkor feküdj le és pihenj!
-Pff.....egyedül nem jó.
-Pihenj! -mondta miközben megindult az ajtó felé. 
    Halkan felálltam és kimentem az erkélyre és kizártam magam. Szaby odajött az üvegajtóhoz és azt mondta, hogy menjek vissza, de nem mentem. Olyan voltam, mint egy 3 éves kislány, aki a bátyjával akar aludni, de a báty visszautasítja a kérést. 
    Hirtelen furcsa előérzetem támadt, mintha valami furcsa dolog történne majd. Láttam, hogy fekete felhők gyülekeznek az égen. Bementem a szobámba.
-Mi a szar? -csúszott ki a számon miközben a felhőket néztem.
-Gyerekek! Azt mondták, hogy mindenki maradjon a házban, mert nagyon nagy vihar lesz. -jött be anyu a szobámba. -Ne menjetek ki! Főleg te ne, kisasszony!
-Igen, anyu. -miután anyu kiment a szobámból lefeküdtem az ágyra, mert fáradt voltam. Szaby mellém feküdt. Hirtelen dörögni kezdett az ég, de olyan hangosan, hogy még én is megijedtem, pedig én nem szoktam félni a viharoktól.
-Nincs semmi baj. -mondta Szaby és átölelt. 
    A karjaiban mindig úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Hirtelen valaki benyitott hozzánk pont akkor, amikor villámlott egy nagyot. Sikítozni kezdtem.
-Nyugi! Nyugi! -nyugtatgatott a srác.
-Viktor! Te meg, hogy kerülsz ide? -értetlenkedett Szaby.
-Most jöttem. -adta az egyszerű magyarázatot. Még mindig a szívroham kerülgetett.
-Haver a csaj jól van? -biztosan elsápadtam.
-Héj...nyugi...ő csak egy modortalan bunkó. Nem kell vele foglalkozni. -intézte a szavait hozzám Szaby.
-Kösz szépen.
-Azt hiszem bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcomat. -felálltam és bementem a fürdőbe. 
    Amint megláttam magam a tükörben sírni tudtam volna. Halál sápadt voltam. Hallottam ahogy Szaby és -ahogy hallottam- Viktor arról beszélgetnek, hogy Viktor hogy került ide meg rólam beszélgettek. 
    Gyorsan megmostam az arcom és megnyugtattam magam, hogy nincs semmi baj és nem is történhet semmi rossz sem. 
    Kimentem és véletlen meg is ütöttem a Viktort az ajtóval és szegény srác rögtön el is esett. Nevetésben törtem ki.
-Haha....nagyon vicces. -mondta miközben feltápászkodott a földről.
-Bocsi, de ez tényleg vicces volt. -nevettem.
-Megnézném ahogy veled is ezt csinálják és taknyolsz egy nagyot.
-Pff....egyszer már megtörtént....na jó kétszer :D
-Mit csináljunk amíg el nem megy a vihar? -érdeklődött Szaby.
-Pihenjünk. -tanácsoltam.
-Nem vagyok fáradt. -mondták egyszerre.
-Én viszont igen, szóval ha dumálni akartok akkor légyszi ne itt. -mondtam és ledőltem az ágyamra.
-Jó, jó. Megyünk is. -mondta Viktor miközben megindultak az ajtó felé.
-Köszönöm. -mondtam. 
    Miután kimentek próbáltam elaludni ami meglepően hamar sikerült is. Nem tudtam tovább aludni, mert nagy fájdalmaim lettek. Nem tudtam, hogy mi történik velem. Szaby szólt a szüleimnek, hogy valami nincs rendben. Nagy szerencsémre apám orvos és vannak itthon orvosi eszközei meg mindenféle gyógyszerei. Hozatott Alizzal vizet és törölközőt. Miután Aliz meghozta amit apu kért anyu bevizezte a törölközőt és a homlokomra tette. 
-Terhes, igaz? -kérdezte apu.
-Igen. -felelt Szaby.
-Ahh....Barbi éppen...elvetél...Sajnálom. -mondta apu. Azt hiszem, hogy magamtól is rájöttem, hogy a gyerek nem fog megszületni. 
    Hiszen 18 éves koromban megmondták, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy ha terhes is leszek a gyerek nem fog megszületni.....csak nem akartam erről tudomást venni. 
    Órákig szenvedtem aztán valahogy megszűnt a fájdalom. Szaby az ágy mellett ült és zokogott Viktor meg próbálta megnyugtatni.
-Lehet, hogy gyerek nem lesz, de legalább Barbi jól van.
-Igen, tudom, de annyira szerettem volna azt a kisbabát.
-Elhiszem, de örülj annak, hogy Barbi még él...inkább most menjen el a baba, minthogy halva szülessen meg vagy Barbi haljon meg a szülés közben.
-Tudom, de akkor is. -kinyitottam a szemem. Kipihent voltam, de úgy éreztem, hogy örökké tudnék még aludni.
-Jó reggelt Csipkerózsika ! -köszönt Viktor.
-Hány óra van?
-Éjfél lesz 5 másodperc múlva. 5, 4, 3, 2, 1 és éjfél van. -egy nagy villám belecsapott az egyik fába....10 percig azt sem tudtam, hogy hol vagyok olyan vakító volt a villám. 

Közérdekű!:)

Közérdekű!!:) Új fejlécet csináltam, plusz Barbit is kicsit megváltoztattam:DD

Németh Barbara:

A segítségeteket kérném. :) Két fejlécet is csináltam és nem tudom, hogy melyik lenne jobb. Azt szeretném ha segítenétek eldönteni, hogy melyik legyen. :) Komiba írjátok meg, hogy az 1. vagy a 2. legyen:) Előre is köszönöm!!:* 

1. 

2.